Málna: visszaköltözik a kiskertekbe

A munkaerőhiány elérte a kertészeteket is, alig lehet munkaerőt találni az idényfeladatokra. A málna, ribizli, szamóca pont ilyenek, nem gépesíthető a termesztésük, sem a gondozásuk, sem a betakarításuk. Ha valaki a háza körüli kertben néhány gyümölcsfélét is szeretne termeszteni, jól teszi, ha ezek közül választ. Ezek kis helyigényűek, gyorsan termőre fordulnak, és hamarosan csak nagyon drágán juthatunk majd hozzá gyümölcsükhöz a piacokon, élelmiszer boltokban.

A málna viszonylag egyszerűen nevelhető, ám a metszésénél néhány alapszabályt be kell tartani, ha sok és jó minőségű termést szeretnénk. Vannak az egy éven belül egyszer és kétszer termő fajták, utóbbit már kis túlzással folyton termőnek is szokták nevezni, bár ha megfelelő gondozással jól sikerül elhúzni az első terméshullámot, akkor az szinte összeér a másodikkal, és tényleg úgy tűnhet, hogy kis kihagyással, a teljes nyári szezonban van málnánk.

A piros gyümölcsű málna lehet egyszer- vagy kétszer termő, a fajtától függően. A sárga gyümölcsűvel egyszerűbb a dolgunk, ezek a málnafajták mind kétszer termők. A fekete és a bíbormálna pedig egy szezonban csak egyszer terem.

A növény érdekessége, hogy a málnavesszők legfeljebb kétévesek – azaz max. két évig élnek. A vesszők vagy a málnatő kiterjedt föld alatti gyökérzetéből nőnek ki, vagy a földig hajolt föld feletti hajtásokból fejlődnek ki, azok helyenkénti legyökeresedésével.

Az egyszer termő fajták azokon a vesszőkön hoznak termést, amelyek az előző nyáron fejlődtek ki, majd átteleltek. A kétszer termő, vagy folyton termő málnafajták pedig az előző nyáron kifejlődött vesszőkön is, valamint az adott évben kihajtott fiatal, új vesszőkön is teremnek gyümölcsöt. Ha most készülünk málnatövet vásárolni, érdemesebb a folyton termő piros, vagy az ugyanilyen sárga gyümölcsű fajtákból választani, mert egyrészt ezek bővebben teremnek, másrészt a metszésük is kevésbé rontható el azáltal, hogy az ez évi és az előző évi hajtásokon is hoznak termést.

Az egyszer termők metszése

Az egyszer termő málnabokor metszése lényegében abból áll, hogy visszametsszük a már letermett vesszőket. A tavaszi vagy őszi „tar metszés” a legnagyobb probléma, amit elkövethetünk ellene, hiszen pont a termőrészeket távolítjuk el. Tehát e régebbi fajtákat legjobb ha nem metsszük, csak a letermett részeket vágjuk vissza. Az egyszer termő nyári málna vesszőit közvetlenül az érett gyümölcsök leszüretelése után metsszük vissza. Ekkor a vesszőket egészen a talaj szintjéig vágjuk vissza.

Fontos, hogy a nyár folyamán kihajtott új vesszőket ne metsszük vissza, hiszen jövőre – miután befásodnak – ezeken lesz a termés. Az új vesszőket támaszthatjuk karóval, vagy ha sorban vannak, akkor a karók közé vízszintesen kifeszített egy-két dróthuzalra. Így nem fekszenek el a földön, rendezettebb képet mutatnak, és a betakarítás is egyszerűbb. Amennyiben soros elrendezésben, mondjuk kerítés mellett termesztünk málnát, az új vesszőket ritkítsuk meg úgy, hogy a megmaradó vesszők közötti távolság nagyjából 15 cm legyen. Így a gyümölcstermő vesszők a következő szezonban pont ideális térállásban lesznek.

Legismertebb 1x termő fajták:
Fertődi zamatos, Malling exploit, Willamette, Tulameen.

Legismertebb 2x termő fajták:
Autumn Bliss, más néven Blissy.

A kétszer termők vagy folyton termők metszése

A folyton termű változatok metszése eltérő az előbb ismertetetthez képest. Ezek az új vesszők felső harmadán – leginkább a csúcsán – hoznak gyümölcsöt az első idényük őszén, majd a második idényük kora nyarán ugyanezen vesszők alsó kétharmadán oldalirányban növő részeken teremnek. A kétszer termő málna letermett vesszőinek csak a végét metsszük le, hiszen a jövő évben ez még terem majd a megmaradt vesszőrészek oldalhajtásain. Addig a legalacsonyabban lévő pontig metsszük vissza a vesszőt, ahol még volt rajta gyümölcs, így a talajtól mérve 80-100 centiméteres vesszőknek kell maradniuk. Ekkor tehát még hagyjuk meg a vessző alsó részét, hogy a következő kora nyáron teremni tudjon. Miután a vesszőnek ez a része is letermett majd a második évben, vágjuk vissza a talajig. Ez már egyben egy ifjítási beavatkozás is, hiszen a talajig visszametszett rész körül gyökérről új hajtások jönnek majd elő.

Mit igényel a málna?

A málnatő a tápanyagban gazdag talajokat és a kiadós öntözést kedveli. A tartós szárazság megviseli, ezért a száraz, meleg helyre telepített málnatöveket rendszeresen öntözzük. A málna vitathatatlan előnye, hogy nagyon gyorsan termőre fordul, az első vegetációs időszakban a vesszők fejlesztésére koncentrál, ám a rákövetkező évben már szüretelhetjük az első gyümölcsöket. Nem kell éveket várjunk a termésre, mint egyes gyümölcsfák esetén. Beltartalmi értékeit nézve, a málna termése jelentős mennyiségben tartalmaz cukrot, savakat, B1-, B2-, C-vitamint. A málnalé baktériumölő hatású, emellett a népi gyógyászatban hasmenés ellen javasolták. Édes íze ellenére alacsony energiatartalma miatt a fogyókúrázók és a cukorbetegek kedvelt gyümölcse. Legkedveltebb friss gyümölcsként nyersen fogyasztva, de eltehetjük mélyhűtőbe, készíthetünk szörpöt, dzsemet, lekvárt, gyümölcslevet, aszalt gyümölcspürét belőle.

Ültetési ideje

A szabadgyökerű málna március-április, illetve október-november folyamán ültethető. Kaphatunk már a faiskolákban konténeres málnát is, ez kicsit drágább ugyan, de márciustól novemberig ültethető, tehát akár nyáron is. A konténeres már az ültetés évében termést hozhat. A málnanövény bokra erős növekedésű, közepesen sarjadzó, ám hosszú sarjakat nevel, termővesszői elhajlóak, ezért támrendszert igényel, nagyon bőtermő, a téli fagyokat jól viseli. Érési ideje az újabb fajtáknak június végétől szeptember közepéig tart, kisebb szünetekkel. Öntermékeny. A lemosó permetezések nagyon fontosak tavasszal, később csak a megjelenő gombás betegségek esetén alkalmazzunk növényvédelmet.

Újdonság a szedermálna

Ahogy a fekete ribizli és köszméte keresztezéséből lett a josta, úgy a szedermálna remekül sikerült keresztezése a málnának és a szedernek. Mivel a málnánál erőteljesebb növekedésű, így támrendszert és kötözést igényel.

A szedermálna (Rubus fruticosus x ideaus) gyümölcstermő, tüskés félcserje. 1979-ben nemesítették, ennek ellenére még mindig nem túl elterjedt, még mindig újdonságnak számít. A skót kertészeti kutatóintézetben állították elő, egy oktoploid feketeszeder (Aurora) és egy tetraploid málnafajta hibridjeként. Ebből adódóan magról nem vethető, csak dugványozással vagy tőosztással szaporítható. Kifejlett állapotában magassága elérheti a két métert. Fiatalon felálló hajtásrendszerű, később bókolóvá válik. A fiatal levelek vörösesek, később inkább zöldesre váltanak. Gyökerei gyökérsarjakat képeznek, erről is jól szaporítható. Érési ideje június végétől július végéig tart. A gyümölcs színe vörös, bordós-vörös, amely sötét bordóvá érik, kissé fényes, lédús, savanykásan édes. Egy kifejlett növény átlagosan 3-3,5 kg gyümölcsöt terem. A terméshozó sarjak a terméshozás évében elszáradnak, az új sarjak pedig egészen a fagyokig növekednek.

Ültetésekor egymástól mintegy egy méter távolságba kerüljenek a tövek. Támrendszert és kötözést igényel. Az első évben nem kell metszeni, elég, ha a száraz, vagy beteg ágakat eltávolítjuk. Tavasszal hagyjuk meg az 5-6 legerősebb új vesszőt, amit vágjunk vissza 70 cm-re. A többit tőből el kell távolítani. Az egyéves vesszőket meg kell hagyni, ezek fognak nyáron teremni. A növény a betegségekkel szemben ellenálló, fagyra viszont érzékeny, ezért télen takarni kell a tövét föld felkupacolással.