Dilatációs hibák beton burkolatoknál

Külső és belső hőmérsékletváltozás

Az anyagok meleg hatására általában tágulnak, ennek mértékét pedig az adott anyagra jellemző relatív hőtágulási együttható adja meg. Az értéke lineárisan függ a hőmérséklettől. Ez a jelenség gondokat okoz a belső-, de különösen külső térben kialakított burkolatoknál. Ha nem hagynak helyet a betonaljzat tágulásához, az nem csak szerkezeti károkat okozhat, de beltérben akár az oldalfalakat is elmozdíthatja, de minimálisan a padló burkolata megrepedhet, a padlólapok felválhatnak. Külső térben pedig ez a betonfelület repedezését idézheti elő.

Ezért fokozottan be kell tartani az általános szabályokat már az aljzat kialakításakor. Lakásokon belül 20-35 m²-enként, illetve 6 m-enként és a falak mentén 5-10 mm szélességű dilatációs rést kell hagyni. Külső térben pedig 10-15 m²-enként, és a 6 m-es „szabályt” betartva kell a betonfelületeket egymástól elválasztani. A rések szélessége külső térben10-15 mm legyen. Ezek kitöltésére különböző rugalmas anyagú dilatációs szalagokat, anyagokat lehet használni, melyeket a résbe építésével lehet az aljzat térfogatváltozását kompenzálni.

Mivel azonban a beton szerkezetét alkotó töltőanyagok milyenségétől is függ a hőmérsékletváltozások miatt bekövetkező térfogat-növekedés, ezek változtatásával is befolyásolni lehet egy-egy nagyobb felületű betontábla biztonságos kialakításának térfogat változását. Így elérhető, hogy pl. egy 50 m2-e nappalit nem kell a biztonság érdekében dilatációs réssel megszakítani. Ehhez azonban olyan összetételű betont kell alkalmazni, amely minimális alakváltozást biztosít, és elégséges a falak menti 1 cm-es dilatációs hézagok kialakítása. A kialakított hézagok szakszerű és rugalmas kitöltése nem mellőzhető.

Ez vonatkozik a külső teraszok burkolatára is, amelyek viszonylag nagy, összefüggő felületét nem minden esetben kell dilatációs réssel megszakítani. Ilyenkor erősebb hálót szokás használni és azt a betontábla alsó harmadában kell elhelyezni. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a betonaljzat és a burkolat dilatálásának minden esetben azonos helyre kell kerülnie. Belső térben pl. a szobákat elválasztó ajtók lapjának síkjába kell kerülnie a beton dilatációjának, mert így az ajtók lapja fogja majd eltakarni a későbbi burkolaton kialakított rést, illetve annak fedését. Ezért jól kell megtervezni a betonaljzat dilatálásának helyeit, és a burkolaton is erre a helyre kell kerülniük a fugahézagoknak. Ezek lefedését pedig rugalmas hézagoló masszával, vagy egyéb lefedő idommal kell megoldani.

Lakáson kívül, a külső térben nagyobb a burkolat tartósságát veszélyeztető tágulás és összehúzódás mértéke. A betontáblák méretét ezért óvatosabban kell meghatározni, és figyelemmel kell lenni a tágulás irányára is. Ha pedig nagyobb összefüggő tábla kialakítása a cél, akkor célszerű erre számítva a betonban levő kavicsot a hőmérsékletváltozásokra kevésbé reagáló anyagra pl. zúzalékra cserélni. A zsugorodás-kompenzált cement alkalmazása is számításba jöhet, és a beton vasalatának a méretét is meg kell növelni. Betonozáskor mindenkor biztosítani kell a merev falak, oszlopok, korlátok mellett az 1 cm-es dilatációs rések kialakítását is.

Gyakori hiba az is, hogy amennyiben egy betonmezőt nem fejeznek be a munkanap végén, azt másnap folytatják. Ám a következő napon felterített friss betonesztrich már nem köt hozzá az előző nap lerakott táblafelület széléhez. Ez különösen a fűtött aljzatoknál okoz később problémákat a burkolaton. A betonmezőt tehát mindig teljesen be kell fejezni, különben nem lesz egységes a tábla szilárdsága. A dilatációs hézagok tömítéséhez különféle rugalmas anyagú idomokat kell használni, amelyek adott esetben a vízzárást is megoldják. Ezt a tartósság érdekében fém alapanyagú, gumírozott réskialakítású dilatációs profilokkal vagy egyéb e célra alkalmas idomokkal lehet megoldani.

Végül arról sem szabad megfeledkezni, hogy a burkolólapoknak is igazodniuk kell az alzat dilatációs réseinek a helyéhez. A burkolólapok is változtatják méretüket a hőingadozások hatására, és ha a lapok átfedik az aljzatban kialakított dilatációs hézagokat, akkor ez a burkolat felválását, vagy a lapokon repedések kialakulását okozhatja. A burkolat lefektetésekor erre is ügyelni kell, továbbá arra is, hogy a dilatációs hézagokat rugalmas és vízzáró anyaggal kell kitölteni, amelyek képesek követni a burkolat és az aljzat térfogatváltozásait, és ezzel elkerülhetők a burkolólapok törése, vagy felválása. Ha pedig különféle burkolóanyagokkal lesz borítva az aljzat, akkor annak dilatációs réseit burkolatváltó idommal lehet esztétikusan lefedni.

A járólapos padlófedéseknél mindig flexibilis, azaz rugalmas burkolatragasztót kell használni. Ezzel is csökkenthető a kész burkolólapok sérülése, vagy felválása. A falak vagy más épületrészek mentén vízzáró és rugalmas, szilikon alapú tömítőanyagot kell használni.