Fasebek gyógyítása

Gyakoribb sebzési okok

A fák, bokrok sérüléseinek okait kereshetjük a meteorológiai, biotikus és mechanikai hatások között. A meteorológiai károk leggyakoribbja a széltörés, vagy a hó tömegéből adódó ágtörések. Biotikus okok közé tartoznak a nyulak, őzek téli kártételei, amikor a hó alatt nem találnak élelmet, ezért a fiatal fás szárú növények kérgét kezdik ki éhségük csillapítására. A legtöbb mechanikai sérülést az ágritkítás és metszés során mi magunk okozzuk a növényeknek, a későbbi optimális termőegyensúly kialakítása céljából.

A sérülések egy része megelőzhető

Visszatérve az előbbi okokhoz, némelyiket viszonylag egyszerűen kivédhetjük. A széltörés ellen egyrészt úgy védekezhetünk (főleg nagy kertek esetén), hogy a telek határvonalára, mintegy védősövényként szélfogónak olyan fajokat ültetünk, amelyeket kevésbé sajnálunk. Ezek csillapítják a szél erejét, és védik a kert centrumába ültetett értékesebb fajokat, fajtákat.
A védő-erdősávokat a mezőgazdaságban is alkalmazzák, szántóföldek körül, szélvédelemre. Kertünket azonban nem muszáj minden oldalról elkerítenünk védőnövényekkel. Elegendő, ha kitapasztaljuk, hogy az épületek elhelyezkedése és az uralkodó szélirány miatt melyek a kerten belül a legveszélyeztetettebb helyek, és csak itt is szükséges kiépítenünk az élő sövényes szélvédelmet.
A hó nyomása miatti töréskárok elsősorban az örökzöldeket veszélyeztetik, hiszen ezeknek télen is megmaradó lombozata sokkal több havat képes felfogni. Ez alatt pedig könnyebben megroppannak az ágak. Az alapfajokkal kevesebb gondunk van, gondoljunk csak például a lucfenyőre, amely ágait olyan ívben tartja, hogy a hó lecsúszhasson róla. A kertészeti nemesítésű tűlevelűkre ez már kevéssé jellemző, hiszen a nemesítés elsődleges irányelve a dekoratív megjelenés, nem pedig a növény szempontjából praktikus forma.
A hónyomás miatti ágtörés megelőzhető, ha a friss havat lerázzuk az ágakról. Már egyszer megolvadt, majd visszafagyott hóval ne kísérletezzünk, mert ez a tű-, és pikkelylevelek sérüléséhez vezet, ami olyan súlyos is lehet, hogy - főleg egy kisebb termetű példány esetén - tavasszal a melegebb idő beköszöntekkor akár ki is száradhat a fa.
Az állati kártételeket megelőzhetjük gondosan megépített kerítéssel, vagy a fiatal fák törzseire szerelt hálóval. Mezőgazdasági területekkel szomszédos hobbikertek határolására legjobb megoldás a vadháló, amely alul sűrűbb, felfelé egyre ritkuló szövésű. Alul, a sűrűbb részeken nem tudnak bejutni a kisebb termetű rágcsálók, de magasságából adódóan az őzek sem. Ennek a szövése tehát a vadak méretéhez van igazítva.
Néha a riasztás is elegendő, aminek egyik nem túl esztétikus, de hatásos módja, ha műanyaghálóba kötött emberi hajat akasztunk a fákra, aminek szagától a legtöbb vad elijed.
A metszési sebzések mértékét azzal tudjuk csökkenteni, ha rendszeresen alakítjuk a koronát. Sokan 3-5 évenként felbuzdulva metszik meg gyümölcsfáikat, amikorra azok koronája már teljesen besűrűsödött. Ilyenkor óhatatlan, hogy vastag ágakat is el kell távolítani, ami kiterjedt sebeket okoz.
Ha a metszés évente rendszeres, akkor logikusan kisebb méretű gallyakat, vesszőket kell eltávolítani, így az okozott seb mérete is kisebb. Metszés után a 4 centiméternél nagyobb átmérőjű sebeket mindenképp kenjük be fasebkezelő anyaggal.

Fasebek kezelése

Szálkás törés esetén a seb oldalait és felületét alakítsuk egyenesre és simára. Ezután kenjük be fasebkezelő anyaggal, ami házi készítésű szerrel vagy vásárolt kence is lehet.
A sebkezelés azért szükséges, hogy ne juthassanak be a szövetekbe korhadást előidéző mikroorganizmusok. A kéreg sérülése folytán a fatest szabaddá válik, ami a fertőzésveszély mellett vízszállítási problémákat is okozhat. A tisztán tartott sebet a hegszövet is könnyebben beforrja. Nagy kiterjedésű sérülésnél azonban számítsunk rá, hogy teljesen soha nem fog behegedni, csak javul a károsodás helye.
A fasebkezelő anyagoknak több változata van. A legegyszerűbbek egy passzív fedést biztosítanak, ami lepergeti a vizet, de jobb esetben átengedi a levegőt, így szellőzik is a seb. Más készítmények gombaölő szert is tartalmaznak, ami fokozza a készítmény jótékony hatását.
Vannak műanyag bázisú készítmények, amelyek nagyon jól tömítenek és fednek, illetve oldott méhviasztartalmú szerek. Utóbbiak nem száradnak be teljesen, így a fa növekedésekor sem pereg le a készítmény. Ezek nagyon jó termékek, házikertekbe ajánlottak, és ekkora állomány esetén még megfizethetők.
Üzemi méretekben a legtöbb termelő valamilyen költségtakarékos háziszert használ, ami alacsonyabb önköltséget eredményez a termékben.
A legmodernebb fasebkezelők vízhajtás-képződést gátló, inhibitor vegyületeket is tartalmaznak, ami külön előnyös a továbbiakra nézve. Ahol megsérül a fa, ott nagy mennyiségű vízhajtás képződik, amiből megfelelő hajtásválogatással és metszéssel visszapótolható az elvesztett ágrész. Ha azonban a vízhajtások nagy részét nem távolítjuk el, akkor azok konkurálnak egymással, egymás fejlődését gátolják, sokkal később fordulnak termőre.
Házilag legegyszerűbb, ha a sebet beecseteljük valamilyen réz tartalmú lemosószer, és gombaölő, valamint rovarölő szer egy százalékos oldatával. Tehát egy jóval töményebb oldattal, mint amivel vegetációs időben a lombot kezeljük.
Az ecsetelést követően hagyjuk a szert megszáradni, majd sötét olajfestékkel kenjük át. Ezzel a módszerrel mindent megtettünk annak érdekében, hogy a sebek hamarabb begyógyuljanak. A vegyszerek fertőtlenítik a sebet, az olajfesték pedig lepergeti a vizet, de engedi a szövetek szellőzését.