Vágott virágok tartósabban

A tartósság „titkai”

A hivatalos maghatározás szerint; a vágott virág évelők vagy egynyári növények rövid, vagy hosszú szárral levágott virága. Az ilyen csokrot élővirág csokornak is szokás nevezni, ami persze nézőpont kérdése, hogy mennyire helyes. Egy szárazvirág csokorhoz képest ez természetesen élő, ám mivel gyökér már nem kapcsolódik hozzá, így inkább mondjuk azt, hogy még egy ideig fenntartható a látszata, hogy egy élő növény része a vágott virág. A tartósság fokozásának alapvető követelménye, hogy a víz – amibe tesszük – hideg legyen és tiszta. Ha a vázát előzőleg hypózzuk, az jó, mert a hervadást sokszor gombás fertőzések indítják meg.

A kapott csokrot – ha nem tartalmaz olyan elemeket, amit ez károsít (papír, krepp, díszek) – zuhanyozzuk le hideg vízben, ez felfrissíti. A vázába helyezés előtt vágjuk vissza kicsit a szárakat. Nem jó, ha a csokros virág kötése túl szoros, még jobb, ha a vázában már nincsenek összekötve a virágszárak. A vízbe lógó szárrészen ne hagyjunk levelet, bimbót. Ferdén vágjuk le a szár végét, így jobb lesz a vízfelvétel.

A fásodó szárú virágok (orgona, aranyvessző, mandula, azálea, kamélia) jobb vízfelvételét segíti, ha két-háromujjnyi magasságig a szárat kalapáccsal zúzzuk össze. A vastagabb fás szárúakat, például az orgonát 4-5 cm magasságig késsel hasítsuk be! Vízcserénél mindig vágjuk kicsit visszább a virágok szárát, ez esetben pedig a feljebb vágás után újra hasítsuk be. A lyukas szárú virágok, mint a kála, dália szárát vízzel feltölthetjük, majd ujjunkkal befogva fordítsuk bele a váza vizébe.

Vásárolhatunk vágottvirág-tartósító port, ez fertőtleníti, és némi tápanyaggal gazdagítja a vizet. Ezzel megússzuk a naponként vízcserét. Ehhez hasonló eredményt házi módszerrel is elérhetünk: naponként cseréljük a vizet, és abba tegyünk egy kis kanál cukrot, és hipót.

A tejnedvet kibocsátó szárak (kutyatej, pipacs, díszmák) végét perzseljük meg gyufával. A hő hatására a tejnedv kicsapódik, és nem tömíti el a szállítónyalábokat, és a növényünk akadálytalanul tudja felvenni a vizet. A váza vizébe tett faszén is jó hatású a virág tartósságára.

A virágok többsége hűvösebb, sötétebb szobában később kezd hervadni, mint melegben és nagy fényben.

Rézvázában megfigyelések szerint tartósabb a virág. Ha nincs ilyen vázánk a vízbe tehetünk rézdarabot, régi rézpénzt. A tartósságot csökkentő baktériumok leggyorsabban a műanyag vázákban indulnak szaporodásnak.

A desztillált vízben tárolt virágok élettartama akár a duplája is lehet, a csapvízben tárolthoz képest. A forralt csapvíz kevesebb levegőt tartalmaz, ezáltal segíti a szárakba került levegő-buborékok kioldódását. E hatás eléréséhez nem is kell felforralni a vizet, elegendő, ha 40 °C-ra melegítjük. Majd csak lehűlés után állítsuk bele a csokrot.

Egyes virágok fejjel lefelé lógatva megszáríthatók, így hosszan eltarthatók. Ha szárítani szeretnénk a virágot, akkor azt egyből kezdjük el, előtte napokig ne tartsuk vízben, vázában az erre szánt csokrot.