Kétkomponensű ragasztók

A kisebb otthoni munkák, vagy az apróbb, mindennapi javítások azonban más jellegűek, ám ezekhez is jól megválasztott ragasztókat célszerű használni. A választékuk ugyan szűkebb az előbb említetteknél, de ezek között is van gyakorlatilag mindenféle célhoz megfelelő kétkomponensű ragasztóanyag. Ezeket főként különböző anyagok nagy szilárdságú kötéseihez célszerű használni. Viszonylag univerzálisak, kiszerelésük pedig igazodik a kisebb volumenű munkákhoz.
A célirányos felhasználás e ragasztóknál is alapvetően fontos, mert pl. faszerkezeti kötésekhez más ragasztókat is használhatunk, ám ha gyors javításról van szó, előnyösebbek a kétkomponensű ragasztók. Más esetekben - pl. ha az ajtólapból kiszakadt kivetőpántot kell a helyére visszaragasztani, és az alapanyag pótlására is szükség van - ugyancsak a kétkomponensű epoxi ragasztók valamelyike jöhet számításba. A kétkomponensű ragasztókat ezért általában olyan esetekben célszerű használni, amikor különféle anyagokat, nagy kötésszilárdsággal, gyorsan kell összeragasztani, és esetenként még réskitöltésre, üregfeltöltésre is szükség van.
Ezek a ragasztók többnyire epoxigyanta anyagúak és két komponensük összekeverését követően szilárdulnak meg. Némelyik ragasztó bekeverés után hígfolyós, vagy közepes konzisztenciájú, így akár hézagok feltöltésére, anyagpótlásra is alkalmas, ha a feltöltendő résből, üregből nem folyik ki. Ez a munkadarab helyzetének megfelelő - vízszintes - pozícióba helyezésével érhető el. Célszerűbb azonban sűrűbb konzisztenciájú, vagy pasztaszerű ragasztókat választani a javításhoz is.
Az epoxi ragasztórúd pl. lágy massza, amelynek két alkotóját egy belső mag és az azt körülvevő külső burok alkotja, amelyek a keverési aránynak megfelelő vastagságúak. A megfelelő nagyságú darab levágása után a két komponens alapos átgyúrással elegyítve keményedik ki, mégpedig 8-10 perc alatt. Van univerzálisan különféle anyagokhoz jól tapadó, és csak fém alkatrészek ragasztásához való változatuk, és ezt kiválasztásukkor eleve ajánlatos figyelembe venni. A képlékeny anyag kiváló formakitöltő, gyorsan megszilárdul, és ezt követően mechanikailag jól megmunkálható. Az összegyúrt massza fehér, illetve szürke, szakítószilárdsága 50, illetve 84 kg/cm2, és tág hőmérsékleti határok között használható.
A hígabb konzisztenciájú kétkomponensű ragasztókra leginkább az jellemző, hogy többségükben epoxigyanta alapúak, és két komponensüket meghatározott arányban összekeverve, vegyi folyamat során szilárdulnak meg. Fő előnyük, hogy komponenseik sokáig tárolhatók, összekeverésük után pedig többségük viszonylag gyorsan megszilárdul, és mindegyik könnyen megmunkálható. Kötéskor térfogatuk típusonként és az összekevert mennyiség függvényében kissé zsugorodik, ám ez csak nagy üregek feltöltésekor bír jelentőséggel.
A megkötött anyag szívós, nagy szilárdságú, és nem olyan rideg, mint pl. a pillanatragasztók. Vannak áttetszők, amelyek kötés után esetleg opálossá változnak, más gyártmányok pedig pasztaszerűek és a töltőanyagaiknak megfelelően fehér, vagy egyéb színűek. Általában bármilyen anyagokhoz kiváló a tapadásuk, ha azok felülete tiszta és zsírmentes. Az epoxigyanta ragasztók másik nagy előnye, hogy széles - 30 és + 150 fokos hőmérsékleti határok között is jól alkalmazhatók. Megszilárdulásukhoz azonban 20-25 fokos hőmérséklet szükséges, továbbá 15 fok alatt nem is ajánlott a használatuk. A már megszilárdult kötőanyag csak órák múlva éri el a teljes terhelhetőségét, és erre ajánlatos nagyon odafigyelni, különben a kötés nem lesz kellő szilárdságú.

A kétkomponensű ragasztók szilárdságát a keverési arány is gyengítheti, amit különösen a hígabb alkotók esetében könnyű elvéteni. Egyes gyártók ezt ún. ikerfecskendőt alkalmazva könnyítik meg. Más termékeknél az egymás mellé kinyomott alkotók hosszával kell ezt az arányt "beállítani". Szerencsére a keverési arány általában 1:1, amit könnyű kimérni. Az alkotók összekeverését viszonylag hamar kell elvégezni, mert különösen a gyorsan kötő ragasztóknál nem marad idő a megfelelő bedolgozásra. A ragasztó mennyisége mindig legyen több a kelleténél, mert utólag a kisebb mennyiségek kikeverése nehézséget okozhat. A komponensek összekeverését műanyaglapáttal, keverőlapon végezzük el. Ezeket a legtöbb termékhez mellékelik, s használat után minden esetben meg kell tisztítani az összekevert ragasztó maradékától. Mivel ezek az eszközök olyan anyagból készülnek, amelyekhez a ragasztó rosszul tapad, még megszilárdulás után is könnyen leválaszthatók a felületükről.
Azt pedig, hogy az adott ragasztó milyen anyagok összeragasztására alkalmas, mindig a termékismertetőkben adják meg. A ragasztása csak akkor lesz megfelelő, ha a felületeket kellően előkészítjük. Ez alapos zsírtalanítást, és a legtöbb esetben a felületek átcsiszolását jelenti. Erre a ragasztó jó tapadása érdekében van szükség. A szilárd, nagy terhelhetőségű kötés természetesen csak az ismertetőben megadott anyagféleség esetében garantált, ám ettől függetlenül más anyagoknál is lehet kísérletezni velük, de eleve számolni kell azzal a körülménnyel, hogy a megszilárdult ragasztó elválhat a felülettől. Ez főként a polietilén anyagoknál kritikus. A többségében epoxigyanta alapanyagú gyors ragasztókat tehát kimondottan célirányosan, gyors, javító jellegű javításokhoz érdemes használni.