Bőr holmik kondicionálása

Gyakran használt, mindennapi tárgyaink a különféle táskák, levél és pénztárcák. A rendkívüli "nyúzáspróba" azonban legtöbbjüknek a varrásait, tűzéseit teszi tönkre, mégpedig a legjobban igénybevett helyeken, a hajtásoknál, csattok közelében, és a rekeszeikbe erőszakolt tartalmuk miatt az oldalvarrásoknál. Utazó- és aktatáskáknál ezen túlmenően még a fogantyúk, fülek menti varrásszakadások is gyakoriak. Ennek többnyire az az oka, hogy a fonalszálak hamar kiszáradnak, és szinte észrevétlenül, lassan elfoszlanak. Végül az egyik öltés elszakad, a varrás pedig ezt követően egyre hosszabb szakaszon felfeslik. A szétváló szélek már csak az utolsó felvonás végét jelentik, de az ilyen hibákat még most is érdemes kijavítanunk.
A felvált varrások javításának a leggyorsabb - de egyáltalán nem ajánlott - módja a ciánakrilátos gyors ragasztás (1). Igaz, hogy gyors, ám a szilárd kötéshez elég sok ragasztó szívódik fel a bőranyagba, a hátoldala felöl, és megszilárdulása után a ragasztott rész merev és rideg lesz. Az ilyen ragasztás melletti részek pedig a fokozott igénybevétel miatt tovább fognak szakadni. Helyette használjunk oldószeres ragasztót, és a felfeslett öltéseket varrjuk le újból. Ehhez használjunk az eredetihez hasonló színű és erősségű varrófonalat. Egyszerre két tűvel dolgozva, az utolsó és még ép öltést is átvarrva, az eredeti tűhelyeket használva, két oldalról egyszerre varrjunk le a felfeslett részt. A fonalat azonban varrás előtt méh-, vagy jobb híján gyertyaviaszon húzzuk át. Az új varrat utolsó öltésével a felfeslett letűzés még ép öltését is erősítsük meg, a fonal végeket pedig szorosan csomózzuk le, és kibomlás ellen egy csepp pillanatragasztóval rögzítsük. Az átvarrást többnyire nehezítik a bélések, és ha ezeket nem célszerű lefejtenünk, akkor a bélésanyagot is átvarrva javítsuk ki a felfeslett tűzést. Ez még mindig jobb, mintha csak pillanatragasztóval dolgoznánk, ami tagadhatatlanul gyorsabb, de hosszútávon kimondottan káros, mert a bőrt törékennyé teszi.
Levéltárcákon a csak simán leragasztott selyemrekesz-lapok bőrszegélye szokott idő előtt felválni. Újbóli leragasztásuk egyszerű művelet, ám ilyenkor vigyázzunk arra, hogy a keskeny szegélyek alól ne türemkedjen ki ragasztó a selyemanyagra, mert foltot hagy. A ragasztóanyagot ezért vékony kenőlappal juttassuk a bőr hátoldalára, és csak módjával kenjük be a selyemlap szélét. A bőr szegély lepréseléséhez csúsztassunk a javított szél alá egy vastagabb műanyaglapot, majd szorítsunk rá egy kis lécdarabot, és néhány percig erősen ránehezedve préseljük le a szegélyt. A tárca szegélyvarrása általában a sarkoknál és a hajtásban szokott felfesleni, ezt pedig az előbb említett módon, de vékony, erős cérnára fűzött apró varrótűkkel ölthetjük át. A begyűrődött sarkokat is kiegyenesíthetjük, ha azokat jól benedvesítjük, majd az üres tárca sarkait két rétegelt lemez darabka közé szorítva hagyjuk teljesen megszáradni. A nedvesség hatására a felpuhult bőrt meghúzva a sarkok gyűrődései kiigazíthatók. A kiszáradó bőr ezután keményebbé válik, és egyenesre préselt állapotában megszáradva így is marad.
A csatos pénztárcákon is hasonló hibák szoktak előfordulni, ám ezeknél még a zárkeret széléből is kibújhat a bőr széle. Ezen úgy segíthetünk, hogy a keret peremét óvatosan kés élével szétfeszítjük, a kicsúszott bőr szélét csipesszel visszanyomkodjuk a helyére, majd a keretet posztódarabbal átfogva, harapófogóval erősen összenyomjuk. Közben természetesen ügyeljünk arra, hogy a bőrszél a helyén maradjon, és csak fokozatosan haladva szorítsuk össze a keret bőrrögzítő részét. Ilyen kisjavításokkal felesleges várni, vagy bőrdíszműveshez fordulnunk, magunk is orvosolhatjuk a hibát.
A bőrből készült használati tárgyaink - akár festett a felületük, akár nyersbőr az anyaguk - előbb-utóbb kiszáradnak, ezáltal a felületük gyorsabban kopik, a hajlásoknál, gyűrődéseknél pedig ki is repedezhet. A kopások elsősorban a szegélyeknél, sarkoknál és erősen igénybe vett felületeken jelentkeznek. E hibáknak elejét vehetjük azzal, hogy rendszeresen, de legalább félévenként krémkezeléssel tesszük ellenállóvá a felületüket. E célra természetesen ne cipőkrémet, hanem pl. " Antiquax Leather Cream"-et,  speciálisan a bőrbútorokhoz való ápoló anyagot használjunk. Ez a pasztózus, sűrű folyadék tisztítja, egyben fel is dúsítja, lágyítja a kiszáradt bőranyagokat. A krémszerű anyaggal bedörzsölt bőrfelületek ilyen kezelés után kellemesen lágy érintésűvé válnak, ugyanakkor visszanyerik természetes rugalmasságukat, és ezért tartósabbakká válnak. Az "Antiquax" természetesen nem csodaszer, a már erősen kopott felületeket nem képes újjá varázsolni, viszont jelentősen lelassítja a kopott részek további romlását. Hasított bőrökhöz nem használható. Főként valódi bőrrel bevont garnitúrák ápolására alkalmas, de természetesen mindenféle természetes bőr kondicionálására is remekül megfelel. A nagyon zsíros, a ráncokba rakódott szennyeződéseket előbb enyhén denaturált-szeszes ruhával vagy lágy szivaccsal távolítsuk el (2), de vigyázzunk, ne dörzsöljük erősen, mert ezzel esetleg a bevonó-festéket is lekoptathatjuk a felszínről. Kevés "denszeszt" használjunk, és nagyon kíméletes törléssel igyekezzünk a felületi szennyeződést eltávolítani. A megtisztított bőrfelületet hagyjuk megszáradni, csak ezt követően kenjük be a speciális bőrápoló krémmel. A lágy pasztózus anyagot tiszta puha textíliával, lágyan kenjük a bőrre (3), majd enyhe dörzsöléssel oszlassuk el egyenletesen a felületén (4). A szer lanolint és lakkbenzint is tartalmaz, amelyek a felkenést követően gyorsan elpárolognak. A krémezett bőr felületét ezt követően száraz ruhával áttörölve, a varrásokat pedig átkefélve, a bőr visszakapja selymes fényét (5), tapintása pedig újból kellemesen lágy lesz. Az ápolószer a varrófonalakba is beivódik, ezért ezek sem szakadnak fel idő előtt.
Az "Antiquax Leather Cream"-mel egyébként régi fényképezőgépek huzatát, vagy azok bőrtokját, könyvek műbőrhöz hasonló anyaggal fedett tábláit, gerincét (6) és más elmattúlt műbőr használati tárgyainkat, pl. utazó- és kazettatáskáink külső részeit is felújíthatjuk. Sőt, a beázott, és a nedvességtől megkeményedett cipők bőrét is felpuhíthatjuk, ha kiszárítását követően, de még a cipőkrémezésük előtt e bőrápolóval kenjük be. Ez főként a talpvarrások és a cipőfej hajlásoknál előnyös, mert az ilyenkor megkeményedő bőrt újból kellően felpuhítja. Ritkán használt (7), vagy alkalmi lábbeliknél is jótékony hatású. Új cipők még használat előtti "bebalzsamozása" is ajánlott, mert ezzel a bőrük puhább, hajlékonyabb lesz, és a varrásai is kevésbé lesznek hajlamosak a felfeslésre. A cipők rendszeres krémezését azonban ezzel nem mellőzhetjük.