Praktikus tanácsok faültetéshez

A faültetés ideje ősszel levélhullástól a fagyokig, ezután tavasszal a fagyok elmúltától rügyfakadásig van. Akár szabadgyökerű, akár konténeres fákat ültetünk, az első év mindenképpen a gyökeresedéssel telik, ezért érdemes a fát megmetszeni, hogy túl sok lombja ne lehessen, ellenkező esetben nagyobb a veszélye, hogy nem képes megeredni, mert a kevés gyökérnek túl sok lombot kellene eltartania. Következő lépés az ültető gödör. Minél nagyobb, annál jobb. Ha a fa földlabdájánál jóval nagyobb gödröt ásunk, azzal a begyökeresedést segítjük elő, hiszen a visszalapátolt föld lazább lesz, mint ha ki sem ástuk volna, ebben jobban fejlődnek majd az újonnan hajtott gyökerek.



A gödör alján ugyanezért célszerű fellazítani a földet, hogy a lefelé induló gyökerek is laza talajban növekedhessenek – egy ideig. A gödörbe beállított fához a földet a kitermeléssel ellentétesen rakjuk vissza. A talaj felső rétege ugyanis humuszban gazdagabb, itt bomlik le az avar, tehát sokkal több tápanyagot tartalmaz, mint a lejjebb levő részek. Pont ezért jó az, ha ültetéskor ez a tápdús réteg kerül a gyökerek köré.

Dréncsövezés

Érdemes ültetéskor dréncsövet is lefektetni, mellyel nyáron aszálykor tudjuk a fákat öntözni, amíg rendesen begyökeresednek. Dréncsőnek megfelel a barkács áruházakban kapható műanyag flexibilis villanyvezeték-köpenycső. A dréncsövet a gödör aljára, majd a gödör széle mentén körbe behajlítjuk, és mindkét végét kivezetjük egy ponton a föld fölé. A csövet előzőleg szeggel sok helyen kilyukasztjuk. Ezzel a módszerrel a begyökeresedés egy-két évében illetve hosszú nyári csapadékmentes időszakokban is tudjuk öntözni a fát.  A dréncsövezésen kívül ültetéskor már sokféle segédanyaggal segíthetjük a fa kezdeti és későbbi optimális fejlődését. A perlit, zeolit, alginit, mind a talaj vízgazdálkodását javítják. Homokkal is javíthatunk a túl kötött talaj tulajdonságain, és a bedolgozott érett trágya, vagy komposzt is segíti a növény kedvező növekedését. Emellett számos bio-regulátor is kapható már, melyek gyakorlatilag olyan mikroorganizmusok keverékei, amik felszaporodva optimális talajéletet, jó körülményeket biztosítanak a fáknak.



Használatuk a későbbi termő években is indokolt lehet, főleg kedvezőtlen talajadottságú területeken. Újdonság a gyökéritató, ami leginkább a szarvacska tésztához hasonlít, a talajba keverve szintén a gyökérnövekedéssel teszünk jót. A nyílásaival felfelé kerülő „gyökéritató” belsejében víz gyűlik össze, így a belenőtt gyökeret „itatja”. A fordítva állóban pedig levegő ragad benn, ez pedig szellőzteti a talajt. E segédanyag később lebomlik, ekkor tápanyagai javítják a talajt. Hosszú hatású, szabályozott tápanyag-leadású műtrágyát is keverhetünk ültetéskor a talajba, ami akár hónapokig gondoskodik az egyenletes tápanyagellátásról.



A fának általában akkora gyökérzete fejlődik a föld alatt, mint a fakorona nagysága a föld felett. Ha ez az arány túlságosan eltolódik, mondjuk sokkal nagyobb a koronája, akkor a növény elpusztulhat, mert a gyökér képtelen ellátni. Ezen tudunk úgy segíteni, hogy ültetéskor a szabad gyökerű oltványoknál a vesszőkből is metszünk és a gyökerekből is, utóbbiból kevesebbet. A korona metszése a gyökér-lomb arányt hivatott helyreállítani, hiszen kitermeléskor a fa gyökerei sérülnek, kevesebb lesz belőlük. A gyökér metszése pedig fokozottabb növekedésre sarkallja a gyökérzetet. Ha a facsemete jutazsákban volt, mindenképp vegyük le róla az összefogó drótot, vagy műanyag spárgát is. Ezek - még ha elbomló anyagból is vannak - csak akadályozzák a gyökerek szabad kitörését a földlabdából. A gyökérnyakba oltott fákat olyan mélyre ültessük, hogy az oltás helye kilátsszon a földből. A gyökérnemes növényeket sem kell mélyebbre tenni, mint eredetileg voltak. A gyümölcsfákat ültetés után lehetőleg mindig karózzuk. A talajt sok vízzel jól iszapoljuk be ültetés után, és tömörítsük is taposással a gyökerek köré.