Régi-új különlegesség - Rolls-Royce Phantom II.

A múltkoriban kérdezte tőlem valaki, hogy miért nincs Rolls makett a gyűjteményemben? Mert nincs ilyen autómakett a placcon. Bár van a birtokomban egy 1908-as "Ezüst Szellem" replika, ám az olyannyira méret-torz, hogy bele sem fogtam. A minap azonban Juhász Péter gyűjtőtársam a fent említett Rolls kittel nagy örömöt szerzett. Régi, de egyben vadi újnak számító 1:16-os jószág. Gyorsan kiderült ugyanis, hogy 1979 után már "futott" néhány évig a Revellnél, majd eltűnt, de most újra megjelent a színen. E régi Sedanca Coupe makettje elég igényes részletezettségű, eredetije pedig kansasbeli antikvitás. Karosszériáit a new yorki Brewster cég készítette, vonalait H. J. Mulliner karosszériatervező formálta meg. Makett ritkán szerzett ilyen örömöt, mint ez a sportos kivitelű Phantom II Continental típus.
Első pillanatra ugyanazt hittem, hogy egy mai "vágott tetejű", átépített járgány, mert a szélvédője bizony elég alacsonynak tűnt. A gyorsan előrángatott szakirodalom viszont azonnal bizonyította, hogy eredeti, és nagyon ritka változat volt a makett alapja. Két tónusú, krém és világos drapp színű fényezése kissé "amerikás", ennek ellenére mint egy előkelő angol telivér, olyan ez a négyüléses, kétajtós Coupe. Fekete színű RR emblémája pedig arra utal, hogy már Royce halála után készült. A Phantom II volt ugyanis az utolsó eredeti Rolls-Royce széria, amelyet még a legendás konstruktőr páros gyártott. A piros RR emblémát e szomorú esemény után változtatták feketére.
Számos egyedi változata ismert, amelyeknek alapja a 40/50-es sorozat volt. Karosszériáik a vevők kívánságának megfelelően némileg típuson belül változtak, s lenyitható tetejű változatokban is készültek, egyedi kiegészítésekkel "fűszerezve". A Revell replika eredetije pedig lenyitható tetejű Sedanca Coupe volt.
A készletet alaposabban megvizsgálva, bizonyos szempontból magán viseli a '70-es évek - igaz, annak igényesebb - jellemző jegyeit. A 184 alkatrészt magukba foglaló öntőkeretek fekete, drapp, ill. átlátszó színtelen anyagból fröccsöntöttek, a testesebb darabok anyagbeszívódást szinte alig tartalmaznak. A finom részletek tekintetében jó az összkép, bár a nyitható szerkezeti egységek természetesen ragasztással megoldottak. Ám manapság ezeket már nem nehéz fémlemezből készült egyedi alkatrészekkel kiegészíteni.
Az alváz és a futóművek jól részletezettek, bár a rúdmerevítést lespórolták a hossztartók alól, és a féket működtető szerkezetnek sincs nyoma. Nagyon szellemesen megoldott a kéttónusú, krómgyűrűkkel tagolt keréktárcsák kivitele, amelyeken tagoló korongok beépítésével könnyítik meg a tárcsák festését a kevésbé gyakorlott modellépítők számára. A krómok jók, még a karakteres hűtőmaszk élei sem bántóan sorjásak. Mert azért valljuk meg, hogy a kontúrok kiigazításakor bőségesen akad dolga a szikének és a tűreszelőnek. Ám ismerve a '70-es évek amerikai makettjeinek minőségi színvonalát, no meg a gyártás közbeni kopásokat, meglepően jók voltak az első benyomásaim. Sőt, számos részlete kellemes meglepetést okozott, megbocsátható hiányosságai pedig igényes finomításra inspiráltak. Gondolok itt a kábelezésre, az ajtók és a csomagtartó fedelének pántolására, a igazi fabetétek beépítésére és természetesen a bőrrel történő kárpitozásra.
A biztonság kedvéért végeztem egy nyers összeállítást, hogy az esetleges illesztési pontatlanságokról kellő képet kapjak. Egészen jó volt a végeredmény, csak a hátsó ülés mögötti karosszériaelem volt kissé elcsavarodott, de ezt könnyű volt korrigálnI. Eredményként viszont a várható kiegészítésekre felkészülhettem. Nagyon előnyös volt, hogy a kéttónusú fényezés könnyen kivitelezhető, kifedést szinte alig kell alkalmazni, de a különálló karosszériaelemeket csak utólag célszerű a sárvédőkkel egy darabot képező padlólemezre ragasztani. A készlet pontosságát kimondottan jónak találtam, legalábbis a nyers összeállítás tapasztalatai alapján, bár néhol kellemetlen anyagbeszívódásokra is bukkantam. Következhetett a főbb egységek összeépítése, finomítása.
Először is az alvázat erősítettem meg. Pótoltam az alsó merevítő rudazatot, amelyet 1,2-es rézhuzalból forrasztva készítettem el. Ez a rész teljesen hiányzott a modellről, az eredeti autón azonban elég jól látható, és a jármű tetemes önsúlya miatt teljesen indokoltan alkalmazták. Következő lépésben az első futómű csuklóit cseréltem ki 1,2 mm-es huzalból hajlítottakra, mert az eredeti műanyagdarabokat harmatgyengének találtam. A kerékfordító csuklókat meg rájuk ragasztott fémlemez lapokkal tettem szilárdabbá, és az agytengelyek helyére is beragasztott acél csapok kerültek. A hátsó differenciálházból kinyúló tengelyt is 3 mm-es teherbíró acélra cseréltem. A fékrendszer szerkezetét még nem sikerült felkutatnom, de ez akár utólag is beépíthető, mert az alvázat csavarokkal rögzítem majd a padlólemezhez, így később is bontható lesz.
A hathengeres soros motor csupán 14 darabból áll, ám kellően részletezett. A blokk féldarabjait ragasztás után alul kell síkban összeilleszteni, felül pedig a hengerfedél alá síkban egyenesre csiszolni. A gyújtáselosztó tengelyét érdemes acélhuzalra cserélni. A gyújtókábelek az adott ábra alapján ragaszthatók be, de az egyéb kábelezést részletfotók híján elég nehéz kiegészíteni. A kézenfekvően kiegészíthető vezetékezés azonban néhány kvázi vezetékkel hatásosan feldúsítható. Összességében a motor dekoratív egység, amelyet acélhuzalból kialakított 2 mm vastagságú kardántengelylyel, esztergált kapcsolótárcsákkal kiegészítve ragasztottam a hátsóhídhoz. A laprugókra erősített hidakra egész jó, gumiköpenyes és teli dísztárcsás kerekek kerültek.
A sárvédőkkel egybeépített padlólemezre csak fényezés után érdemes felragasztani a karosszéria elemeket, mert ez a darab drapp, a karosszéria viszont eredetileg krém színű, s csak felül keskeny sávban lesz újból drapp. Ez a színosztás jelentősen megkönnyíti a fényezést, ám ha egyszínű lesz a kocsi, akkor célszerűbb ezeket a darabokat is még a festés előtt a padlólemezre ragasztani. Aki igazi csuklópántos ajtókat akar kialakítani vigyázzon, mert a szárhosszak az oldalburkolat íveltsége miatt változók, a tengelyüket viszont egy síkba kell állítani, mint ahogyan ez képünkön is jól látható. Egy másik érdekesség, hogy az utazóláda egyben a benzintankot is magába foglalja, fedelét is pántolva érdemes kialakítani. A felhajtható fedélbe van ugyanis elrejtve a szerszámkészlet, és ez akkor válik láthatóvá, ha a fedelet ferdén ragasztjuk a csomagtartó élére. E kétséges szilárdságú megoldást érdemes az eredeti kivitelhez hasonlóan elkészíteni. Kár hogy a motorházfedél szellőzőrései nem áttörtek, nyithatóságukat pedig csak sajátkészítésű zongorapántokkal lehet biztosítani. Az utastér jól kárpitozható, s bár az ülőpárnák egy árnyalatnyival kisebbek a kelleténél, de bőrkárpitozással ez korrigálható.
A tetőről is érdemes néhány szót ejteni. Eredetileg ez vízhatlan bevonatú vászonból készült, és félig-, vagy teljesen le lehetett hajtani. Ez azonban olyan bonyolult megoldású, hogy a modellt célszerűbb félig-, vagy teljesen felhúzott tetővel elkészíteni. A felcsavart vászontetőt ugyanis külön darabként készen kapjuk. A tető valóságosabb hatású lesz, ha a műanyag alkatrész élét elvékonyítjuk, és kívül-belül vékony batisztvászonnal vonjuk be, majd bőrfestékkel, vagy híg selymes olajfestékkel többször átfújuk.
Befejezésül még néhány tanács e klasszikus kocsi elkészítéséhez. Az eredetijének színe krém és világos drapp kombinációja, ám sötétkék, vagy bordó és sárgás krém, továbbá egyszínű világoskék, és világos narancssárga színben pompázó Phantom II-k is léteztek. A modell sajnos nálunk még nem beszerezhető, ám Bécsben a Kober modellüzletben 30 €-ért bárki elviheti. Ez pedig igen kedvező ár egy 340 mm hosszú, patinás RR Coupé-ért.