Tűzjelző lakásokba

A tűz és füstjelző rendszerek legfontosabb elemei az érzékelők (füstérzékelők, hőérzékelők, lángérzékelők, multiszenzoros érzékelők), de mindezek közül is leginkább a füstérzékelők, mivel a tűz kezdeti szakaszában általában először füst keletkezik. A tűz legkorábbi felismeréshez ez az érzékelő a legalkalmasabb, de nem hagyható figyelmen kívül az, hogy vannak füst nélkül égő anyagok (pl. alkohol), ahová más típust kell szerelni.

A füstérzékelők kiszorulóban levő fajtája az ionizációs füstérzékelő, melynek kamrájában kis aktivitású radioaktív izotóp ionizálja a levegőt. A kamrába bejutó füstrészecskék gátolják az ionok mozgását, így az ionizációs áram csökken, ezt érzékelve vált ki jelzést. Előnye, hogy nagyon sok fajta anyag égésénél keletkező füstökre érzékeny, de egyben a hátránya is, mert magas páratartalomnál a különböző műveletek során keletkező gázokra is jelez, valamint a benne levő izotóp miatt tárolásánál, szállításánál, illetve megsemmisítésénél szigorú előírásoknak kell megfelelni. Ez nagyon megnöveli a költségeket.

Ma a legelterjedtebb füstérzékelők optikai elven működnek. A füstérzékelő kamrában lévő infra adó és vevő úgy van elhelyezve, hogy a kibocsátott infravörös fény normál körülmény között ne jusson el a vevőbe. A kamrába bejutó füstrészecskékről visszaverődő fényt detektálja a fényérzékeny vevőegység, ami elektromos jeleket előállítva jelzést vált ki.

Nagy területű és belmagasságú közintézményekben használják még a fényelnyelés elvén működő optikai vonali füstérzékelőket, ezek használata magán lakásokban ritka.

A füstgázérzékelőket a lakás minden helyiségében, a mennyezeten kell elhelyezni, úgy, hogy ne legyen 50 cm-nél közelebb légbefújó vagy elszívó berendezéshez, világító testekhez, egyéb építészeti tárgyakhoz.

Nagyon poros, szennyezett, füsttel vagy gőzzel járó helyekre (konyha, kazánház, garázs), vagy füst nélkül égő anyagokat tartalmazó helyiségek védelme esetén ajánlott pontszerű hőérzékelőt elhelyezni. Ennek két fajtája terjedt el; az egyik egy meghatározott hőmérséklet elérésekor jelez, a másik pedig a hőmérséklet változásának a normálistól eltérő mértékét érzékeli (pl. ha a hőmérséklet 1 perc alatt 10 °C-nál gyorsabb értékben emelkedik), és indítja a riasztást. A fix, vagy hőmaximum-érzékelőkben termosztát vagy thermoelektromos érzékelőelem található, míg hősebesség-érzékelőkbe ez utóbbiból kettőt helyeznek el. Az egyik termisztor ellenállás közvetlenül a külső környezettel érintkezik, a másik egy elkülönített térben helyezkedik el, hídkapcsolásban. A hirtelen ellenállás változásnál a híd kiegyenlítettsége felborul, és jelzés keletkezik. Ezen érzékelők alkalmazásának legnagyobb hátránya, hogy nagyon későn- a tűz elterjedésekor jelez csak, és 5 méter szerelési magasság felett nem hatásos.

A nagyobb értékek őrzésére lángérzékelőket is bevetnek, de ezeket inkább ipari körülmények között használják. Működési elvükben a láng magasabb infra és alacsonyabb UV tartománya között érzékelhető különbséget használják fel, ennek megfelelően léteznek infra és UV lángérzékelők. A láng érzékelők meglehetősen költségesek.

A multiszenzoros érzékelők a fenti elven működő érzékelőket kombinálják; pl. a hőérzékelőt és a füstérzékelőt. A legújabb fejlesztések az égéskor keletkező gázok érzékelése felé haladnak.