Revell modell "óriások"

Az persze, hogy kinek mi minősül nagynak, az egyedi dolog, hiszen az 1:24-esek mellett már az 1:16-os modellek is nagynak látszanak. Ám óriásnak inkább az 1:12-es, még inkább az 1:8-as léptékű makettek nevezhetők. Bár magam megrögzött 1:16-os párti vagyok, az óriások ennek ellenére mindig vonzottak. E néhány szerzeményem mindegyike sok munkát, de e mellett ugyanannyi örömöt és sikert is szerzett. Az ember azt várná, hogy a "Big"-nek titulált modellek sokkal részletesebbek kisebb társaiknál, ám ez csak álom, és többé-kevésbé csak a neves keleti gyártók produktumaira igaz. A részletezettségre áhító "őrültek" kevesen vannak, a nagyobb méretű modellek után vágyók pedig többnyire nem rendelkeznek különleges gyakorlattal, ez tény. Ezt ismerte fel a Revell, és 1:12-es makettjeinek részletezettségét illetően a fenti szempontokat vette figyelembe. Nem ment túlzásokba, és első sorban a szerényebb képességű modellépítők ennek koncepciónak a kedvezményezettjei. Ezáltal e nagy modellek is kelendőbbek, ráadásul megfizethetők, és bizonyos szempontból könnyebb az összeállításuk is. A méretes autókitteket tehát e szemszögből nézve mutatom be.
A múlt évben került hazai piacra a Revell új, 1:12-es csoda Bel Air-je. Ígéretes, 3 verzióban megépíthető, 424 mm-es jószág, akkora dobozban, hogy alig tudtam átfogni. A híre már megelőzte, így nem ért meglepetésként, amit benne találtam. A 178-as alkatrészszám kissé visszafogottnak tűnt, a keménytetős változat viszont igen csábító jellegzetessége, mármint formailag. Eredetileg valószínűleg a Monogram mondhatta a magáénak, és "fúzió" következtében került a présszerszáma a Revellhez. Ezt némileg kétségessé teszi az alvázon fellelt 2002-es évszám, viszont egyéb jellemzői a 80-as évekre utalnak. De ez a "vissza a múltba" történet valószínűleg keveseket érdekel, annál inkább maga a modell.

'57-es Chevy Coupe, a la B el Air 1:12

Első nekifutásra csalódást okozott ez a klasszikus amerikai autó (1), mert a motorházon kívül nem nyitható semmije, az utastér meg teknős kialakítású. Kissé nehéz lesz kifesteni, bár ezt megkönnyíti, hogy az első ülés utólag beragasztandó darab. A 3 verzióban megépíthető motorblokk egyszerű, eléggé tagolt, könnyű összeállítani. A mellékelt gyújtáskábeleken kívül érdemes egyéb vezetékekkel is "feltupírozni" a motorteret, különben üresnek fog látszani (2). Az alváz és a padlólemez egybeöntött darab, az első kerékfelfüggesztés is egyszerűen megoldott, bár a tekercsrugók tömbjét érdemes 1,2-es rézhuzalból kialakítottra cserélni. Ezek lágy huzalból könnyen farúd köré hajlíthatók, így valószerűbb a hatásuk. A matt antracit alvázon jól mutatnak majd a fényes és selyemfényű futóművek egységei, valamint a motorblokk alsó része, a kipufogódobok és ennek csövei (3). Ezek a jellegzetességek kimondottan a gyakorlatlanabb modellépítőknek kedveznek. A kerekekhez két slick - sajnos "roggyant" kivitelük miatt használatukat nem javallom -, azaz sima felületű, négy sport és négy standard gumi, valamint ezekhez megfelelően két jó minőségű komplett felni készlet jár. A standard változathoz való gumikon külön bepattintható fehér oldalperemek teszik feleslegessé a festési műveletet, ami méltányolandó előny (4). A kerekek tengelyre rögzítése azonban nem igazán teherbíró, s nem árt a törékeny csapokat fém szegeccsel, illetve hátul huzaltengellyel helyettesíteni, és ezekre pillanatragasztóval már könnyen felerősíthetők a felnik.
Az utastér megformálásához biztos kéz, és jó ecset szükséges, szerencsére a kontúrok jó "vezetőként" szolgálnak. A bőr és textilbevonatokhoz a tuppfoló technika alkalmazása előnyös, mert ezzel jó bőrhatás érhető el. A valódi bőrhuzat még jobb lenne, de ezt valószínűleg csak kevesen vállalják fel. A műszerfal igen dekoratív látvány, ha dekorálásához krómfóliát használunk (5). A karosszéria jó vonalvezetésű, beszívódásoktól mentes, kár hogy az ablakok krómkereteire csak a tagolásuk utal, és csak krómfóliával bevonva hatnak majd valódiként, ezüstre festve már kevésbé. Nagyon előnyösek viszont a jellegzetes oldalsó krómdíszítmények süllyesztett fészkei, mert ezek megkönnyítik a díszítmények felragasztását (6). Csak a motortér fedélpántjai nem kielégítők, de ez korrigálható, esetleg fémből készültre cserélhető. A szélvédő és a hátsó üveg jó, nem egészen torzításmentes, de elég vékony. A krómbevonatok nagyon szépek, sorjamentesek, csillogóak, de nem árt velük óvatosan bánni, mert az ujjlenyomatokat nem kedvelik. A matricák rajza elég jó, ám a felületük narancsos, ami csak lakkozással tüntethető el.
Mindezek alapján, állítom, hogy a Revell Bel Air-je nem bonyolultan öszszeállítható kit. Legfeljebb a festése - különösen a karosszéria nagy felületei miatt - okozhat gondot, ám modellspray festékeket használva ez sem lehet igazán jelentős akadály. A három verzió további előnyös tulajdonsága a készletnek, és aki könnyen mutatós, nagy méretű autómakettet akar építeni, a Bel Air-rel jól jár. (Háttéranyagként jól használható a "Klasszikus amerikai autók" című szakkönyv.) Bár nem túl részletes, ám szépen kidolgozott makett, amelyet a méretei miatt lehetetlen nem észrevenni. Ára korrektnek mondható, így elfogadható áron igazán attraktív nosztalgia kocsit lehet belőle készíteni még a gyakorlatlanabb makettezőknek is.

Jaguar E-Type (XK-E) 1:8

Ezt a makettet nagyon kíváncsian vártam. A '60-as évek híres angol sportkocsija igazi "sport lady", szinte a bemutatását követően a toppon volt. Elegáns, angolosan nyújtott vonalvezetésű karosszériája eszményien szép (még ma is az), a hosszú motortető alatt pedig remek 6 hengeres soros motor rejtőzött, amely 245 km/h-s végsebességet biztosított e remek kocsinak. Keménytetős változata legalább olyan kelendő volt, mint a nyitottak, sikerében korrekt ára is közrejátszott.
Nos, ennek a ma már klasszikusnak számító autónak a keménytetős változatáról készített a Revell óriási, 1:8-as léptékű makettet (7). Itt már szó sem érheti a gyártót a nyithatóságok tekintetében, csak a hátsó csomagtér ajtaja nem, más mindene nyitható. A mérete tekintélyt parancsol, hiszen több mint fél méter, pontosabban 556 mm hosszú, és 272 mm széles, alkatrészeinek száma pedig 262 darab. Nos, ez a kit sem sorolható a túlrészletezett modellek közé. (Csak az összehasonlítás kedvéért, egy most épülő Ötaki gyártmányú 1:12-es 450-es Mercedes 450, ugyanez a típus a Doyusától pedig 380 darabból állítható össze.) A Jaguar adottságai csábosak, hiszen nyílik a motorházfedele, a két oldalajtaja, az ajtóüvegek le-föl hajthatók, első futóműve pedig rugózott.
Az eredeti autó áramvonalas karosszériája erőteljesen legömbölyített, ezért a modellen is ennek a megoldása érdekelt elsősorban. Az eredményt pedig fenntartásokkal ugyan, de alapjába véve megnyugtatónak találtam. A Jaguár jól szabott "ruháját" ugyanis csak több darabból lehet összeállítani, de az osztott elemek csatlakozó vonala ideálisnak mondható. Fenntartásaim csak a karosszéria elemek összeillesztésének pontosságára vonatkoztak, s ez sajnos be is igazolódott. A "száraz" illesztési próbán ugyanis minden ilyen darabbal meggyűlt a bajom. Ezen ugyan a ragszalagos összefogás segített (8), de a végső összeragasztásukkor belülről lapolt erősítésekre lesz szükség a tartós kötés érdekében. Ezen kívül nem árt, ha a motorháztető belsejébe beépítjük a hiányzó két kerékdobot, és a csuklópántot is megerősítjük.
A másik problémám, hogy az összeállítási útmutató nem veszi figyelembe a fényezési műveleteket. Csak a rész összeállításokhoz ad kellő útmutatást, ám az összeépítéshez szükséges technológiai sorrendet a modell megépítőjének kell a részegységek beépítését figyelembe véve kialakítania. Ez pedig elég nehéz feladat, mert számos helyen a karosszéria elemek közé kell illeszteni pl. a tűzfalat, az utastér padlóját, vagy a hátsó csomagtér padlólemezét. Ez pedig csak a karosszéria összeragasztása után lehetséges, a fényezésre csak ezt követően lehet sort keríteni. Ez sok és nehezen kivitelezhető, kitakarást igényel. Az autó összeállítása tehát nem felhőtlen munka.
Ezt követően a részletegységeket vettem szemügyre. A motorblokk jól követi az eredetit. Bár a kontúrok több helyen túl élesnek tűnnek, ám összességében megfelel az optikája (9). Az első futómű és a motorbölcső váza kellően részletezett, ám a leegyszerűsítések miatt kissé művinek tűnik. Nagyobb baj, hogy a működő rugózás miatt veszélyben van a kerékfelfüggesztés szilárdsága (10). A vékony csaptengelyek nem sokáig bírják el törés nélkül e nagy kocsi elég tetemes önsúlyát.
Alváz az nincs, mivel önhordó karosszériás kocsiról van szó, ez indokolja a padlólemez vaskos kialakítását. Az utastér kissé szögletesen kialakított, a tűzfallal összeragasztott félteknősen süllyesztett padlólemez a karosszéria alsó részét teszi szilárd egységgé. A műszerfal hihetően valószerű (11). A nyitható ajtók pántjai elég gyengék, de jól működnek, fémcsapokkal megerősítve azonban tartósak is lesznek. Az ajtók üvege fogaskerék meghajtású fogasívvel mozgatható, de nem tartós használatra készült, megerősítésre szorul. A hátsó csomagtér padlólemeze sem illeszkedik megfelelően a karosszéria oldalaihoz, itt a réseket kell kifoltozni.
A hátsó futómű a modellen merev, ez érthető is, hiszen a felfüggesztés alkatrészei nem bírnák el a rugózott kivitel igénybevételét. Az összhatás azonban jó, és a tengely is teherbíró. A kerékgumik a szokásosnál keményebbek ugyan, de mintázatuk megfelelő. A küllős felniket (12) természetesen kompromisszum szülte, ezért nem keresztküllősek (eredetileg azok voltak). Így csak éppen megfelelő illúziót keltenek. (Itt ajánlom az igényességre törekvő társaimnak júniusi számunkban bemutatott "Velics-módszert", amellyel igazi keresztküllős felniket lehet készíteni.) A krómozott darabok egyébként sorjamentesek, tükörfényesek, és még osztógerinc sem található rajtuk (13). Az üvegek szinte torzításmentesek, jól illeszkednek a helyükre. A matricakészlet igen szerény, a műszerskála matricákon kívül csak a krómozott rendszámtábla keretbe ragasztható márka- (14) illetve normál rendszámtábla változatot tartalmazza, de egyéb matricára nincs is szükség.
Végül is az egyszerűnek mondható kit jó minőségű, a kevésbé rutinos építők is elboldogulnak vele, viszont az igényeseknek kiváló alap, amely számos feljavításra (bőrkárpitozás, világítás, kerékfelfüggesztések stb.) tálcán kínálja fel a lehetőségeket, természetesen megfelelő szakanyag felhasználásával. A készlet ára a méretéhez viszonyítva kimondottan előnyös, hiszen a Kék Kobrától alig 11 000 Ft-ért bárki elviheti. Ne feledjük, ez egy igazi óriás, amit hosszadalmas munkával ugyan, de kiemelkedő szépségűre lehet elkészíteni. Exkluzív darab, amely önmagában is különleges szobadísz.