Különösen kérdéses az olyan alkatrészek sorsa és funkciója, amelyeknek eleve
állandó terhelést kell elviselniük, pl. merevíteni az amúgy gyenge tartású
vázat, vagy karosszéria elemet. A műanyagból készült darabok e célra a
legritkább esetben alkalmasak, ha a mérethűség (?) miatt vékonyak, hajlékonyak.
Csak jelen vannak, de nem, vagy csak alig töltik be eredeti funkciójukat. Egy
szó, mind száz, a legjobb minőségű modellen is szükség van a fémből készített
alkatrészekre, erősítő csapok, rudak beépítésére, sőt az igényesebb munkáknál a
díszítő céllal készült fém alkatrészek is fontosak. Az ilyen feladatok
elvégzését pedig az alábbi összeállítás ötleteivel igyekszem megkönnyíteni.
A csapok, rudak tartóssága főként a mozgó alkatrészeknél kritikus, az
elvékonyított csapok ugyanis tőben szoktak letörni, és pl.
kerékfelfüggesztéseknél, támrudaknál, pántcsapoknál, és más befeszülésre
hajlamos, vagy mozgó alkatrésznél a törés utólag már alig javítható. A
pillanatragasztó sem csodatevő szer, ha a ragasztandó felület kicsi, még jól
összeillesztett felületen sem köt erősen. Az ilyen
hibákat egyszerűen
megelőzhetjük, ha a csapot levágjuk, és helyébe huzalból leszabott darabot
ragasztunk (1). Esetenként az ilyen tengelyvégeket is csaposra készíthetjük.
Ezzel elkerülhetjük, hogy a fődarab törzse meggyengüljön, berepedjen. Az új csap
pedig még így is tartósabb, mint az eredeti. A furatokat kézzel, a levágott csap
közepébe, központosságukat állandóan ellenőrizve, korrigálva fúrjuk ki. A csapok
palástját reszeljük, csiszoljuk simára, esetleges tűreszelővel fúrógépbe fogva
alakítsuk ki. Anyagként bármely lágyacél, vagy félkemény réz-, sárgaréz huzal, a
kisebbekhez pedig iratkapocs, gombostű is megfelel, ragasztásukhoz pedig híg
pillanatragasztót használjunk. A lyukak ne legyenek túl szorosak, ugyanis a
ragasztónak is kell egy leheletnyi rés. Ilyen erősítéseket minden olyan helyen
ajánlatos alkalmazni, ahol az alkatrész csapok körül forog el, vagy nyírásnak,
hajlításnak van kitéve.
Ha egy alkatrész egytengelyű forgó csapjai között kicsi a távolság, akkor
célszerű egy átmenő csappal megerősíteni az alkatrészt. Ha keresztirányban is
csapokat kell beerősíteni, akkor mindig a nagyobb terhelésűt ragasszuk átmenő
furatba, a keresztirányúak fészke pedig ne érje el az átmenő furatot, mert ezzel
a darabot meggyengítjük a csatlakozási részen. Autók első futóművénél, pl. a
csap helyett használhatunk apró csavart, vagy szegecset is, ám ilyen esetekben
nagyon óvatosan bánjunk a ragasztóval, mert könnyen megeshet, hogy a lengőkarok
furatába is bediffundál a híg ragasztó. Ilyenkor inkább a furat aljába
juttassunk csak ragasztót. Ezt természetesen csak 1:16, 1:12-es léptékű
maketteknél érdemes alkalmazni. Azt viszont, hogy mikor milyen huzalt célszerű
használnunk, mindig az adott alkatrész mérete alapján kell eldöntenünk.
Akik Old Timer kocsikat is építenek, gyakran találkoznak a többnyire gyenge
alvázat, vagy a hátsóhidakat merevítő támrudakkal. Szerepüket viszont alig
töltik be, mivel úgy hajlanak, mint a nád. Ez még nem lenne baj, hiszen amint a
karosszériát felragasztjuk az alvázra, szilárd egységet alkotnak, ám a támrudak
törékenyek maradnak. Ezeket én eleve huzalból készültre cserélem (2). A rudak
anyaga 1,2-1,5 mm-es rézhuzal, amit meghúzva egyenesítek ki. A rögzítő szemeiket
az eredeti darab alapján ellapított végükből hajlítom meg. Előbb a laposfogó
legalján egy erőteljes nyomással lapítom el a huzalvégét, ha pedig még
szükséges, kis kalapáccsal üllőn vékonyítom tovább az anyagot (3). A
felfogószemet laposfogóval a csapszeg szárára hajlítom rá (4), majd forrasztva
rögzítem a nyaknál (5). A rudak szemének végső formáját csiszolással alakítom
ki.
A részletesebb autómodelleknek nyitható a motorház fedele. Pontosabban levehető,
illetve némelyik fedélen van valamiféle pántszerű csonk, a nyitásához azonban ez
kevés. A működő pánt mechanizmus kialakítása nem könnyű, viszont érdekes
feladat. Az egyszerűbb megoldás huzalból hajlított pántszárakkal azonban könnyen
kivitelezhető. Anyaga 0,8-1,5 átmérőjű rézhuzal, amelynek alakja minden
modellnél más és más, a helyi adottságok miatt. Ezt még az összeállítás
megkezdése előtt meg kell határozni, és ez a legnehezebb feladat. A lényeg az,
hogy a tetőt kifordító szárak képesek legyenek akadálymentesen a nyílás fölé
emelni a motorháztetőt. Ez először is a forgástengelynek a nyílástól való
távolságától, másodszor pedig a pánt szárának a hosszától, harmadszor pedig a
szárak hajlítási szögétől függ (6). Célszerű 10-szeresen felnagyítva
kiszerkeszteni, majd kis darab pauszpapírra átmásolni. A pausz rajzot
gombostűvel a rajzra rögzítve elforgatása közben ellenőrizhetjük a motorháztető
biztonságos mozgatását (7). A kiszerkesztett pántszár alakját e mozgatások során
igény szerint módosíthatjuk. A pántszárak törésszögét, illetve hosszát így
viszonylag könnyen meghatározhatjuk, majd végül méretezhetjük.
A szárak törésszögét 1:1-ben is célszerű kiszerkeszteni, a rajzot pedig
sablonként használhatjuk. Hajlításkor előbb az egyik pántszárat hajlítsuk meg,
majd az összekötő tengely végén a másik pántszárat is hajlítsuk alakra.
Egybevágóságuk lényeges, ezért az első pántszárat két puhafa közé fogva satuval
préseljük le. A lenyomatot pedig sablonként használjuk a másik pántszár
hajlításakor. A pántszárak azonos állásszögét a tengelyen valamelyik oldal
elcsavarásával korrigálhatjuk.
A kész kivetőpánt szárainak a végét elvékonyított lappal ragaszthatjuk fel majd
a motorháztetőre, de csak a pánt karosszériába ragasztása után. A pántot közvetlenül
a szárai mellett két felfogó szemmel rögzítsük a karoszszéria aljára, majd a
motorháztetőt ragszalaggal a fészkébe fogatva kevés pillanatragasztóval erősítsük
a helyére. A ragszalag eltávolítása után próbáljuk óvatosan kinyitni a tetőelemet.
Ha ez akadálymentesen kifordul a helyéről, a szárak végét szilárdan a motorháztetőre
ragaszthatjuk. Ha valahol a nyílás pereme akadályozná a tető nyitását, akkor
a pántszárak csekély jusztírozásával próbálkozzunk, de az 1 mm-nél nagyobb eltéréseknél
célszerűbb a pántszárakat leszerelve beszabályozni. A kivetőpántok egyébként
ajtópántokként is megfelelőek (8), de ilyen esetekben célszerű vastagabb huzalból
készíteni. A pántolások "macerásak"
ugyan, de attraktív hatású különlegességek, és a tartósság szempontjából
hasznosak is. Az igényesebb, ún. kiemelő motorházpántokat 0,5 mm vastag lemezből
készítem el, amelyek két csuklószára, a motorháztetőt előbb kissé ferdén
felemelik, majd meredeken a magasba fordítja (9). Kialakítása szinte "kulináris
élvezet", ám nehéz feladat.
"Lakatolt" modellek I.
A nyár végén egy alkalmilag öszszeverbuválódott szakmai találkozón szóba került, hogy nálunk milyen kevés járműmodellező használ fém alkatrészeket. Ez érthető, hiszen szinte csak a távol-keleti gyártók mellékelnek készleteikhez fém szitát, csavarokat, lemezpántokat, fotómaratott kiegészítőkhöz pedig csak elvétve lehet hozzájutni. Másrészről viszont a modellek tervezői meg mindent sztirolban "álmodnak". Mintha nem is érdekelné őket, hogy pirinyó kis műanyag bigyóikat, hajszálvékony csövecskéiket a "mezei" modellépítők miként fogják a helyükre ragasztani, és főként meddig lesznek majd a helyükön, elviselnek-e huzamosabb terhelést. A modelljeim ezért is "drótozottak és lakatoltak", mert egyrészt ezzel igyekszem kivédeni az ő sztirolmániájukból adódó bajokat, másrészt pedig pótolni igyekszem azokat a részleteket, amelyeket a tervezők szándékosan "lefelejtettek" a modellekről. (Lakatoláson ugyan a köznyelv az autók karosszériahibáinak kifoltozását érti, modelleknél viszont a kisebb lemezmunkákat szokás e kifejezéssel illetni.)
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Modellek lakásdíszként
A modellépítőket, gyűjtőket egyéni érzelmi kapcsolat is köti a kedvenceikhez. És ezeket igyekeznek is láthatóvá tenni. Legnagyobb ellenségük a por, ami ellen elég nehéz védekezni, hogy közben...
3D nyomtatás
A 3D, vagyis háromdimenziós nyomtatás ma már nem egy elképzelés, vagy létező, de csak a gazdagok számára elérhető lehetőség. A technika itt van a mindennapjainkban, és sok helyen használják is,...