Csapódás gátlók

Nyílászárókra, kapukra

A régi bútorok már kissé avítt mágneszárainak csattogó hangját a fémes részekre, ragasztott, erős tapadású szigetelő szalaggal lehet csillapítani. A rugós lap alá és annak tetejére ragasztott kétrétegű szigetelőszalag, vagy öntapadó tapétacsík hatására záráskor alig hallható koppanás lesz, köszönhetően a vékony műanyag szalagok lágyabb érintkezésének. Mondhatni „szakálas ötlet”, de hatásos.

Önbehúzó fiókcsúszóknál, öntapadó ütközéscsillapító felragasztásával lehet csillapítani a kávára csukódó fiókelőlapok csattanását. Ezt a megoldást lehet alkalmazni a régebbi, önbehúzós kivetőpántokkal szerelt szekrényajtóknál is.

A másik megoldás a légrugós fiók- és ajtóütközők utólagos felszerelése a kávára. Ezek a kis dugattyúk lefékezik a régebbi, behúzós fiókcsúszók, vagy a kivetőpántok behúzó erejét az ajtó becsukásának a végén, és tompítják a kávára csapódó előlapok kellemetlen csattanását. Beszerezhetők felcsavarozható és a kávába fúrt lyukba erősíthető változatok is. A felcsavarozható változat tulajdonképpen egy külön megvásárolható tok, amelybe ugyanaz a csillapító helyezhető, mint a befúrható változatban. Ez olcsóbb megoldás, mint a pántok fékezett csukásúra cserélése. Vékony bútorlapoknál a felcsavarozható változatok az előnyösebbek, a 18 mm-es, vagy annál vastagabb bútorlapba már könnyen elfér a befúrható változat is. A dugattyú pontos elhelyezése fontos, nem akadályozhatja a frontdarabok szinte hézagmentes zárását, ám kellően csillapítsa a behúzó pántok erejét.

A nyílászárók általában nincsenek becsapódás ellen biztosítva. A becsapódások kisebb nagyobb sérüléseket, rosszabb esetben - pl. az ablakoknál - üvegtörést is okozhatnak. Ezek ellen is becsapódást gátló szerelvények felszerelésével lehet védekezni. Ám, hogy melyiket és hová lehet előnyösen alkalmazni, azt mindig a lehetőségek határozzák meg.

Az ablakoknál bizony elég szűkösek az ilyen lehetőségek. A régi lakások ablakain megszokottak a párkányba süllyesztett, csappantyús ablakrögzítők. E régi szerkezetek mázoláskor festékesek lehetnek, ha azonban a rugós reteszükről utólag lekaparjuk a festéket, és még egy kis WD 40-nel is megkenjük, akkor továbbra is hibátlanul ellátják a feladatukat. Az ilyen ablakrögzítőknél az ütköző lemezt is érdemes megvizsgálni, mert ha elhajlott, akkor nem éri el az ablakkitámasztó reteszét, és nem is rögzítheti az ablakszárnyat. Ha a reteszes kitámasztó már nagyon elhasználódott, a régi helyére érdemes új darabot felszerelni, és ellenőrizni kell az ablakkeret alján levő ütközőlemez megfelelő magasságát is. Ezek a szerelvények mindig a belső ablakszárnyon vannak elhelyezve. A külső ablak rányitását távtartó támasz felszerelésével lehet megakadályozni, hogy a kilincs ne érhesse el a belső ablak üvegét. A lényeg, hogy a külső ablak kilincse ne okozhasson rányitáskor üvegtörést.

Ha van hely a tok és az ablakkeret között, az ablakok kitámasztásához használhatók a félkemény műanyagból készült ablakkitámasztók is, amelyekkel még résszellőzés is megvalósítható. Ez a kitámasztó rúd felületéből kiemelkedő bordákba csúsztatható rögzítő elemmel szabályozható. Az ilyen ablakkitámasztót még a korszerűbb ablakokra is fel lehet szerelni, amellyel megakadályozható a váratlan becsapódás.

Beszerezhető még egy univerzálisan bármely nyílászárónál használható, Stopi nevű műanyag kitámasztó elem, amely különleges alakjának köszönhetően bármilyen ablak szárnyai és tokja, vagy az ajtók alsó éle alá beszorítva meggátolja a becsapódást. A mérete 19x100x65 mm, és különféle színekben kapható.

A beltéri ajtóknál a túlnyitásukat is ajánlott behatárolni, kilincsük ugyanis a falon, vagy a bútorok felületén okozhat felületi sérüléseket. Ezt a túlnyitás gátló ütközők valamelyikének a felszerelésével érdemes megelőzni. Különféle méretű és kivitelű változatok közül lehet választani. Mindegyiken gumibetét csillapítja az ütközés erejét, és a sérüléstől is megóvja az ajtót vagy a bútor oldalát. Általában a padlóra szokás csavarozni, mégpedig olyan távolságra, hogy kinyitáskor a kilincs legalább 1 cm távolságba legyen a faltól, bútortól.

Ajtók váratlan becsapódása ellen a lapjuk aljára szerelt rögzítő fékek valamelyikének felszerelésével lehet védekezni. Általában lábbal megnyomva rögzítik az ajtókat a kívánt helyzetben. Léteznek mágneses, illetve rögzítő-görgős megoldásúak is. Ezeket is olyan távolságban kell felszerelni, hogy az ajtók kilincse ne okozhasson kárt a mögötte levő felületen.

A kerti kapuk szárnyait is ajánlatos nyitott állapotukban rögzíteni. Ez különösen olyan kapuknál fontos, amelyek könnyen becsukódnak egy erősebb széllökés hatására. A kapuszárny becsukódása a lehajtható rugós kitámasztó lábbal könnyen meggátolható, még nagyobb kapuszárnyaknál is. Könnyű a használatuk, és bármilyen helyzetben rögzítik a kaput, még egyenetlen talajon is. A bajonetzáras retesz is megfelel a kapuk szélső helyzetének a rögzítésére, ám a retesz rúdnak zárt és nyitott állapotban is ajánlatos szilárd fészket kialakítani a talajban. A fogantyúval működtető rúdzáras hosszú reteszek felül is rögzítést biztosítanak a kapuszárnynak, pl. garázsoknál, fészereknél, ahol ugyancsak szükség van a kapuszárny váratlan becsukódásának megakadályozására.