CSOK és a bankok

Meglepő

Bizonyos szempontból érthető a bankok óvatossága. Nagyon nem mindegy, hogy a jelentős beruházással megvalósított épület tényleges értéke mekkora lesz majd, hiszen ez lesz a hitel fedezete.

Arról van ugyanis szó, hogy a könnyűszerkezetes és egyéb – nem tégla vagy falazóblokkos – épületeknek nem elég jó a híre. Eladáskor a piac alulértékeli, nehezen és olcsón adható csak el, ha a szükség úgy hozza. A bank viszont azt nézi, hogy a befektetett pénzből mekkora érték valósul majd meg. Ez persze sok mindentől függ, elsősorban az építés helyétől. Egy drága környéken a beruházott pénz sokkal jobban megtérül, mert nagy értéket fog képviselni az ott elkészült ingatlan. Ha viszont egy kevésbé értékes környéken valósul meg ugyanaz a beruházás, akkor sokkal kevesebbet fog érni az egész ingatlan.

És ugyanez vonatkozik az épület kivitelezésére is. A tégla épület piaci értéke jóval nagyobb lesz majd, pedig a költsége nem magasabb, mint ha más építési módot – gyorsház, könnyűszerkezetes ház stb. – választanak az építtetők. A banki hitel fedezetét pedig az elkészült ingatlan összértéke, piaci értéke jelenti majd. Ha ez az érték túl kicsi, a bank veszélyeztetettnek ítélheti a hitelt, és megtagadja a pénz folyósítását.

A bankok mérlegelési jogköre sokszor bankfiókokra le van bontva, így a megítélés is lehet más és más. Az egyik bank ugyanarra a projektre megtagadja a hitelt, egy másik esetleg nem. A vissza nem térítendő állami támogatás persze nem a bank pénze, az jár mindenkinek. Az államilag támogatott banki hitel rész viszont nem jár, csak adható. Ennek mérlegelési joga a banké. És az eddigi tapasztalatok szerint túlságosan is féltik a pénzüket, gyakran megtagadják a hitelnyújtást.