Az első díjas terv két hatalmas pilon-építményből és a közéjük befüggesztett hídrészből áll. A pilonok emlékeztetnek a világhírű Erasmus-hídra – nem csoda, hiszen ugyanaz a tervezőjük – de kiforrottabb a formaviláguk, karakteresebbek, és a budapesti hidakhoz hasonlóan ez a híd szimmetrikus. Nyugodtan mondhatjuk, hogy egy kiteljesedett, kiegyensúlyozott, szép hídról van szó.
A tervezők törekedtek arra, hogy az új híd – a Duna-hidak többségéhez hasonlóan – a többitől eltérő legyen, és amely méltó arra, hogy jelképpé váljon. Nem csupán egy fenntartható, egyensúlyban lévő közlekedési alternatívát kínál Újbuda és Csepel között, hanem természetes átjárót is képez a város felé. A részletes megoldás letisztult formája és mérete végül úgy lett kialakítva, hogy a folyó alapvető funkciói mellett a folyópart paramétereit is tiszteletben tartsa és megőrizze, zökkenőmentes átmenetet biztosítva az új struktúra felé. A 220 méter fesztávú, ferdekábeles szerkezet megalkotásával több szinten is megőrizhető a zavartalan kilátás a városból kifelé, illetve a híd felé haladva, miközben egy új városi ikon jön létre, amely Budapest déli részének fejlődését hangsúlyozza.