Sarokcsiszolás gyakorlata

Méret szempontjából a kb. 150 mm tárcsaátmérőig terjedő gépek az ún. egykezes, míg az e fölöttiek a kétkezes sarokcsiszolók. A két csoport között akár 2-3 szoros teljesítménykülönbség is lehet! A gépek elektronikáját felépítését tekintve először az egyszerű kivitelű gépek jelentek meg, majd az elektronika fejlődése megteremtette ezen gépek elektronikus változatát is, a különböző felhasználói igények kielégítésére.
Ezek alapján ma már lágy felfutást biztosító, fordulatszám-szabályzó, fordulatszámtartó és túlterhelés-érzékelő elektronikával ellátott gépeket is vásárolhatunk. Leggyorsabb és leggazdaságosabb eredményt a szerszámok legnagyobb (10 000-11 000 f/perc) fordulatszámán dolgozva érhetjük el. Vegyük figyelembe, hogy eközben a munkadarab jelentősen felmelegedik. Ezért ha erre kényes anyagot (pl. festett felületek, műanyagok) kell megmunkálnunk vagy polírozási céljaink is vannak, akkor ez a fordulatszám már túl nagy. Ilyenkor tesz jó szolgálatot egy fordulatszám-szabályozóval ellátott gép, amelyikkel a végzendő munkának leginkább megfelelő érték állítható be a tartományon belül. Egy ilyen géppel a lágy felfutást még magunk is biztosíthatjuk úgy, hogy bekapcsoláskor alacsony fordulatszámról indulunk, és azt fokozatosan növeljük.
Munka közben a gépet egyenletes fordulatszámon járatva szebb a megmunkált felület, és a korong is kevésbé kopik. Az előtolási erőt azonban általában nem tudjuk azonos szinten tartani, így a fordulatszám is változik. Ezt küszöböli ki a fordulatszámtartó elektronika. A túl nagy előtolási erő nemcsak a korongkopást gyorsítja, és a munkadarab túlzott felmelegedését idézi elő, de még magát a gépet is túlterheli. A gép szellőzőrendszere nem tudja a keletkező hőt elszállítani, és akár le is éghet. Ha túlterhelés érzékelőt építenek be a készülékbe, akkor az még a veszélyes túlmelegedési határérték előtt önműködően kikapcsol, és csak a lehűlés után helyezhető ismét üzembe a hőkioldó visszakapcsolásával, ami általában egy nyomógomb működtetésével végezhető el.
Nem kifejezetten elektronikus plusz szolgáltatás, de jellegéből adódóan ide kívánkozik a hajtómotor szénkeféinek kopására figyelmeztető áramkör. Leggyakrabban ez abban nyilvánul meg, hogy egy meghatározott mértékű kefekopás esetén a gép önműködően leáll.
A sarokcsiszolók jóval több feladatra alkalmasak, mint amire első pillanatban látszanak, vagy amire általában használják. A szaküzletekben kínált bőséges tartozékválaszték tág teret ad a felhasználási lehetőségeknek. A legkülönbözőbb fajtájú-, gyártmányú-, méretű-, anyagú-, felépítésű-, szerkezetű tárcsák, korongok, kefék, csiszolólapok kaphatók, vágási, darabolási, durva és finom csiszolási, polírozási feladatokhoz különböző fémek, műanyagok, építőanyagok megmunkálásához.
Alaptartozék a vágó- és a csiszolótárcsa. Ezek felhasználási célonként azonos anyagból és átmérővel készülnek, különbség a tárcsa vastagságában van. Vágásra kb. 2,5-3 mm, csiszolásra kb. 4-6 mm vastagságú korongok valók. A tárcsákon színjelölés tájékoztat a felhasználási módról: a kék szín fémvágásra, a piros fémcsiszolásra, a zöld szín pedig kő (tégla, cserép, csempe stb.) vágására alkalmas szerszámot jelöl.
A sarokcsiszolókkal végzett munka során meglehetősen gyakran van szükség a gépen különböző szerelési, beállítási műveletek végzésére. A munkatárcsák aránylag gyors kopása, a munka jellegéhez illő tárcsa alkalmazása azok cseréjét igényli; a védőburkolatot a szerszám munkaállásától függően esetenként úgy kell beállítani, hogy a kiáramló forró anyagtól védve legyünk, és végül a fogantyút is mindig a nekünk legkényelmesebb pozícióba kell helyezni.
A gyárak különböző megoldásokkal igyekeznek az ilyen műveleteket minél egyszerűbbé tenni. A tárcsacsere alapesetben a legegyszerűbb gépeknél két (tartozékként adott) speciális célszerszámot igényel. Egyikkel elfordulás ellen rögzítjük a hajtótengelyt, a másikkal a tárcsarögzítő anyát lehet meghúzni. Olyan gépeknél, amelyek hajtóműházán egy nyomógombot látunk, csak az utóbbi szerszámra van szükség, mert a nyomógombbal a hajtóműtengely rögzíthető. (Ebből következik, hogy azt a forgás közben sohasem szabad megnyomni!) A legkorszerűbb gépeknél pedig már egyetlen szerszámra sincs szükség, mert a rögzítőgomb benyomása után a tárcsarögzítő anyát elég kézzel meghúzni. A szerelési-beállítási műveletekkel kapcsolatban soha ne feledjük: mindig csak kihúzott csatlakozódugóval!
A munkavégzés a sarokcsiszolókkal meglehetősen egyértelmű, de a tudnivalók összefoglalása hasznos lehet. Csiszolásnál, vágásnál legtermelékenyebben a maximális fordulatszámmal dolgozhatunk. A fordulatszám csökkentésére (ha erre alkalmas gépünk van) hőre érzékeny felületek megmunkálásánál vagy polírozásnál van szükség. Csiszolásnál (pl. hegesztési varratoknál) a tárcsa 30-40 fokos ferdeségű megvezetése a leghatékonyabb. Ennél laposabban vezetett tárcsa hamarabb felhevül, és a széle kirojtosodik. Ha mégis így kell dolgoznunk, akkor a tárcsát meredekebb szögben tartva alakítsuk ki a szélek ideális alakját.
Nagyobb kiterjedésű sík felület megmunkálásánál a tárcsa teljes felületét csak a süllyesztett középfuratú vagy a legyezőlapos eszközöknél használhatjuk ki, ugyanis csak ezek helyezhetők rá lapjukkal a munkadarabra. Ha a felület domború, akkor a gumitárcsára helyezhető lapokkal érünk el jobb eredményt. Vágásnál, ha a gépet kézben tartjuk, akkor csak durva darabolási munkát végezhetünk. Pontos derékszögbe vágáshoz elengedhetetlen a gép állványba fogása. A munka végzése során mindkét esetben kerülni kell a nagy erőkifejtést. Lazán, gyakorlatilag csak a gép súlyának megfelelő előtolási erővel vezetett sarokcsiszoló a legalkalmasabb, egyébként túl gyorsan kopik a tárcsa, és erőteljes a munkadarab felmelegedése.
A sarokcsiszolók nem veszélytelen szerszámok: a nagy sebességgel forgó tárcsa a kiáramló forró hulladékanyag, komoly sérüléseket okozhat, ezért ilyen munkánál különösen indokolt a megfelelő ruházat, a védőkesztyű és a védőszemüveg viselése.