Óvjuk a méheket a kertünkben is

Magyarországon több mint 700 vadméhfaj él, és alapvető hiba összetéveszteni őket a darazsakkal. A vadméhek megjelenésükben nagyon sokfélék: a kis álarcosméhek hossza néhány milliméter, míg a nagy fadongóé 3-4 centiméter. Színük az egyszerű sötéttől a sárga vagy piros mintázaton át a fémszínűen irizálóig terjedhet. A méhek létfontosságú tevékenysége a növények beporzása, ennek köszönhető az általunk fogyasztott élelmiszerek nagy része. Emellett megtermékenyítik a vadon élő növényeket is, amelyek a tápláléklánc további szereplőit, a rovarokat, madarakat, emlősöket táplálják. Ha segítünk a méheknek, azzal nemcsak magunkon, de a vadon élő állatokon és végső soron az egész ökoszisztémán segítünk.

A virágos növénybeporzó együttműködések hosszú évmilliók alatt kifejlődött hálózatának megfelelő működése alapvető fontosságú az emberiség számára. Az állati beporzást igénylő fák, cserjék, vadvirágok jelentik a táplálékhálózatok alapját. Haszonnövényeink 70%-a sem fordulna termőre az állati beporzás nélkül. Sajnos sok helyen a világban visszaszorulóban vannak a méhek és más beporzók, például a pillangók. A nagyüzemi mezőgazdaság elterjedése, a városok térhódítása, a természetes élőhelyek, például a vadvirágos rétek visszaszorulása, klímaváltozás folyamata csak néhány az okok közül.

Nagyon kockázatos egyetlen fajra, a házi méhre bízni a beporzás nagy részét, ezért is ajánlatos óvni minden beporzó fajt. Az elmúlt 50 évben nagy arányban és több alkalommal csökkent a háziméh-családok száma, míg a rovarbeporzást igénylő termesztett növények mennyisége ugyanezen idő alatt megháromszorozódott. Ebből következik, hogy nagyon fontos megőrizni a vadon élő beporzók sokféleségét. Európában azonban a vadméh- és lepkefajok 9%-a veszélyeztetett, 30%-uknak pedig csökken az állománya.

Számos gyógynövényt rovarok poroznak be, ilyen a citromfű, a hársfafajok, a kakukkfű, a kamilla és az orvosi zsálya. A kakaóbab egészen apró termetű szúnyogok és tripszek beporzásának köszönhető. A kávé- és a teacserje is rovarbeporzású növények. Fontos beporzók a zengőlegyek és más légyfélék, a nappali lepkék, az éjszaka aktív lepkék; Észak- és Közép-Amerikában a kolibrik, Ausztráliában, Mexikóban és egyes trópusi vidékeken a denevérek. A nálunk különlegességnek számító mangót a fullánktalan méhek porozzák be.

Kedvezzünk a méheknek

Minden virág kedvez a méheknek, de a legjobbak a nektárban és virágporban gazdag növények. Ez általánosságban azt jelenti, hogy az összetett virágzatúakkal szemben az egyszerű virágokat részesítsük előnyben. Minél többféle növényt – köztük fákat és bokrokat – ültetünk, annál gazdagabb lakomát biztosítunk a beporzóknak. Úgy állítsuk össze a kertet, hogy minden szezonban várja a méheket növény. Az év elején virágzó növények a téli pihenőből ébredő méheknek kínálnak táplálékot. Közéjük tartoznak a fűzfélék, a galagonya, a gyümölcsfák, például az alma, a cseresznye és a szilva virágai, valamint az olyan dísznövények, mint a krókusz, a nárcisz vagy a pázsitviola. Késő tavasszal és nyáron rengeteg méhbarát virág közül válogathatunk, sőt fűszer- és gyógynövényekkel is gazdagíthatjuk a méhek étrendjét. Gondoskodjunk róla, hogy nyár végén, kora ősszel is legyenek virágzó növények a kertben, mint például a csillagvirág, az echinacea vagy a közönséges borostyán.

Kedvez a méheknek, ha a méhcsalogató növényeket egy területre, mondjuk egy sávba ültetjük, mintegy méhlegelőt kialakítva. Gondoskodjunk arról is, hogy a beporzók mindig találjanak egy kis vizet a kertünkben. Hasznos lehet a kert egy kis részét elvadulni hagyni, hiszen az elvadult területtel értékes élőhelyet és legelőt kínálunk a beporzóknak. Sok vadon termő növény, például a gyermekláncfű, a kakukkfű, a zsálya, a mentafélék, a búzavirág vagy a gyűszűvirág gazdag nektár- és virágporforrás, míg a csalánfélék és a szeder a beporzó pillangók lárváinak nyújtanak táplálékot. Tartsuk kordában, de ne szorítsuk ki a vadon termő növényeket a kertből!

Nyírhatjuk a füvet kicsit ritkábban. A megnövő fűben az alacsony növésű gyepvirágok, például a lóhere és a százszorszép is tovább virágoznak, ami szintén táplálékforrást jelent a méheknek. Rovarhotelt is elhelyezhetünk a kertben, hogy további élőhelyet biztosítsunk a poszméhek és egyéb magányos méhfajták egyedeinek. Ezeket saját magunk is elkészíthetjük

A méhek és saját magunk egészségét is óvjuk azzal, ha kerüljük a kémiai növényvédő szerek vagy gyomirtók használatát a kertben. Ezek a készítmények ugyanis közvetlenül és közvetve is hatással vannak a hasznos élővilágra, megzavarhatják a táplálékláncot, károsíthatják a beporzók populációit, felboríthatják a természetes egyensúlyt, ezáltal a kertészt további vegyszerhasználatra kényszeríthetik. Legjobb, ha természetes kártevőirtó módszereket használunk, például védekezzünk rovarhálóval, és csalogassunk a kertbe olyan hasznos rovarokat (pl. katica, zengőlégy, imádkozó sáska), amelyek pusztítják a károsítókat. A gyomirtást pedig oldjuk meg rendszeres kapálással és mulcsozással.