Tavaszi ültetés

Minden, ami a sikerhez szükséges

A tápanyagellátás érdekében, a fenyőfélék és más örökzöldek kivételével, az ültetéshez kiásott ültető gödör aljába fél-egy darab műtrágyatabletta is elhelyezhető. Ehelyett megfelel az is, ha a facsemete számára kiásott ültető gödör aljába 1/2 kg, a bokrokéba 1/4 kg vegyes műtrágya kerül. A lombhullató díszcserjék és facsemeték esetében akkor fontos az ilyen indító tápanyagellátás, ha a mélyforgatással elvégzett talajművelést nem előzte meg szokásos alaptrágyázás. A kiásott gödör aljába legalább 4-5 kg földszerűvé érett szerves trágya, vagy 2-5 kg Cofuno humuszos trágya kerüljön, szuperkomposzt, illetve komposzt és tőzeg keveréke a fák gödrébe 5-10 kg, a bokrokéba fele mennyiség is elegendő.

Az ültető gödör kiásása után gyakran kiszárad a föld, ez az ültetést megelőző alapos beöntözéssel hozható helyre. Olyan kivételes esetekben, amikor egy kipusztult fa pótlására az új facsemete éppen az elhalt helyére kívánkozik, a szokásos 50x50x50 cm-nél sokkal nagyobb gödröt kell kiásni. Az elhalt fa eközben előkerülő gyökérdarabjait ajánlatos kiszedni. Ilyenkor a kiásott gödörbe nem jó a kikerült földet visszalapátolni, inkább terítsük azt szét. Helyette máshonnan, jó termőtalajú területrészről hozott, vagy erre a célra beszerezhető – Humasca, Plantasca – földdel ajánlatos feltölteni a gödröt. A facsemetét egy-két hetes földleülepedés után ültessük el. Különösen fontos ilyenkor, hogy a kipusztulttal nem azonos és lehetőleg még csak nem is rokon fafaj csemetéje kerüljön a helyébe. Hasonlóan fokozott jelentőségű ez esetben az ültetést megelőző vegyszeres talajfertőtlenítés. A hatóanyagtartalmának százalékos értéke szerint 5G vagy 10G jelzésű Basudin granulátum – előírás szerint alkalmazva – a bevált talajfertőtlenítő szer.

Élesztő kezelés

Az ültetésre váró szabadgyökerű cserjék, facsemeték héjkérge nemegyszer ráncosodott, összezsugorodott, vagyis kisebb-nagyobb mértékben kiszáradt lehet. Ilyen esetben a szokásos elültetésük ritkán bizonyul sikeresnek. A fagyottakhoz hasonlóan az elültetés utáni kihajtás is elmaradhat. A mégis fakadók, sőt növekedésnek is indulók csakhamar betegeskedni kezdenek, és akár évekig elhúzódó sínylődés után végül mégis elpusztulnak. Megmentőjük lehet viszont az ültetést megelőző élesztő kezelés. Ezt még a kevéssé jártasak is sikerrel alkalmazhatják.

Élesztés céljából mindenekelőtt újra kell metszeni a gyökérvégi metszlapokat. Egyidejűleg kivághatók a menthetetlenül roncsolódott, túlságosan sérült gyökérrészek is. Ugyanekkor megtörténhet a vesszőzet visszametszése is. Ezt követően agyagos földből vagy friss marhatrágya, azonos mennyiségű agyag és esetleg talajfertőtlenítő szer – Galation vagy Basamid – keverékének vízzel sűrűre elfolyósított pépjébe kerüljenek fél napra bemerítésre a gyökerek.

Kellő nagyságú gödörbe, de inkább árokba helyezhetők a csemeték egyenként, kannával vagy tömlővel harmatszerűen jól be kell öntözni őket, majd teljesen betakarhatók porhanyós, nyirkos földdel. A földbe temetésük helyettesítheti a műanyag fólia alatti tartásukat. Egy hét múlva, amennyiben még egy kis élet volt bennük, a ráncosságuk eltűnik, és visszaszerzik az életben maradáshoz szükséges kellő üdeségüket. Különös gondossággal kell majd elültetni őket. Törzsükre és a koronásak koronavesszőinek alsó harmadára nyirkos zsákvászon vagy szalmatekercs borítás kerüljön. Ezt egész nyáron át ajánlatos nyirkosan tartani. A vadkártétel megelőzésére spirális és tekercs formájú kemény, fehér színű műanyag törzsvédők felrakása egyben védelmezhet a kiszáradás ellen is.

Földlabdás ültetés

A földlabdás és a termesztő edényes, illetve konténeres cserjék vagy fák földjét a tavaszi elültetésig fontos öntözéssel nedvesen tartani. Vízbe állítva is megszívathatók, csak a földlabdájuk szét ne essen. Az egyébként helyesen megoldott elültetés utáni bőséges beöntözés sem képes elég hamar átnyirkosítani a korábban kiszáradt földet, és ez gátolja a jó megeredést. Az ültetés mélysége a szokásosnál sekélyebb a földlabdás és edényes növények esetében, kivéve, ha frissen elterített, és emiatt még kellően meg nem ülepedett földbe kerülnek. A földlabdájuk súlya miatt úgyis bekövetkező süllyedés juttatja majd őket kedvező mélységbe.

A megdőlt, lesüllyedt vagy a földből kilátszó gyökerű csemetéket meg kell próbálni visszaigazítani eredeti helyzetükbe – óvatos húzogatással, végső esetben újraültetéssel. Ültetés előtt a földlabdán található – műanyag fólia, háló, esetleg egyéb – nem korhadó burkolóanyagot le kell bontani. A zsákvászon, necc, papír és hasonló elbomló anyag viszont részben visszamaradhat, vele együtt kerülhet a gyökérlabda a földbe. Az edényesek alul sűrűn egymásba csavarodott gyökérkoszorúját két-három keresztirányú átvágással érdemes késztetni a jó begyökeresedésre. Az oltott orgona, kerti iszalag, tapadókorongos disz szőlő és a fás pünkösdirózsa az eredetinél kissé mélyebbre ültetést igényelnek. Ezek ugyanis idővel a „nemes” részükről is fejlesztenek gyökereket, és ezután az alanyukról leválva válnak hosszú életűvé.

Metszés is szükséges

A tavasszal telepítésre kerülő szabad gyökerű, lombhullató díszcserjék és fák többsége elültetés után még alakítható, és a gyökérveszteséggel arányos visszametszést is igényel. Kivétel ez alól a valódi jázmin, az aranyvessző, a japán birs, a tűztövis valamint az előző évi vesszőin virágot bontó cserjék. Ezek visszametszése elhalasztható virágzás utánra, hogy így díszíthessen még a lemetszésre kerülő részük. A visszametszést nem tűrő nyír, tölgy, bükk, éger, gyertyán, tulipánfa és társaik esetében ettől is tartózkodni kell, legfeljebb a túl sűrű, összezsúfolódott gallyak, vesszők egy része vágható ki tőből vagy közvetlenül az elágazás felett. Egyidejűleg távolíthatók el a sérült, megtört és láthatóan beteg részek. Hasonlóan csekély visszametszéssel vagy ritkítással beérik a földlabdásan előnevelt cserjék és fák. Ezek gyökérzete ugyanis ültetéskor nem szokott számottevően megsérülni.

A fenyők és a lomblevelű örökzöldek ültetés után szintén csak ritkító, de inkább csak a sérült részek eltávolítását jelentő metszésben részesüljenek. A megsérült, letört csúcsuk helyébe az ez alatti jó oldalhajtások egyike felhajlítható és kötözhető a csúcsnak megfelelő függőleges helyzetbe.

Kikötés támrúdhoz, vagy három-négy irányban cövekekhez rögzítés kötéllel abban az esetben szükséges, ha e nélkül fennállna a megdőlés vagy kifordulás veszélye. Elsősorban a nagy földlabdás fák és fenyők igénylik ezt, az egy-három évig eltartó begyökeresedésükig.

Tavaszi telepítéskor az öntözés nem maradhat el. Ez nagy vízadaggal végzett beiszapoló öntözés legyen, ami a résekbe bemossa a földet, és így jól tömörít.

Fontos az árnyékolás

Az elültetett fenyők és lomblevelű örökzöldek tűző napsütés elleni védelme, és a párologtatás csökkentése érdekében árnyékolás is szükséges. Ez legfeljebb akkor maradhat el, ha nagy lombú fák, esetleg bokrok árnyékába kerültek. Föléjük vagy a napsütötte déli oldaluk elé lécrács, esetleg nád árnyékoló kerülhet. Jól árnyékol a kétrétegű Raschel vagy más műanyag háló; föléjük, illetve eléjük kifeszítve, esetleg csak ráborított darabja is. A tövek körül a földfelszínt legalább a lombozat szegélyéig jó vízvisszatartó és gyomosodást gátló szalma, nádtörmelék, rostos tőzeg, gyaluforgács, őrölt kéreg pár centiméteres rétegével jó betakarni. Hiányukban kevés föld rászórásával leplezhető műanyag fóliadarabbal ajánlatos a tövek körül a talajfelszínt beborítani. A tő körüli föld felkupacolása is gátolja a kiszáradást, amit kihajtáskor a jó vízfelfogáshoz tányér alakúra lehet széthúzni. Csapadék hiányában a kiszáradást gyakran ismételt öntözéssel előzzük meg.