Tápanyagok utánpótlása

Elvek és lehetőségek

Tápanyag utánpótlás kérdésében gyakran felmerül, hogy miért van erre szükség a kertben, ami egy mesterséges ökoszisztéma, gyakorlatilag majdnem olyan, mint egy erdő vagy egy rét, tehát egy növényi társulás néhány állattal: rovarokkal, madarakkal kiegészítve. A különbség és a hangsúly a „majdnem”-en van, mert a kert csak az emberi beavatkozásokkal képes egyensúlyban maradni a biológiai körfolyamatokat tekintve.

Egy természetes életközösségben az elhullott állatok, és az elpusztult növények mind a területen maradnak, lebomlanak, és újra bekerülnek a biológiai körforgásba, hiszen a növények a lebomlott tápanyagokat újra felveszik, és a kör kezdődik elölről. A kertben elhordjuk a területről a lekaszált füvet, a gyomokat, a terményeket és a zöldségek elszáradt szárait, leveleit, így azok ott nem tudnak felvehető tápanyagokká lebomlani, visszaalakulni. Rendszeresen tápanyagokat vonunk ki így a rendszerből, ezért szükséges ezt pótolni valamilyen formában.

Lehetőségek a növénytáplálásban

A növények alapvetően a gyökereiken keresztül veszik fel vízben oldott formában a tápanyagokat, de van azért kivétel. Lombtrágyázással (amikor nagyon kis koncentrációjú tápoldattal a leveleket permetezzük) is juttathatunk a növénybe tápanyagokat, de ezt inkább tüneti kezelésnek érdemes felfogni, például mikroelem hiánytünetek megjelenésekor. A lombtrágyázáskor a tápanyagok gyorsan a levelekbe jutnak, így gyorsan, de rövid ideig tartó hatásuk van. Ha hiánybetegségek miatt döntünk lombtrágyázás mellett, mindenképp ezzel egyidejűleg a talajban is pótoljuk a hiányzó elemeket, különben a tünetek újra visszatérnek.

Az előbbinél hosszabb hatású és szintén viszonylag gyorsan felvehető a növények számára, ha tápoldatban, azaz folyékony halmazállapotban juttatjuk a gyökereikhez a tápanyagokat. A tápoldat azért vehető fel gyorsan, mert már eleve vízben oldott, tehát pont olyan formában van, ahogy a növény hasznosítani képes. Hatása ennek sem túl hosszú, mert a vizes oldat könnyen a gyökérzóna alá tud süllyedni a talajban, és akkor már nem tudják hasznosítani a növények. Tápoldat kijuttatásakor tehát felesleges nagy mennyiséggel kalkulálnunk, mert az könnyen, hasznosulatlanul süllyed alsóbb talajrétegekbe. Homokos talajon például ne is alkalmazzuk, mert abban a víz szinte azonnal a mélybe jut. Az agyagos vagy nagy humusztartalmú talajok ellenben jól meg tudják kötni a tápoldatból a tápanyagokat. Ám ha a tápoldatozást követően nagy mennyiségű csapadék vagy öntözővíz jut a területre, akkor az hamar kimossa a talajból a vízben oldódó tápanyagokat, és szintén a mélybe a gyökérzóna alá kerülhetnek ezek.

A lombtrágyázásnál és a tápoldatos öntözésnél gyakoribb és hosszabb hatással is bír az alaptrágyázás és a fejtrágyázás. Mindkét esetben szerves- vagy műtrágyát használunk, de a lényeg, hogy a tápanyagot szilárd halmazállapotban juttatjuk a talajra, vagy nem túl mélyen a talajba. Ez ilyen formán ugye nem felvehető még a növényeknek, de amint csapadék vagy öntözés hatására víz kerül a talajba, ezek oldódni kezdenek, és felvehetőkké válnak a növények számára.

Az alaptrágyázást akkor végezzük, amikor még nincs növényi kultúra a területen, tehát tavasszal a vetés, ültetés előtt. Fejtrágyázásról akkor beszélünk, amikor már van növény a területen, és ekkor juttatjuk ki a trágyát, például mert látjuk a növényen, hogy valamiben hiányt szenved. A fejtrágyázás annyival veszélyesebb, hogy ha eltévesztjük a dózist, könnyebben kiégethető a növényállomány a műtrágyával.

Speciális tápanyag utánpótlási mód az injektálás, amit hosszú évekig helyben maradó növényeknél végzünk. Fák, cserjék akár 15-25 évig is teremhetnek, díszíthetnek, ennyi idő alatt „kizsarolják” a talaj tápanyagkészletét. Injektáláskor leszúrunk a növény köré több ponton karót, majd kivesszük, és a lyukba hosszú hatású (gyantaburkolt) műtrágyát juttatunk. Bio termesztésnél a fa körül érett komposztot, vagy istállótrágyát szórunk ki, és sekélyen beforgatjuk a talajba, ebből áztatja majd ki a csapadék a tápelemeket, és juttatja lejjebb a gyökérzónába. A beforgatás azért legyen sekély, mert így nem károsítjuk a gyökereket, de szükséges a beforgatás, mert ha csak a talajra szórva hagyjuk a trágyát, annak nitrogén tartalma hamar a levegőbe jut, így a növények számára nem hasznosul.

Főbb elemek és a Liebig minimum elv

Tápanyag utánpótlásnál ismernünk kell a talajunkat. A magas humusztartamú talajoknak jó a tápanyag megkötő képessége, így ott ritkábban is elég, és nagyobb mennyiségben is kijuttathatók a tápanyagok. A homoktalajok ezzel szemben rossz víz- és tápanyag gazdálkodásúak, így ott a tápanyag utánpótlást és a vízpótlást is gyakoribb és kis adagokkal végezzük.

A növények fő tápanyagai a nitrogén (N), foszfor (P) és a kálium (K). A szénhez, pedig a levegőből, illetve saját légzési folyamataik során jutnak hozzá, így építik fel testüket, a hidrogénhez pedig a vízből jutnak. Tehát a szénnel és hidrogénnel nekünk nem kell foglalkoznunk trágyázás során. Van még egy sok más elem is, amik szükségesek nekik, köztük a mikroelemek, melyekből nagyon kis mennyiség kell, de ez a kis mennyiség igen fontos, hogy meglegyen.

Fontos tudni, hogy „minden csak annyira erős, mint a leggyengébb része”. Ez az elv a növények tápanyagfelvételére is igaz. A növény a legkisebb mennyiségben lévő tápanyag arányában veszi fel az összes többi tápanyagot. Azaz hiába látjuk el mindennel bőségesen, ha egy elemből kevesebb van, mint kellene, akkor a többit is ennek arányában, azaz alig-alig veszi majd fel, és fejlődése korlátozott lesz az egy elem kisebb mennyisége miatt. Ez a Liebig által felismert minimum elv.

Tápanyagellátottság mérése

Az N-Pilot® egy olyan hordozható optikai szenzor, amely a levélzet fényvisszaverődésének mérésével (a zöld és infravörös tartományban) pontosan meg tudja határozni a növények aktuális nitrogén-ellátottságának mértékét, és javaslatot tesz a szükséges nitrogénhatóanyag-igényre. A mérés elve, hogy a kalászos növények klorofiltartalma és a biomasszatömeg, valamint a tápanyag-ellátottsági szint között szoros összefüggés van, így ennek a két paraméternek a mérésével az aktuális nitrogénigény pontosan meghatározható.