Profi tanácsok amatőr festőknek

Budaváry Olívia budapesti lakásában minden a művészetről szól. A szekrények tetején, és a polcokon a művésznő kerámiái sorakoznak, a falakat pedig mindenfelé a változatos technikákkal készült festmények díszítik.

KEZDJÜK A LEGNEHEZEBBEL

Az alkotói képesség alapja a rajztudás, mindenképp ezt kell először gyakorolniuk azoknak, akik festményeket szeretnének majd készíteni. Nem az iskolai oktatásban elvárt vázlatok a leglényegesebbek, hiszen ahány szem annyiféleképp lát. A lényeg, hogy mielőtt festeni kezdenénk, szerezzünk némi rutint rajzolással - kezdte a művésznő az alapoknál.
Először a vízfestéket érdemes kipróbálni. Bár ez az egyik legnehezebb technika, ám a legolcsóbb, így nem okoz anyagi megterhelést, ha eleinte hibákat vétünk.
Fontos tudni, hogy milyen festékekkel mire lehet dolgozni, és a festékek néhány alapvető tulajdonságát is ismernünk kell ahhoz, hogy a kép minél jobban sikerüljön.

AKVARELL

Akvarell képeket készíthetünk hagyományos vízfestékekkel, vizes alapú temperával, vagy akvarellceruzával. Ezekkel csak papírra, lehetőleg vastag kartonra dolgozzunk, vászonra, alapozott rétegelt lemezre, vagy farostra nem alkalmazhatók. A vízfesték egy matt árnyalatú natúr színt ad, a tempera árnyalataiban is a pasztell dominál, de itt figyeljünk oda, hogy nedvesen élénkebb a színe, mint száradás után. Az akvarellceruzával készülő képeknél mintha rendes ceruzával dolgoznánk, megrajzoljuk a képet, majd végül vizes ecsettel kissé átdolgozzuk a vonalakat. Így olyan hatása lesz, mintha vízfestékkel készült volna a mű, ám az apróbb részleteket könnyebb kidolgozni akvarell ceruzával, mint ecsettel.
Az akvarellek hamar megszáradnak, ezért viszonylag gyorsan kell dolgoznunk. Száradás után, ha víz éri a színeket, akkor azok újra feloldódnak, ezért ezeket a nedvességtől különösen óvni kell, miután elkészültek.
A lapot, amin dolgozunk, jól ki kell feszíteni (például rajztáblára), mert a víztől a papír vetemedik, a szélei pöndörödnek, és ezt már elejétől fogva ki kell küszöbölnünk.
Az akvarellek készítése azért is tartozik a nehezebb feladatok közé, mert a már megfestett részek nem javíthatók. Nincs mód egyes részletek átfestésére, mert a hibás motívumokat nem tudjuk maradéktalanul eltakarni a felső réteggel.

OLAJ ÉS AKRILFESTÉKEK

Olaj és akrilfestékekkel festhetünk vászonra, vagy rétegelt-, esetleg farostlemezre megfelelő alapozás után. Azért kell ezeket az anyagokat alapozóval átkennünk, hogy a festék ne szívódjon be a faanyagba, annak csak a felületén helyezkedjen el. A vásznak – amelyek már vakkeretre feszítve kaphatók – már alapozottak, de elég drágák: egy A/4-es méretű körülbelül 2000 forintba kerül.
Az olajfesték előnye, hogy lassabban szárad, és száradást követően átfesthetjük, így a hibák később is korrigálhatók. Az olajfestékek színhűek, azaz száradás után ugyanolyan árnyalatot mutatnak, mint nedvesen.
Az akrilfestékek vízzel is hígíthatók, ám – az akvarellfestékekkel szemben – ha száradás után víz éri a képet, nem oldódik fel újra. Az akrilfestékek színei száradás során élénkülnek, ezért a túl „vad színek” elkerülésére érdemes fehéret keverni némelyik bizarrabb árnyalathoz tompításként. Az akrilfestékekhez egyéb adalékok is kaphatók, így bármilyen megálmodott árnyalatot, hatást elő tudunk varázsolni. Ilyen hasznos adalékok a fényesítő, mattító, hígító, száradást gyorsító, száradást lassító vagy a fedőlakk.
Azt érdemes még megemlíteni, hogy ha valaki értékesíteni szeretné a jól sikerült képeit, akkor azokat lehetőleg vászonra készítse. Ez a piaci viszonyokhoz kialakult szokásrend miatt szükséges, mert a vászonra készült képek mindig értékesebbek a falemezre festetteknél, a papír pedig a legolcsóbb. Ha egy művésznek neve van a szakmában, akkor már szinte mindegy, hogy mire dolgozik, de egy kezdő festő esetén a vászonra készült műveire figyelhetnek először fel- tanácsolta Budaváry Olívia.

HA MEGVAN A TÉMA ÉS A HOZZÁVALÓK

Ha kiválasztottuk a technikát és azt, hogy mire fessünk, neki is kezdhetünk. A témaválasztást követően érdemes vázlatot készíteni, így ha később emlékezetből folytatjuk az alkotást, akkor ez segít majd a folytatásban. Vázlatot készíthetünk teljesen külön lapra, vagy a leendő alkotás „alᔠis.
A színek kikeverése történhet palettán, kis tégelyekben, de olajfesték esetén akár a vásznon is, hiszen így pontosabb színátmenetek érhetők el – némi gyakorlatot követően.

KERTEZÉSTŐL AZ ELHELYEZÉSIG

A papírra készült alkotásokat, valamint az akvarelleket lehetőleg úgy keretezzük, hogy a kép elé üveg, vagy plexiüveg kerüljön. Az olaj és akrilfestmények – ha száradás után fedőlakkal lettek kezelve – nem igényelnek üvegborítást. Kivételt képeznek az antik darabok, melyek a régebbi, más összetételű festékekkel készültek, ezért több védelmet igényelnek.
A lakkozott képeket száraz ruhával óvatosan áttörölhetjük. E portalanításon kívül más ápolást nem is igényelnek. Antik darabok esetén mód van vegyszeres tisztításra is, de ezt mindenképp bízzuk restaurátor szakemberre. A tisztítószer összetétele és az alkotórészek aránya sok mindentől függ. Például a festék típusától, a festmény korától és a fedőréteg lététől vagy hiányától is.
A natúr keretet festhetjük vagy pácolhatjuk. A legegyszerűbb és legtermészetesebb hatást a vizes alapú pácokkal érhetjük el, melyekkel elegendő mindössze egyszer átkenni a keret felületét. A pácok alól előtűnik a fa eredeti mintája, erezete, ami kifejezetten látványos. A festett keretek esetén a festék teljesen befedi a fát, így a mintázata nem tud érvényesülni.
– Egy kép elhelyezésénél figyeljünk oda, hogy harmonikusan illeszkedjen a környezetbe- tanácsolta a művésznő. Nem mutat jól egy nagy üres falfelületen, egy kicsi kép, de ugyanúgy nem érjük el a kívánt esztétikai hatást egy kis falfelületre szerelt nagy méretű képpel. Az alkotás témája is meghatározza az elhelyezést. Vannak képek, melyekben távolabbról szemlélve gyönyörködhetünk igazán, ám az ellentéte is gyakori, amikor az apró részletek is fontosak a látvány szempontjából. Végezetül ne tegyük a képeket párás környezetbe, és ott sem ideális számukra a hely, ahol naphosszat közvetlen, tűző napsütésnek vannak kitéve.