Gázmérgezések igazi okai

2014-05-24 15:50:14 | Módosítva: 2014-05-24 15:53:49

A szénmonoxid mérgezések okait sok írásunkban kutattuk már. A Miskolci egyetem munkatársai igen alapos elemzésben foglalkoztak ezzel a témával, és következtetéseik nem csak a szakemberek számára fontosak, hanem az átlag ember számára is tanulságosak. A tanulmány legközérthetőbb gondolatait mi is közzé tesszük.


A lakosság részéről is folyamatosan növekszik az energiahatékonysági igény, kiemelten az épületek nyílászáróinak cseréje, illetve a földgáz helyett a hagyományos energiahordozókra történő visszatérés. Mindezen okokra visszavezethetően látványosan megnövekedtek az utóbbi időben a szén-monoxid-mérgezéses balesetek, illetve a legtöbb esetben megelőzhető, értelmetlen halálesetek. Magyarországon a 2012/2013-as fűtési idényben több mint 300 személy szenvedett enyhébb vagy súlyosabb szén-monoxid-mérgezést, és sajnos 23-an életüket is vesztették.

Hiányos vagy félrevezető tájékoztatás

A legtöbb esetben a média csak a szenzációt keresi a halálesetekben, a híradásokban gyakran meg sem említik a balesetek tényleges okát, vagy ha mégis említést tesznek róla, gyakran félretájékoztatnak. A tényekhez hozzátartozik, hogy a híradások időpontjában még nem áll rendelkezésre a konkrét baleset elemzése, azaz csak feltételezéssel élnek az ott megszólaló szakemberek. A hetekkel később kapott vizsgálati eredményeknek viszont már nincs hírértéke. A Katasztrófavédelem szóvivői számos alkalommal a tüzelőberendezés vagy a kémény hibáját említik, viszont ez az állítás félrevezető lehet, az esetek túlnyomó többségében nem teljesen állja meg a helyét.

A háztartásokban használt gázkészülékek között jelenleg még a legelterjedtebbek a nyitott égésterű készülékek („B” típus), melyek Magyarországon (a nyugat-európai gyakorlattal ellentétben) jellemzően a lakóterekben vannak elhelyezve. A balesetek kialakulásához döntő többségében legalább két tényező együttes közrehatása vezet. Az egyik ezek közül a nyílt égésterű készülékek elégtelen levegőellátása, a másik a készülékek rendszeres karbantartásának a hiánya. Talán első gondolatában mindenki a kémény dugulását vagy járatszűkületét jelölné meg, mint a füstgáz helyiségbe történő visszaáramlásának a legnyilvánvalóbb okát. A statisztikákat figyelembe véve azonban látható, hogy ez a legkisebb mértékben a balesetek kiváltója. A tényleges okok ettől jóval összetettebbek, általában több kedvezőtlen külső behatás egyidejű jelentkezése idézi elő a baleseteket. A legtöbb esetben a tényleges felhasználók még mindig nem elég tájékozottak, a készülékek és égéstermék-elvezető rendszerek felülvizsgálata és karbantartása sokszor a „mostohagyermek” kategóriába sorolt, hiszen „…jól működött az a berendezés tavaly is, meleg volt a lakásban, miért adjak ki pénzt olyan dologra, ami felesleges?”. Sajnos ez a felfogás igen jellemző a magyar lakosságra.

Műszaki problémák

A választóvonal jellemzően a készülék hőcserélője szokott lenni. Amennyiben a hőcserélő jelentős mértékben elkoszolódott, akkor az égés során keletkező szén-dioxid egy része eleve nem tud távozni a tűztérből, ott feltorlódik, és a magas hőmérsékleten megrekedve szén-monoxiddá redukálódik. Mivel a földgáz- és levegő-utánpótlás ettől függetlenül továbbra is folyamatos, a készülékben rekedt szén-monoxid és a szén-dioxidban dús füstgáz a burkolat alatt közvetlenül a helyiségbe áramlik, ami újra visszakerülve az égési levegővel a készülékbe, tovább súlyosbítja a helyzetet. Nyílt égésterű gázkészülékek égési levegőjében (azaz a helyiséglevegőben) megjelenő, 2%-nál magasabb szén-dioxid-koncentráció intenzív, exponenciális mértékben növekedő szén-monoxid-képződést idéz elő.

Másik esetben a füstgáz átjut ugyan a hőcserélőn (a készülék karban van tartva), azonban a kialakuló kéményhuzat nem bizonyul elegendőnek. Ekkor a készülék áramlásbiztosítóján keresztül szintén a helyiségbe áramlik vissza az égéstermék egy része.


Az elégtelen huzatviszonyokat kiválthatja az égéstermék-elvezető és a kémény hibája, de leggyakrabban az utólagos nyílászáró csere vagy a meglévő légbevezető helyek korlátozása áll a háttérben. Ebben az esetben a levegő-bevezetés megnövekedett áramlási ellenállása miatt a gravitációs elven működő kémény nem tud megfelelően működni, mivel nem jön létre a működéséhez szükséges nagyobb nyomáskülönbség, amire csökkenő szállítóképességgel reagál, így a gázkészülék deflektoránál (égéstermék visszaáramlás-gátló) füstgáz-visszaáramlás következik be. Bár a legtöbb készülék füstgáz visszaáramlás-szenzorral is fel van szerelve, mely a gázszelep lezárásával beavatkozik a készülék üzemébe hosszabb idejű füstgáz-kiáramlás esetén, azonban ezek a berendezések nem minden esetben, és főképpen nem a megengedett lekapcsolási időn belül működnek a gyakorlatban.

Hasonló hatást érhet el egy utólag felszerelt konyhai vagy fürdőszobai levegőelszívó ventilátor, még abban az esetben is, ha nem történt nyílászáró csere. Az elszívó ventilátorok által kiváltott depresszió nagyobb is lehet, mint a kéményekben kialakuló hasznos nyomáskülönbség. A nyílt égésterű készülék helyiségében (vagy azzal közvetlen légtér-összeköttetésben lévő helyiségben) elhelyezett szilárdtüzelésű berendezés hasonló hatást válthat ki, mivel az annak magasabb égéstermék-hőmérséklete miatt kialakuló nagyobb nyomáskülönbség a gázberendezés kéményében megfordíthatja az áramlási viszonyokat.

A készülék működéséhez elégtelen kéményhuzat kialakulásának a kémény is okozója lehet. Az ún. külsőfali szerelt fémkémények igen elterjedtté váltak az elmúlt másfél évtizedben. Ezeket azért alkalmazták, mert olcsók és egyszerűen telepíthetők voltak. A problémát az jelenti, hogy hőtároló képességük gyakorlatilag nulla (sok estben a hőszigetelésük is hiányosságot mutat), így főként erős szélben rendkívül hamar lehűlnek. A kazán indításakor a kéményhuzat ebből adódóan nem megfelelő.

Rendszeres karbantartás

A gázkészülékek karbantartásának hiánya régen visszatérő probléma. Az emberek rosszul értelmezik a takarékosság kérdését, hiszen az évenkénti karbantartással megspórolt pénz többszöröse kerül kiadásra a rossz hatásfokkal működő készülékek által elfogyasztott többlet gázmennyiség miatt. És az még a szerencsésebb eset, ha csupán többlet pénzügyi kiadást eredményez a karbantartás hiánya, és nem közvetlen életveszélyt okoz.

Súlyos probléma, hogy a kéményseprő-ipari szakmunkás az éves ellenőrzés során csak azt tudja megállapítani, hogy szigetelt-e az ablak és hogy van-e rajta (illetve a helyiségben) légbevezető, azt viszont már nem, hogy elegendő-e a légbevezetőn beáramló mennyiség a gázkészülék megfelelő működéséhez. A füstgáz-levegő áramkör méretezése mérnöki szintű feladat, és nem végezhető el a helyszínen néhány perc alatt.

Új építésű épület huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségébe 2012 óta már nem lehet beépíteni „B” típusú gázkészüléket. Célszerű lenne, ha a meglévő lakóépületekbe lenne kötelező a CO riasztó beszereltetése. Tudni kell viszont, hogy a riasztó egy kiegészítő biztonsági elem, mely nem helyettesíti a gázkészülék megfelelő működtetésének feltételeit, ezért inkább ez utóbbi betartatását kellene előnyben részesíteni.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Az energiafogyasztáson spóroljon, ne az ablakon!

Magyarország földrajzi fekvéséből adódóan aháztartások kiadásai közül a legjelentősebb afűtésszámla. Sokan vagyunk, akik hónapról hónapra fizetünk ki olyan összegeket a fűtésszámla részeként,...


Veszélyesek a szén-monoxid-riasztók?

Egy-két évtizeddel ezelőtt, a nyílt égésterű gázkészülékek hőskorában a lakások, házak nyílászárói általában beengedtek annyi levegőt, amire a kazánnak szüksége volt. Ma, a légmentesen lezárt...