Ezerarcú asztal

A sokoldalú felhasználhatóság mellett nagy előnye, hogy viszonylag könnyen elkészíthető házilagosan is, ha ismerjük a faipar alapfogásait, és a legalapvetőbb szerszámok is rendelkezésünkre állnak. Az asztal felépítése a robbantott rajz alapján jól áttekinthető. A fa alkatrészek elkészítéséhez rétegeltlemezt célszerű használnunk, a megfelelő szilárdság és a lehető legkisebb súly érdekében azonban nem egyformát. Az asztallaphoz elegendő 15 mm vastag is, az ívelt lábakat ajánlatos 20 mm vastag anyagból kivágnunk, az asztal szilárdságát meghatározó kereszttartót pedig 25 mm vastag anyagból készítsük el. A kerekek lehetnek kész elemek, de kivághatjuk őket a vékonyabb rétegeltlemezből, vagy egy megfelelő átmérőjű oszlopból is lefűrészelhetjük. Természetesen a megadott lapvastagságoktól el lehet térni, különösen pozitív irányba, ha az esetleg meglévő maradék anyagainkhoz akarunk igazodni.
A munkát a legbonyolultabbnak tűnő alkatrészek, a lábak kivágásával kezdjük. Első ránézésre úgy tűnnek, mint ha hajlítással készültek volna, és pont ez a cél. A valóságban azonban a lapanyagból, eleve a megfelelő ívben vágjuk ki, hogy a faanyag bonyolult és időigényes hajlítását megkerüljük. A hosszabb és a rövidebb ívelt lábak egyaránt 3-3 teljesen egybevágó darab összeragasztásával készülnek. Mérethelyes kartonsablonjukat a következő oldalon található alapján rajzoljuk ki, majd a sablon segítségével rajzoljuk elő az összesen 6-6 egyforma idomot. Az ívek kivágásához a legjobb szerszám a szúrófűrész. Egy megfelelő teljesítményű és pengehosszúságú géppel akár hármasával, de legalább kettesével összefogva vághatjuk ki az idomokat.
A hosszabb, ívelt lábakat pontosan egymás mellé fogva ragasszuk össze, de a középső darabból előre vágjuk ki a csuklórész hornyát. Ezt most sokkal könnyebb megtennünk, mint a már összeragasztott lábakból kivésni, és így szabályosabb is lesz a kivágás. A ragasztó száradási ideje alatt az íveket több ponton gyorsszorítókkal fogjuk össze, de ne felejtsünk a szorító pofái alá védő lécdarabkákat tenni, nehogy a hasznos felületet megsértse. A két rövidebb láb darabjainak összeragasztásánál egy kis trükköt alkalmazzunk. A három egybevágó idom közül a középsőt kissé eltolva ragaszuk be, így a láb egyik végénél létrejön a kerék villája, a másik végén pedig a csuklós lábcsatlakozás csaprésze.
A ragasztó száradása után újra vegyük munkába a lábakat. Ívüket csiszoljuk szabályosra és simára, végeiket munkáljuk le félkerekre. Készítsük el a csuklórészek és a keréktengely csapfuratait. Nagyon praktikus, ha a fém merevítőknél és a csuklópontokon is metrikusmenetes fémhüvelyeket alkalmazunk. Ezeket behajtásuk előtt kissé kenjük be faragasztóval, és így hajtsuk be a fa furatába. Így biztosan nem fog megforogni a fában, és biztonságos anyamenetet ad a metrikus csavar számára.
Az asztallapot - nyers méretére - érdemes előre levágatni, de egy jól megvezetett tárcsafűrésszel otthon is megoldható a feladat. Szúrófűrésszel már nehezebb pontosan egyenesben vágni, de a megvezetés itt is segíthet. Az asztallap első élének enyhe ívét egy rugalmas lécdarabbal rajzoljuk elő. A lécet íjszerűen hajlítsuk meg és kössük meg zsinórral, így szép szabályos ívet fog formálni, még ha nem is tudjuk pontosan milyen sugarút. De az nem is lényeges, csak tetszetős legyen. Az ívelt él levágásához most is szúrófűrészt ajánlunk. A lecsiszoláson kívül az asztallappal túl sok gondunk már nem is lesz, különösen ha a vágások szép szabályosra sikerültek.
El kell még készítenünk viszont a csuklópont furatait a menetes fémhüvelyek számára. A lap síkjában történő fúrás elősegítésére készíthetünk egy egyszerű kis fúrósablont, így már kézből is bátran fúrhatunk (A).
Ha eddig eljutottunk, a kereszttartó elkészítése már biztosan nem okoz majd problémát. Csapfuratainak pontosságát elősegíthetjük egy másik kis fúrósablon használatával (B), ezen keresztül fúrjuk ki az ívelt lábak csapfuratait is. A dőlésállító karok négyzetes kivágását fúró és szúrófűrész segítségével készítsük el (C). Az anyagot fúrjuk ki a kivágás négy sarokpontjánál, majd a furatokat "nyissuk össze" a szúrófűrésszel. A rögzítőcsavarok számára most is menetes fémhüvelyeket süllyesszünk az anyagba. A hüvely behajtására is használhatjuk a fúrógépet, ha állványunk is van hozzá (D). A tokmányba egy anyás csavarszárat fogjunk, és az anyát kontraanyaként ütköztessük fel a menetes hüvelyen. Az első fél fordulatot kézzel forgassuk a tokmányon, majd folytathatjuk a géppel, de csak alacsony fordulatszámon.
A magasság és dőlésállító karok alapanyaga alumínium. A magasságállító karok csak két furatot és félköríves lekerekítést igényelnek, a dőlésszög állítók pedig egy-egy csuklóspánt közbeiktatásával csatlakoznak az asztallap aljára, metrikus csavarokkal, ill. faforgács-csavarokkal (E).
A végső összeszerelés előtt még egy gondos átcsiszolás következzen, most már finomabb (400-as) csiszolópapírral. A színezést mindenkinek egyéni ízlésére bízzuk, de azt azért megjegyezzük, hogy a színek kissé meghatározzák a felhasználási lehetőségeket. Világosabb pasztellszínek univerzálisabb alkalmazásokat sejtetnek, az élénkebbek inkább a gyerekszobai felhasználást segítik elő.