Egy palack Chateau...

Elkészítésének legkritikusabb művelete a palack palástjának a kifúrása. Ezt kúpos, keményfém-szemcsés marószárral, állványba fogott fúrógéppel célszerű kialakítani (2), ám ha nem vállalkozunk rá, a lyukfúrást bízzuk az üvegesre vagy üvegcsiszolóra, még így sem kerül sokba. Ezt követően egy kis türelemjáték következik, a hálózati vezeték üvegbe húzása. Ez legkönnyebben a lefelé fordított üveg lyukán bedugott és enyhe ívbe hajlított vezeték betolásával végezhető el. A palack lágy hajlású nyaka szinte a szájához vezeti a kábelt, onnan már viszonylag könnyű egy huzalhurokkal kihúznunk. A kéteres vezetéket, ezt követően olyan hosszúságban húzzuk túl az üveg száján, hogy kihúzása ellen egy csomót hurkolhassunk rá. A vezetéket húzzuk vissza a csomóig az üvegbe, és kívülről kis darab vastagfalú PVC cső felragasztásával rögzítsük a lyukba. Az üveg nyakán kinyúló vezeték legalább 80 mm hosszú legyen. Húzzuk bele a fadugóba erősített foglalattartó csőbe (3), erre illesszük fel az ernyő huzalvázát, és a foglalat alsó részének felcsavarásával rögzítsük, majd a dugóra tekerjünk kevés szigetelőszalagot, és az üveg szájába szorosan illeszkedő dugót nyomjuk a helyére. A foglalatot csak ezt követően, a vezeték kellő hosszúságúra vágása után kössük be.
Az ernyő vázára ragasszuk fel a karton palástot, erre pedig a külső színes textíliából kiszabott huzatot. Ennek széleit az ernyő belső oldalára, a kartonpalást szélén és a vázhuzalon átvetve, egyenletesen feszítve ragasszuk le. (Lámpaernyő készítéséhez az előző számunkban ismertettünk néhány fogást.) Ezt követően már csak a billenőkapcsolót és a villásdugót kell a tápvezetékre szerelnünk (4), és az izzó becsavarása után lámpánk már kellemesen tompított fénybe vonhatja a szobánkat.