Na, de mit tehetünk magunk, ha a mosogató nem akarja elnyelni a zavaros vizet, vagy a kád, mosdó, isten ne adja a WC viselkedik ugyanígy. Első, amit segítségül hívhatunk, a gyakran hirdetett duguláselhárító szerek valamelyike. Ezek erős maró és zsíroldószereket tartalmaznak, amelyek vegyileg fellazítják a többnyire zsíros, összetapadt szennydugókat, és így szerencsés esetben egy alapos öblítés után újból működőképes lesz a lefolyó. A szerek általában sűrű állagúak, erősen maró hatásúak. Az ilyen vegyszerek minimum 1/4 óra elteltével hatnak, de a makacsabb elzáródások lebontásához akár 10 óra is szükséges. Utána bő meleg vizes öblítést kell alkalmazni.
Ha a tisztító szeres kezelés nem hozott eredményt, tovább lehet
próbálkozni az ódivatú gumipumpával, vagy az ahhoz hasonló más "nyomásgyakorló" eszközzel
is. Ezek valamelyikét a lefolyó szájára helyezve hirtelen nyomással megkísérelhetjük
a dugó eltávolítását. Sőt, ha a gumiharang pereme alól kiszökik a levegő, erőteljes
visszaszívással is megkísérelhetjük a lerakódást fellazítani. Ezt többször
is érdemes megismételnünk a siker érdekében. A vegyszeres kezelést akár a pumpa
alkalmazásával is kombinálhatjuk.
Az egyszerű gumiharang mellett számos más, nagyobb nyomás létrehozására alkalmas
pumpa is létezik, amelyeken a harang feletti hengerben lehet a levegőt nagyobb
nyomás alá helyezni. Használhatunk még e célra készített flexibilis tengelyt
is, amelynek végén hajtókarral forgatható huzalmaró van. Ezt azonban csak olyan
vezetékszakaszoknál alkalmazhatjuk, amelyek könyökhajlatán át tudjuk tolni
a spirális köpenyt. "Hatótávolságuk" általában 1,5 m, kezelésük szakértelmet
nem igényel. Ha van nagynyomású mosókészülékünk, erős vízsugarát főként a szifonok
mögötti, vagy a kád alatti dugulások fellazítására is használhatjuk.
A fellazult szenny távozását a lefolyóba öntött forró vízzel gyorsíthatjuk
meg. A lefolyótisztító pumpát ilyenkor is érdemes használni, mert ezzel megnövelhetjük
a leömlő víz sebességét, és tisztító hatását.
Kádaknál, mosdóknál, vagy túlfolyóval ellátott mosogatómedencéknél a pumpás
praktikák előtt ezt a nyílást feltétlenül tömítsük el, különben a kompresszió
itt fog távozni. Ahol pedig zsírfogó szifon is van, előbb azt tisztítsuk ki,
mert a dugulás leginkább ezekben alakul ki. A szifonnak csak a búráját kell
leszerelni, majd az aljára rakódott szennyeződések eltávolítása után feltehetően
megszűnik a dugulás. A csak bűzelzáróként szolgáló hattyúnyakas csőelemet tisztításkor
célszerű leszerelni.
A kádlefolyók kitisztítása sem okoz különösebb nehézséget, ha a padlóösszefolyó
előtt alakult ki a dugulás. Ezt pumpálással, vagy lefolyótisztító szerrel viszonylag
könnyen és gyorsan megszüntethetjük. A vezetékszakaszt ezt követően forró vízsugaras
intenzív átöblítéssel tisztítsuk meg teljesen. A padlóösszefolyót is ajánlatos
vegyszerrel kitisztítani. A kitisztított vezetékszakaszok, szifonok átöblítéshez
- ha erre mód van - használjuk a kézi zuhany gégecsövét, természetesen a zuhanyfej
lecsavarása után.
A helyi dugulásokat célszerű megelőzni. Ha azt tapasztaljuk, hogy a lefolyó
nehezen nyeli el a vizet, akkor ne halogassuk a vegyszeres tisztítást és a
forró vizes átöblítést. A továbbiakban pedig gondoljuk meg, hogy mit öntünk
a mosogatóba, és a WC-be. Az olaj és a zsiradék pl. - azon kívül, hogy súlyosan
környezetszennyező - fokozatosan lerakódik a vezetékek hajlataiba és falára,
ami a dugulási góc kialakulását idézheti elő. Hasonló a helyzet a fürdőszobai
lefolyóknál, különösen ha a mosógép csatlakozója is vezetékszakaszba van bekötve.
Innen is sok szennyeződés jut a lefolyóba, és időszakos tisztítások nélkül
dugulásokat okozhat.
Ha pedig már komoly "esemény" van, és azt magunk nem tudtuk megoldani,
akkor feltétlenül forduljunk duguláselhárító szakemberhez, aki gyorsan és a
legcélszerűbben, nagynyomású vízsugaras, vagy egyéb korszerű csőtisztítóval,
bontás nélkül megszünteti a dugulást.