Kerti fürdőmedencék kezelése

Az előregyártott medencék üvegszálvázas poliészter-műgyanta, újabban pedig hegesztett polipropilén anyagúak. A műanyag medencék a korróziónak, vegyi hatásoknak jól ellenállnak, hellyel-közzel télállóak, védeni csak a közvetlen napsugárzástól kell őket. A vegyszerekkel szembeni ellenállásuk segíti elő a vizük kezelését is.
Ugyanis a kerti medencékben csak egy élőlényt látunk szívesen, az embert, az összes többit igyekszünk kizárni a medencék vizéből. A rovarokat, leveleket egyszerűen kihalásszuk, kiszűrjük, de a mikroszkopikus méretűekkel (algák, egysejtűek, baktériumok stb.) csak a csírátlanításnak nevezett teljes megsemmisítéssel boldogulunk. Ráadásul ezek az apróságok okozzák a medence vízének elszíneződését, zavarossá, rossz szagúvá válását, a nehezen eltávolítható lerakódások keletkezését a medence falon.
Ha azt szeretnénk, hogy a kerti medencénk vize tiszta, átlátszó, kellemesen lágy és jó illatú legyen, akkor bizony folyamatosan be, kell avatkoznunk. A beavatkozás a medence vizének folyamatos átszűréséből, megtisztításából, azaz a vízének forgatásából áll.
A víz forgatását egy szivattyú segítségével végezhetjük. A medenceforgató szivattyúk vagy a medencén kívülre (aknába, szabadon) szerelt, elektromos motorral meghajtott centrifugál szivattyúval működnek, vagy a kisebb medencékben a medence vizébe lógatva, merülőszivattyúval alakíthatják ki a vízforgatót. Minden esetben különféle szűrő- és vízkezelő alkatrészek is tartoznak a rendszerhez.
Ha a szivattyú a medencéből a vízszint felső széléről szívja el a vizet, akkor beszélünk feszített tükrű medencéről. Az egyszerűbb esetekben a medence felső harmadából szívja vizet a szivattyú, ezt a szívócsövet szokták az ún szkimmerrel (vízfelszín lefölöző) kiegészíteni. A szkimmerrel lehet a felszínen úszó leveleket, szennyeződéseket eltávolítani. A nagyobb teljesítményű szivattyúk szívócsövére egy előszűrő rácsot, hálót is fel kell szerelni, hogy a nagyobb – a szivattyú eltömődését okozó – tárgyakat (úszósapka, papucs, hajcsomó) el lehessen távolítani.
A vízforgató berendezések fő része a cserélhető betétes mechanikai szűrő. A szűrőbetétek anyaga igen sokféle lehet, a kiszűrendő részecskék méretétől függ a kialakításuk (pl.: 5-10 mm műanyagszita, 1-5 mm habszivacs, 0,02-0,5 mm öblíthető résszűrő). A szűrők mérete szabja meg a vízforgató berendezés teljesítményét. A kisebb medencék vízforgató berendezései általában 1-5 m3 vizet forgatnak meg óránként.
A vízforgatók azonban csak a mechanikai szennyeződéseket képesek kiszűrni, azok a szűrő tisztításakor távolíthatók el. A mikroszkopikus élőszervezeteket főleg az algákat, baktériumokat csak vegyszeres előkezeléssel (fertőtlenítéssel) együtt tudjuk semlegesíteni, és homokszűrőn kiszűrni, vagy kiülepíteni, így eltávolítani a medence vizéből.
A medencék biológiai tisztántartásának előfeltétele a medence víz pH értékének beállítása az ideális 7,5-7,6 pH értékre. A pH mérésének legegyszerűbb módja a lakmuszpapírhoz hasonló pH indikátor szalaggal való ellenőrzés. Általában kissé magasabb pH értéket mérünk a medencénkben, ezt az értéket különféle pH-érték csökkentő, ún. pH- tablettával tudjuk elérni. Ellenkező esetben használjuk a pH+ tablettákat.
A pH érték beállítása után történik a medence vízének fertőtlenítése. Ezt főleg klórtartalmú fertőtlenítő szerek adagolásával lehet biztosítani. A klór érzékenység kivédésére fejlesztették ki a klórmentes (főleg bór hatóanyagú) fertőtlenítőszereket. Ezek főleg szilárd (por és tabletta) anyagú adalékok, de vizes oldat formájában is forgalmazzák őket.
A fertőtlenítőszerek adagolása történhet kézzel (vízbeszórás, oldatkészítés és annak vízbeöntése), de az egyszerű, úszó adagolóberendezések számtalan forgalmazó ajánlatában szerepelnek, ezért célszerű beszerezni és felhasználni egy adagolót. A bonyolultabb rendszerekhez a szivattyú nyomóoldalára szerelt automatikus adagolókat alkalmaznak. A következő lépésben adagoljuk a medence vizébe a különböző alga eltávolító vegyszereket (pl.: Algaöl, Dezalga). Ezeket a szereket az algák és a baktériumok elpusztítására használják, de közvetve a medence vízét tisztítjuk, illetve folyamatosan tisztán tarthatjuk.
Ezután kell az ún. pelyhesítő szereket a vízbe adagolnunk. A pelyhesítő szerek szerepe, hogy a fertőtlenítő és algamentesítő szerek által semlegesített szennyező anyagokat nagyobb kiülepedő pelyhekké alakítsák. Ezek a pelyhek a medence aljára kiülepednek, onnan a medenceporszívóval már könnyen eltávolíthatók. A nagyobb teljesítményű rendszereknél a vízforgató berendezés szívja ki a medencéből a kiülepedett anyagokat is, és az a homokszűrők felületén rakódik ki. A homokszűrős algamentesítő rendszereknél vasklorid adagolással növelhetjük a szűrés hatékonyságát.
A kis családi medencék kezeléséhez egyszerűsítésként használják az új generációs vegyszereket. Ezek „minden egyben” elven kombinálják az állandó fertőtlenítést, egy alga elleni szerrel (rézmentes) és egy folyamatos pelyhesítővel (pl. Aquamulti, Duralong-komplex, Triobloc). A 0,6 kg-os kombinált vegyszert a dobozban lévő, előre csomagolt adagonként kell a vízbe szórni (vagy az adagolóba önteni). Könnyű és tiszta az adagolás, mert nem kell a termékkel érintkezni.
A medencék vízének tisztítása folyamatos feladatot jelent, ezért kerültek alkalmazásra a családi medencék gyakorlatában is a hosszabb időre (2-4 hétre) elegendő vegyszert tartalmazó adagolók. A folyamatos adagolókba lassan oldódó tablettás kiszerelésű vegyszereket használhatunk fel. A szivattyúk fő vagy mellékáramú nyomóvezetékébe szerelhető automatikus adagolókat a folyamatosan működő vízforgató berendezéseknél használhatjuk előnyösen fel. Újabban sok helyen használják a medencék víztisztításánál az UV (ultraibolya) sugárzást kibocsátó készülékeket a teljes csírátlanításhoz, mintegy a szűrés utókezeléseként.
A medencék vizét a közvetlen napsugárzástól, az esőtől a szél által belehordott ágaktól, levelektől a medencetakaró fóliákkal, hálókkal védhetjük meg. Ezeket a kiegészítő felszereléseket a medencék üzemszüneteiben feltétlenül használjuk fel.
A fürdőmedencék kezeléséhez hozzátartozik, az ún medence porszívó is. Ezek a nedves takarítógép elvén működő berendezések a bennük kialakuló vákuum segítségével szippantják fel a medence fenekén összegyülekező anyagokat, kiülepedéseket, majd a felszívott anyag egy tároló rekeszben kicsapódik, és onnan már eltávolítható. A medencék takarítása során keletkezett anyagok veszélyes-hulladéknak minősülnek azokat a csatornába önteni, elégetni, kidobni nem szabad. Célszerűen az egész fürdési szezon alatt összegyűlő hulladékokat egyszerre a legközelebbi veszélyes-hulladékkezelőbe vinni.
A családi medencék kezeléséhez elég a leírt egyszerű berendezéseket és eljárásokat alkalmaznunk. Azonban a legkorszerűbb szinte az űrtechnika vízkezelési módszereit alkalmazó berendezések is beszerezhetőek, persze ezeknél lényegesen nagyobb áron. Ez már nem technológiai, hanem gazdaságossági kérdés.