Előkészítés mázoláshoz

Még egy kisebb lakásban is meglepően tetemes a mázolt felületek nagysága, aminek a felújítása - mesteremberre bízva - kisebb vagyonba is kerülhet. Ezért azután érthető, ha sokan maguk ragadnak ecsetet, és kenik fel ajtóikra, ablakaikra a festéket. Ám egyáltalán nem mindegy, hogy ezt miként teszik. A festékek elég drágák, a munka pedig hosszadalmas és fárasztó. Ha nem megfelelő a felületek előkészítése, az eredmény nem lesz tartós és talán még szép sem.

Állagfelmérés és szerkezeti javítások

A mázolt felületek azonban ma könnyen és alaposan előkészíthetők saját kezűleg is, ha azt kellő ismeretek birtokában és alaposan végzik el. A szükséges műveletek sorrendje fontos, fázisokat pedig ritkán lehet csak elhagyni. Elvben ezt mindenki tudja, munka közben azonban gyakoriak a rossz döntések. Például a felületes csiszolás, vagy akár az alapozás mellőzése a viszonylag jó állapotú felületeken, ami rétegleválásokat, illetve nem kielégítő fedésű felületeket eredményezhet.
A munkát egy alapos állagfelmérés előzze meg. Különösen a külső felületek állapota a kritikus. A felváló, pergő rétegek alatt esetenként már a faanyag is korhadt lehet. Ezeken a helyeken az állapotnak megfelelő előkezelést kell végezni, hogy a festék kellően hatásos védelmet biztosítson e nagyon igénybe vett felületeknek.
A pántok, zárak állapotát is ajánlatos alaposan megvizsgálni. A kilazult pántokat esetleg újakra kell cserélni, a zárakat pedig beállítani, megkenni. Sok esetben csupán a régebben rászáradt festéktől kell megszabadítani illeszkedő részeiket és a zártnyelveket az ablakok, ajtók jó záródásához. A szárnyak és a tokok aljazásainak felületét is alaposabban célszerű megvizsgálni, mert a vastag festékrétegek is okozhatnak záródási nehézségeket. Ha nem boldogulunk, forduljunk épületlakatoshoz vagy asztaloshoz.
Különösen az ablakok vízvetőinek állapotát ajánlatos megvizsgálni, és ha kell, a nagyon sérülteket asztalossal kell kicseréltetni. A nagyon mélyen beszáradt vízvetőket ajánlatos lenolajkencével alaposan beitatott új darabbal kicseréltetni. Felrögzítéséhez horganyzott kötőelemek, a ragasztáshoz vízálló ragasztó használata ajánlott. A beszáradt, de még javítható keretfelületekről rézhuzalos koronggal gyorsan eltávolíthatók a felváló festékréteg részei és a faanyag korhadt részei is.
Lenolajos kencével történő beitatás után alapos csiszolás következzen, majd a lekoptatott felületeket több rétegű tapaszolással kell besimítani. Az egy vastag rétegben felkent tapasz ugyanis berepedezik, a réseket pedig festékkel nem lehet kitölteni. Ez a hiba a külső térben hamar festékleválást okozhat. A tapaszolást követően az üvegezést rögzítő gittelés kihullott darabjait is ki kell pótolni. Ha sok a folytonossági hiány, a régi gitt kivésése után szilikonos pasztát kell a helyére simítani. Ez tartósabb és rugalmasabb is a hagyományos ablakgittnél. Az üveg mellett beszivárgó víz ugyanis az aljazás felöl kezdi ki a faanyagot, és a friss festéket is leválásra készteti.

Festék eltávolítás és csiszolás

A mázolt felületek nem egyformák. A már sokszor egymásra kent és meghízott, vastag festékrétegeket hőlégfúvóval ajánlatos teljesen eltávolítani. Az ilyen felületi hibákat ugyanis nagyon nehéz eltüntetni még tapaszolással is, ami ráadásul tovább növeli a bevonat vastagságát. A hő által fellazult festéket kaparóvassal lehet alaposan lehúzni, majd csiszolás után lenolajkencével beitatva megszüntethető a faanyag kiszáradása. Festéklemaróval is lehet kísérletezni, de ez a művelet csak jól szellőzött helyen vagy a szabadban végezhető el. Ráadásul a festéklemaró szerek nem olyan hatékonyak, mint a hőlégfúvók.
A fellágyult festékréteget gyakran toljuk le a kaparóvasról egy edénybe, mert különben szétkenődik a már letisztított részeken. Ha marószert használunk, akkor a munka végeztével a felületet szódás vízzel és gyökérkefével átsúrolva semlegesítsük a szer maradékát. Száradás után pedig alapos csiszolással tisztítsuk meg teljesen a fafelületeket.
A fazonos részeken se hagyjunk egy szemernyit sem a régi festékből, a csiszoláshoz használjunk idomos csiszolófákat. A csiszolópapírt ne erővel nyomjuk a felületre, mert a lecsiszolt anyag gyorsan eltömi a szemcsék közét. Ezt megelőzendő, gyakran keféljük le a csiszolóanyagot. A nagyobb síkfelületekhez jól használhatók a szalag-, tácsás-, vagy vibrációs csiszológépek. A gépek hatékonyságát nem javasolt nagy erőráhatással fokozni, mert ezzel a szemcsék gyorsan eltömődnek, ami jelentősen csökkenti a csiszolási teljesítményt, esetleg még beégéseket is okozhat. Az előcsiszoláshoz 60-80-as, a későbbiekben pedig 100-150-es szemcsefinomságú csiszolóanyagokat használjunk.
Következhet a portalanítás, a lenolajkencés beitatás, majd a felületek újbóli átcsiszolása, portalanítása.

Tapaszolás

A tapaszolásnál a lágy masszát csak vékony rétegben, spatulyával kenjünk a faanyagra. Az éleken különösen nagy figyelemmel dolgozzunk. Száradás után a lehúzott részeket újból lágyan csiszoljuk át, portalanítsuk, majd újból kenjük át, hogy az egész felület teljesen sima legyen. A csiszolóanyag szemcsézete egyre finomabb legyen, és a szemcsék közé tapadt port gyakori ütögetéssel távolítsuk el. A lecsiszolt port gyakori porszívózással szívassuk fel, és ha géppel dolgozunk azt lehetőleg porszívóra csatlakoztatva használjuk, és ha külön porszűrős a gép, azt is gyakran tisztítsuk ki. Ezzel jelentősen csökkenthető a munkaterület porosodása, és könnyebb a feltakarítása is.
Tapaszoláskor a régebbi kazettás ajtóknál tokszéleken célszerű alakra köszörült keskeny pengéjű spatulyát vagy acéllemezt használni. E célszerszámok megkönnyítik a fazonos részek hibáinak kitöltését és egyenletes lehúzását. A tapaszt most is egyenletes és nagyon vékony rétegben kenjük fel, majd végül lassú, folyamatos mozgás közben húzzuk le a felesleges tapaszanyagot. Így kevesebbet kell majd csiszolni, és a profil is egyenletes felszínű lesz. A sarkoknál is húzzuk ki a felesleges anyagot, mert csiszolással, véséssel már csak nagyon körülményesen távolíthatók el az ott megkötött tapasz maradványok.
A fő szempont, hogy minden felület bársonyosan sima és sík felületű, durva csiszolási barázdáktól mentes legyen. Az alapozó festék ugyanis ezeket a mélyedéseket már nem fogja kiegyenlíteni, és a fedőfesték sem fogja eltakarni. Alapos portalanítás után pedig már hozzá láthatunk magához a mázoláshoz, és biztosak lehetünk abban, hogy az újonnan felkent festékréteg nem fog rövid idő után felválni, felülete pedig egyenletesen sima és tartós is lesz.