Mosdó korszerűsítése

Murphy szerelési törvénye szerint "ha szorul erőltesd, ha eltörik, úgyis ki kellett volna cserélni". Az elv nagyon is gyakran érvényesül, ha valami régi dolgot kell megreparálni. Legutóbb egy mosdó szifonjának szivárgása, pontosabban annak megszüntetési kísérlete idézett elő komplett cserét. Az egyébként még konzolos alátámasztású, ásatag formájú, s több helyen hajszálrepedéseket sem nélkülöző mosdókagyló ősöreg, burás szifonon keresztül - ma már bűnnek számító - gányolással csatlakozott a csatornába. Már számtalanszor szóba került az egész együttes lecserélése, de mindig akadt fontosabb cserélni, javítani valónk. Most viszont a szifon javítása közben az egész kapott egy váratlan lökést. A peremére helyezett szerszámok a medencébe estek, és több helyen újabb repedéseket okoztak. Így ezzel a dolog is elmozdult a holtpontról, még örültünk is balesetnek. A csere azonban nem ment simán, alábbi tanulságain pedig a régi épületekben lakók okulhatnak leginkább.

2Első dolgunk volt, hogy megfelelő mosdókagylót válasszunk. A kínálat elbizonytalanítóan bőséges, ám mivel megfizethető áron szerettük volna megúszni a cserét, így eléggé beszűkültek a választási lehetőségeink. Aztán meg ott volt a kagyló felerősítésének kérdése. Elég erős-e a fal, elbírja-e a dübeles felfogócsavarra ható feszítő erőt. Ha nem, akkor láb is kell a kagyló alá. Azt viszont nem látnánk szívesen a takarítás miatt, hiszen a fajansz lábak nem simulnak teljesen a falhoz. Különben is elég sokba kerülnek.
A szifon milyensége sem lényegtelen. A műanyag szóba sem jöhet, bár igen olcsó, végül egy középkategóriás kagyló, krómozott burás Kludi szifon, és meleg víz híján egyszerű csaptelep mellett döntöttünk, s mindezt gyorsan sikerült be is szereznünk a felfogó csavarkészlettel (1) együtt. Balgán azt hittük, hogy egy délután elég lesz a cseréhez, amit természetesen magunk fogunk elvégezni. Nos, kicsit tovább tartott a munka. Első fázisban a régi mosdótól és konzoljaitól kellett megszabadítani a falfelületet. Elzártuk a sarokszelepet, és lehajtottuk a flexibilis bekötőcsövet a vízóráról. A szerelést a szifonburára csatlakozó 4kifolyócsőnél folytattuk. Amint azonban megpróbáltuk a régi szifon többször lemázolt hollandiját meglazítani, vele együtt kicsavarodott a bekötőcső toldata is (2). "Most már mindegy" jeligére azért sikerült lehajtani a csatlakoztató anyát az ólom csőcsonkkal(!) együtt, de a búra szerelvényével már nem is bajlódtunk. A kagylót leemeltük a konzolról, majd annak a leszereléséhez láttunk. Először is kenőspray-t spricceltünk a feje alá, mert gyanítottuk, hogy az öntvényre rozsdásodott. Meg is ütögettük, s ezt követően megpróbáltuk meglazítani. Kínkeservesen, nagy erővel, lassan mozdítva sikerült csak a csavarokat megmozdítani, majd kihajtani, és a két ronda konzolnak végre búcsút mondhattunk.
Figyelmünket a lefolyócső maradványára összpontosítottuk. A falból ugyanis egy toldott PVC-cső állt ki, amelynek szemmel láthatólag nagyobb volt az átmérője, mint az új szifon csöve, és ólomcső darab is volt benne. Ezt kitekertük belőle, így 45 mm-es lett a belső átmérője. A megoldás kézenfekvő, szűkítő idommal kell csatlakoztatni az új lefolyócsövet a belsejébe. Csakhogy ez meg így kiáll majd a falból, a szifon falirózsája pedig a levegőbe kerül. Végül úgy döntöttünk, hogy a fal síkjáig levágjuk a lefolyó műanyagcsonkját, és ebbe csatlakoztatjuk a műanyag szűkítő idom elülső részét. Szerencsére ennek a nyaka illett a lefolyócső nyílásába. A felesleges részt egy kis Dremel gép vágótárcsájával gyorsan leszabtuk (3), a maradványt pedig durva csapos köszörűvel a csempe síkjáig lemunkáltuk.
5 Most azonban újabb problémánk adódott, ugyanis a beépítendő csatlakozócső pereme is kiállt a falból, és az erre csatlakozó falirózsa alatt 5 mm széles hézag maradt. Ezt ablakszigetelő szilikon gumi idommal körbetekerve hézagoltuk ki, amelyet a szűkítő idom nyakára ragasztottunk, majd később fehér szilikon tömítővel elsimítva szándékoztunk vízhatlanítani. Nem igazán elegáns megoldás, de célravezető.
Következő lépésben a mosdókagyló felfogócsavarjainak a helyét kellett kijelölnünk. Kiindulásként a buraszifon kivezetésének középpontja és a kagyló hátfalának teteje közötti távolságot vettük alapul. A mosdó így az eredeti magasságánál 2 cm-el feljebb került, de ez nem zavaró. E vonalat vízmérték segítségével átjelöltük a csempére, majd visszamértük a csavarok lyukainak a peremtől mért távolságát. A lefolyó középpontjából kiindulva függőónnal jelöltük be a kagyló felezővonalát, majd a felerősítő lyukak helyét ettől kiindulva - a közöttük levő távolságot megfelezve - jelöltük a csempére a csavarok helyét, amelyeknek vízszintességét vízmértékkel ellenőriztük (4). A nagyméretű műanyag dübelek számára előbb egy kisebb keményfémlapkás fúróval fúrtunk elő, majd egy 14-es fúróval bővítettük a kívánt méretre mindkét lyukat (5).
7A tiplit a helyükre ütöttük, és ezt követően már a dübelekbe hajthattuk a szilikonos zsírral bekent felfogócsavarokat (6). Szárukra felillesztettük a mosdókagylót, és a csavarok szárára húztuk a hüvelyes műanyagalátétet, végül anyákkal rögzítettük helyére a kagylót (7). Az ovális lyukak ugyan némi oldalirányú korrekciót lehetővé tesznek, de ez alig 15 mm. A pontos középre állításra a buraszifon bekötése miatt van szükség. A csaptelepet még a kagyló felcsavarozása előtt célszerű felszerelni a fészkébe, mert utólag már elég nehéz a csapot szorító anyát meghúzni. Az "O" gyűrűt és a fészkét szilikonos zsírral kentük be, mint ahogyan az összes menetes csatlakozást is, hogy szükség esetén könnyebb legyen később a megbontásuk. Miután a mosdó a falon kijelölt helyére került, a szifon vízleeresztő részét szereltük fel. A felső tányért szilikon tömítőmasszába ágyazva (8) nyomtuk a kagyló nyílásába, alsó gumitömítő tányérját pedig az alsó felfogó tárcsa peremébe igazítása után szorítottuk fel a szerelvényt összehúzó csavarral. Kihúztuk a krómozott leeresztőcsővet, és a peremanya meghúzásával szilárdan rögzítettük a leeresztő szerelvényre.
A buraszifon kifolyócsövének a magasságát a lefolyócsőhöz igazodó magasságba állítottuk, majd a csövet ennek megfelelő hosszúságúra vágtuk. A cső ugyanis 200 mm hosszúságú, nekünk viszont csak 180 mm hosszúra volt szükségünk. A leszabást percek alatt elvégeztük egy kis Dremel fúrógéppel meghajtott vágótárcsával (9). A sorjázást követően a csőre húztuk a kúpos gumi tömítőgyűrűt, mögé a peremanyát, majd a rozettát és ezt követően már a fali lefolyónyílásba nyomhattuk a bezsírozott lefolyócső végét. A rozettát a helyére szorítottuk, majd a csövet a buraszifonba illesztve, beállítva a peremanya meghúzásával rögzítettük (10). Ellenőriztük, hogy a csatlakoztatott szerelvények a helyükön vannak-e, a csavarokat és az anyákat meghúztuk-e.
8Ezután már csak a vízóra kifolyó csonkjára kellett csavarnunk a csaptelep flexibilis bekötőcsövének az anyáját, és a víz megnyitásával ellenőrizhettük, nincs-e szivárgás. Némi igazítás után már csak a mosdókagyló felső és oldalsó peremének vízzárását kellett fehér szilikongumi tömítőanyag kinyomásával és elsimításával megteremtenünk (11), s ezt követően a mosdót már használatba vehettük.
A munka ugyan kissé szokatlan volt, de egyáltalán nem igényelte szakember közreműködését, s így ezt a költséget megtakarítottuk. A barkácsolóknak az ilyen munkáktól nem kell feltétlenül visszariadniuk, de fel kell készülniük a váratlanul felbukkanó kisebb nehézségekre, amelyeknek a megoldásához némi kreativitás is szükséges.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: mosdó, fürdőszoba

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Jó tömítőanyag vizes helyiségekbe

Építkezésnél felújításnál bármikor szembetalálkozhatunk azzal a problémával, hogy milyen is egy jó tömítőanyag.


Liwing Wall

Bizonyára mindenki átélte már a lakberendezési szaklapok lapozgatása közben, vagy ismerősök otthonában járva, megpillantva egy különleges nappali kialakítást, egy szép fürdőszobát, hogy ő is pont...