A faanyag legyen száraz, mert ha nedvesen használjuk fel, akkor idővel a száradása során még repedezhet, de más probléma is van ezzel: a kelleténél nagyobb nedvességtartalmú faanyag nem fogadja be, nem szívja be a felületkezelő anyagokat, így azok kevésbé tudják kifejteni jótékony hatásukat.
Jó, ha a megvásárolt kerítésanyag már eleve valamilyen gombásodás elleni kezelésen túlesett. A fakerítések klasszikus típusai között vannak a jelképes ágyásszegélyek, melyek különféle magasságokban kaphatók, és a kész táblákat egyszerűen csak a földbe kell nyomni a lábaiknál. E lábakat - melyek a földbe kerülnek - régen égették, mert a felületén keletkező hamu védett a talajnedvesség rontó hatásától. Ma már inkább folyékony bitumennel kezeljük le, mert az teljesen elzárja a faanyagot a talaj nedvességtartalmától, illetve az ennél sokkal korszerűbb fatelítéses módszerrel tartósítjuk.
A vadászkerítés nagyobb az ágyásszegélyeknél, és vannak a normál méretű kerítések, melyek állhatnak deszkákból, lécekből, vagy átláthatatlan lamellás táblákból. A nagyobb, hagyományos térhatároláson túl biztonsági funkciókat is ellátó kerítések esetén legjobb, ha vasvázra csavarozzuk a fa elemeket, így sokkal tartósabb szerkezetet kapunk, és évek múlva, amikor a lécezést cserélni kell, a váz akkor is még újszerű lesz. Ilyen esetben a lécek felcsavarozása után pár hónappal a csavarokat húzzuk meg újra, mert a fa száradása következtében valószínűleg lazulni fognak még. Ezt azért fontos, mert ha laza csavarozással megy neki az ősznek és a télnek a kerítés, a csapadék befolyik a csavarfuratokba, és ott sokáig áll majd, nem szárad ki könnyen, és ez a fa élettartamát jelentősen lerövidíti.
Ha nem oldható meg a fémvázra szerelés, akkor mindenképpen használjunk oszloptartó vasalatokat, hogy a talajjal ne a fa részek érintkezzenek! Ezekből számtalan változat kapható: földbe üthető oszlophüvely, betontuskóba rakható, dübelezhető vasalat, áruk pedig 1000-3000 Ft között van, ami eltörpül ahhoz képest, ha a megvásárolt, felszerelt, felületkezelt, azaz ekkorra már jelentősebb költséggel bíró kerítésünk oszlopai elkorhadnak, és az egész kidől…
A festés
A fakerítéseket felépítésükkor megfelelő felületkezeléssel kell ellátni, ami megvédi a fát a környezeti ártalmaktól. E felületkezelés évek során felmerülő hibáit azonban folyamatosan érdemes javítani, így hosszú évekig megóvható a fakerítés. A fából készült kerítéseink és kültéri tárgyaink (asztalok, székek, hinták stb.) sajnos korhadásnak indulhatnak a tél, tavasz alatt, az időjárás okozta sérülések nyomot hagyhatnak rajtuk, ezért érdemes ezeket is felújítani nyáron.
Nedvesebb levegő hatása még kihathat a fa kerítések állapotára, ezért ezt a munkát szárazabb, már melegebb napokon ajánlatos elvégezni. Kövessük az előrejelzéseket, és ha 1-2 nap távlatában esőt jósolnak, akkor inkább halasszuk el a munkát, mert az esős napok párával is járnak. Ha az időjárás is kegyes hozzánk, csak akkor fogjunk hozzá a fa kerítés festéséhez. A fakerítéseket leginkább a korhadás fenyegeti, emiatt néhány évenként fakonzerváló szerrel kell kezelni őket. Csak a teljesen kiszáradt faanyagot tudjuk hatékonyan kezelni, és azt is csupán száraz időben, különben nem szívódik be kellőképpen a festék.
A felületet fel kell érdesíteni, meg kell csiszolni a régi felületet, eltávolítani a lejövő régi festéket; majd portalanítani kell, hiszen anélkül nem fog megtapadni a festék. Alapozzuk le a felületet. Az alapozó beszívódik a pórusokba, így véd a penészedés, gombásodás és rovarkártevők ellen. Néhány óra száradási idő után a színtelen alapozó rétegre kerüljön a színtelen vagy színes kültéri lazúr.
Lazúrok közül találunk a boltokban oldószeres, és vizes alapúakat is. Utóbbiak jóval környezetkímélőbb megoldást nyújtanak, amellett hogy ma már azok tartóssága sem marad el oldószeres társaiktól. Ha nem natúr hatást szeretnénk elérni, akkor a legfelső réteget egy fedőfesték adhatja, amihez UV álló kültéri zománcfestékre van szükségünk. Amennyiben nem vagyunk túl jártasak a kültéri munkálatokban, vásárolhatunk olyan festék is, ami alapozó és fedőréteg is egyben. Időt is spórolhatunk ezzel, hiszen nincs szükség a két réteg közötti száradási időre.