Tetőterek hőszigetelési követelményei

Hazánkban a tetőtér beépítések az elmúlt harminc évben terjedtek el. Ennek fő oka, hogy az itthoni gyakorlatban nem alakult ki, az európai városokra jellemző, felfelé terjeszkedő irányzat. A régi időkben a padlás a legtöbb esetben terménytárolásra szolgált, a legtöbb tető- és padlástér még ma is kihasználatlan, az idők során felhalmozott holmik gyűjtőhelye.  A 100 évvel ezelőtti beépítési kísérletek meglehetősen kezdetleges anyagokat és módszereket alkalmaztak, de még a ’60-as ’70-es évek szülte kényszermegoldások (bitumenes lemez, mezőgazdasági fólia) sem teljesíti a komforthoz szükséges követelményeket.

A tetőterek újszerű hasznosítása a ’80-as években vett lendületet, akkorra datálhatóak a megfelelő szigetelőanyagok és technológiák elterjedése. A lakótér kialakításához vezető egyik lényeges lépés a gerendák és szarufák közötti, valamint alatti terek hőszigetelése. Minél vastagabb a tetőnk, illetve a szigetelés, annál jobb eredményt érhetünk. Ha jól akarjuk érezni magunkat, és csökkenteni szeretnénk fűtésszámlánkat, javasolt minimum 18-20 cm vastag szigetelést alkalmazni. Alapvető követelmény a hőszigetelő anyag gondos és szakszerű beépítése, mert az esetleges hibák könnyen javíthatatlan károkhoz vezethetnek.

Hőszigetelő anyagok

A szilikátszálas hőszigetelő anyagok jól ismertek a lakásépítők-felújítók körében. A kőzet- és az üveggyapot legfontosabb előnye – a kiváló hőszigetelő-képesség mellett – a jó tűzbiztonság és a kitűnő átszellőzési képesség. Utóbbi lehetővé teszi a gyors kiszáradást, ha kisebb nedvesség éri, vagy lecsapódik benne a pára. Előnyük egyben a hátrányuk is, nyitott pórusszerkezetük miatt nedves helyeken nem, vagy csak más anyagokkal együtt alkalmazhatók. Többféle kivitelben készülnek, a tekercstől a kasírozott változatig. A papír kasírozás a lágy anyag pórusainak zárását biztosítja, elősegíti az átszellőző levegő áramlását. Az alumíniumfólia-kasírozás egyrészt a párazárást garantálja, másrészt hőtükörként funkcionál. A kasírozás rendszerint 5 centiméterrel túlnyúlik a szigetelő anyagon a könnyebb rögzítés érdekében.
Magastetőknél a kőzet- vagy üveggyapot hőszigetelőket jellemzően a tetőhéjazat alá, a szarufák közé helyezzük el. A héjazat és a szigetelőanyag között 4-5 centiméteres, az átszellőzést biztosító légrés szükséges.

A hőszigetelés hatékonyságát egyrészt a szigetelő vastagságának növelésével, másrészt a kétrétegű hőszigetelés beépítésével növelhetjük. Utóbbival csökkenthető a hőhíd jelensége is, illetve a szigetelőanyag zsugorodásával megjelenő rések is áthidalhatók. A tetőtéri hőszigetelő anyagok másik nagy csoportját a polisztirol termékek alkotják (ezekre sokszor „hungarocellként” is hivatkozik a köznyelv). Két típusuk van forgalomban, az EPS (expandált polisztirol) és az XPS (extrudált polisztirol). A polisztirol szigetelőanyagok univerzálisak, tetőtérben szarufák között és felett, tetőtérben ferde falon és mennyezeten, terhelt padlásfödémeknél, közbenső födém lépéshangszigetelésénél, szarufák hőhídmentesítésénél alkalmazhatók. Könnyű velük dolgozni, ezért a kivitelezők körében nagy népszerűségnek örvendenek. Hátrányuk a szilikátszálas szigetelőkkel szemben, hogy nem tűzzáróak. Az EPS szigetelőanyagok 2-4 térfogatszázaléknyi vizet felvehetnek, ezért úgy kell beépíteni, hogy nedvesség, páralecsapódás ne érje őket. A drágább XPS tömörebb, ezáltal vízfelvétele elhanyagolható, lényegesen jobb a nyomószilárdsága, hőszigetelő képessége.

Környezetbarát szigetelés cellulózzal 

A befújásos cellulózszigetelést már közel 100 éve használják Észak-Amerikában. Mivel gyorsan és ülepedés-mentesen megoldható vele a szigetelés, az egész világon terjedni kezdett ez a technológia. Hazánkban még csak 10 éve kezdték használni ezt a szigetelési módot, azóta előnyeinek köszönhetően igen népszerűvé vált. Mivel a befúvás során a hosszabb rostszálú alapanyag jobban filcelődik, így nyerhető a legnagyobb térfogat-sűrűségű szigetelés.



Függőleges falakban a maximális sűrűség akár 65 kg/m3 is lehet, ez egyedülálló a hőszigetelési anyagok között. Nagy tömegének számtalan előnye van: magas a hőtárolási kapacitása, hőfokcsillapítása 6-8-szoros a szálas anyagokéhoz képest – ennyivel nehezebben melegszik át. A gyártás során semmilyen káros anyag nem kerül beépítésre, és nem keletkezik, mindez természetes anyagok felhasználásával készül.

Rétegrend

Bármilyen anyagot válasszunk is a hőszigeteléshez, a helyes rétegrend a jó eredmény záloga. Alapszabály, hogy a beépített anyagok páraáteresztő képessége a kültér felé kell, hogy növekedjen. A tetőtéri rétegrend fontos szereplői a páratechnikai fóliák. Ezek lehetnek párazáró, párafékező vagy páraáteresztő fóliák. Szilikátszálas szigetelés beépítésekor a párazáró fóliára (mely lehet hőtükrös vagy sima) azért van szükség, hogy a fűtött lakótér felől érkező párát ne engedje be a szigetelésünkbe. Ha a fólia kimarad, akkor a külső-belső hőmérsékletkülönbség hatására a pára kicsapódik a gyapotban, elnedvesíti azt, és amíg ki nem szárad, nem szigetel, valamint a nedvesség az épület szerkezetében is károkat okozhat.

A páraáteresztő fólia (tetőfólia) szerepe a hőszigetelésünk megvédése a külső nedvességtől (pl. cserepek között beszivárgó eső, szél által befújt porhó később elolvadva nedvesedést okoz). Ezt a fóliát többnyire a cserép alá teszik, és azért páraáteresztő, hogy a védelem ellenére a hőszigetelő anyagba mégis bejutó nedvesség ki tudjon szellőzni. A héjazat alá kerülő párát, nedvességet az átszellőztetett légrés vezeti el. Cellulóz szigeteléseknél a belső oldalra elegendő párafékező fóliát rakni, a lényeg, hogy a külső, páraáteresztő fóliához képest minimum háromszor nagyobb legyen a páradiffúzióval szembeni ellenállása (Sd értéke). Így a fólia nem zárja le hermetikusan a lakóteret, a pára a szigetelésen keresztül is el tud távozni.