Asztal, régi székekből

A két ülőalkalmatosság a használtcikk piacon roskadozott más, rájuk halmozott, egyéb, rozzant bútordarab súlya alatt. Állapotuk szemmel láthatóan nem volt éppen bizalomgerjesztő, ám kecses lábaik megejtően szép vonalúak voltak. Némi alkudozást követően potom áron gazdát cserélt a két, hajdanában jobb napokat megélt szék, s újdonsült tulajdonosuk hazafelé tartva már azon gondolkodott, miként készítsen belőlük egy remek dohányzóasztalt.
Őt csak a székek első lábai bűv ölték el, a háttámlával egybeépített hátsókkal még fogalma sem volt, hogy mit csináljon. Hölgyről, és nem kimondottan gyakorlott barkácsolóról lévén szó, amint hazatért megpróbálta rögvest szétfűrészelni a székeket, ám a további munkát már párjával karöltve végezték el. A mellső lábakról levágták az első és oldalsó hevederléceket, majd az ülőlap süllyesztéke alatt közvetlenül egyforma magasra szabták mind a négy, kecsesen ívelt széklábat.
A következő lépésben e bázis darabokhoz és a szoba helyi lehetőségeihez igazodva határozták meg a leendő asztal vázát és az új asztallap méretét. Az asztallap 19x700x1200 mm-es, színfurnérral borított és 60 fokban ferdére vágott élű bútorlapból szabatták le, éleit felvasalható furnér élfedővel borították le. Az éleket finoman lekerekítették, a felületeket pedig tökéletes simaságúra csiszolták. Az asztallap mívességét sötétbarna színre pácolt csíkozással imitálták. A csíkozás kontúrjainak határozott, és egyenes vonalait ragasztószalaggal lehatárolva könnyű volt biztosítaniuk. Az asztallap végkikészítését későbbre halasztották, és nekiláttak a váz kialakításához.
Egyszerű megoldást választottak. A lábakat a felső méretükkel azonos fenyőfa staflikból szabták le, amelyeket két-két, hosszan a hevederekbe hajtott facsavarral és ragasztóval megerősítve fogattak össze. A lábakat természetesen előbb átfúrták, majd a ragasztó felkenése után hajtották be a facsavarokat, amelyeknek fejét beragasztott fadugókkal tüntették el. A lábak merőleges beállítására nagyon ügyeltek, és az így összeerősített asztalváz stabilan állt kecsesen ívelt lábain. Amint a ragasztó megkötött, a hevederek és a lábak felületét teljesen simára csiszolták, majd az egész vázat az asztallap díszítéséhez használt páccal vonták be.
Még egy utolsó finom csiszoló szivaccsal végzett simítókoptatás, és után jöhetett a narancsolajos alapozó bevonat, azt követően pedig a keményviaszolás, ami természetes és kellemes tapintást, selymes fényű, kemény felületi bevonatot adott az új bútordarabnak. Az asztallap vázra csavarozását a hevederek felöl behajtott csavarokkal oldották meg, utána már csak a helyére kellett állítani az új dohányzó asztalt.
A két régi székből így lett nemes vonalú dohányzóasztal, amit más, hasonló lábú székekből bárki elkészíthet. A mérete persze különböző, akár négyzet alakú is lehet. Az asztal lapja meg akár 6-8 mm vastag, lehetőleg biztonsági, azaz ragasztott üveglap, feltéve, ha erre alkalmas, gérbevágott, lapolt csapozással összeerősített keretet készítünk az üveghez. A keret aljazásába ugyanis kellő biztonsággal helyezhetjük bele a méretre vágott üveglapot.