Kis vízesések, műsziklák

Az állandóan mozgatott víz oxigénben dúsabb, és kevésbé hajlamos az algásodásra. Egy kis csobogót nagyon egyszerűen elkészíthetünk, hiszen egy kis elektromos vízpumpára van szükségünk, ami a vizet felszívja, és feljuttatja a megfelelő, magasabban fekvő helyre, ahonnan a kialakított lejtés miatt az egyszerűen visszacsorog a mederbe. Akkumulátoros, sőt napelemes típusok is léteznek már, így nem vagyunk kötve az elektromos hálózat kiépítettségéhez sem. A vízpumpa jól elrejthető, csak úgy, mint a vizet felvezető cső, aminek a szabad kifolyását kell csak biztosítanunk. A képeken számos látványos megoldás látható, helyenként a csobogó medre természetes kövekből, máshol műsziklával van kialakítva.

Utóbbit többféle módon készíthetünk házilag is, de beszerezhetők műszikla elemek is, melyeket csak egymás mellé kell rakni, és kész a természetes hatású műalkotás. Műszikla készítéséhez egyik jó megoldás a már korábban lapunkban bemutatott házi készítésű textilbeton. Ekkor egy vastagabb törölközőt cementes híg habarcsba mártunk, és a megfelelő pozícióban hagyjuk megszilárdulni. Ha ezt egy karóra tett virágcserépen hagyjuk megszáradni, akkor szép dekor cserepünk lesz, de ha egy habarcsládába tesszük némi természetet utánzó ránccal, akkor mindjárt kész a kis tavunk, melynek műanyag fala rejtve van.

Másik lehetőség

Műszikla készítésére a terraristák által háttér dekornak is használt hungarocell műszikla. Tapétavágó késsel levágunk egy megfelelő méretű hungarocell darabot. Ha meder kialakítása a cél, akkor több darabból is összeragaszthatjuk ezt az alapot. A maradék hungarocellből kis párkányokat, kiszögeléseket készítünk különféle méretekben és formákban megfaragva, melyeket sziloplaszttal ragasztunk fel a helyükre. Ezek is azt a cél szolgálják, hogy az alapból egyenes és sima hungarocell a természetes sziklákhoz hasonló habitusú legyen. A hungarocellt megfaraghatjuk, felületét felsértve válik egyre természetszerűbb alakúvá.

A felragasztott elemek száradása után (24 óra) elkezdhetjük bevonni az első réteg cementhabarccsal. Bekeverünk tejföl sűrűségű fehér cementet, majd ecsettel egyenletesen felkenjük a felületre. Ez azt a célt szolgálja, hogy először a faragás miatt pergő hungarocell golyókat megfogja, később pedig természetes hatású felületet adjon. Száradás közben fontos, hogy a cementet permetezővel locsoljuk, mert ez segíti a megszilárdulását és megakadályozza a berepedezését.

Egy teljes nap elteltével az első réteg után következhet a második réteg. Ha bekeverjük a cementet, adjunk hozzá egy kevés színező pasztát, mert az eltérő szín miatt így jobban látjuk, hogy mindenhová kentünk-e. Amikor hozzáadjuk a keverékhez a festéket, ez be fog egyből sűrűsödni, kis vízzel keverjük megfelelő állagúra. Felhordás után már kisebb részleteket is felvihetünk az ecsettel. Újabb 24 óra szükséges a száradáshoz.

Végül következik a harmadik, utolsó réteg. Itt már ki kell keverni az alapszínt, amit szeretnénk a háttérnek, és azt kell a bekevert cementhez adni. A színt mindig keverjük egy kicsit sötétebbre, mint amilyet szeretnénk, mert száradás közben valamennyit kifakul. Minél természetesebb, terepszínűbb legyen a kész műszikla. A barna árnyalatai mellett használhatunk feketét is, hisz ekkor már a végleges részleteket is ki kell alakítani, apró kitüremkedéseket, repedéseket, mintázatokat stb. Az ecsetnyomokat eltüntethetjük mosogatószivaccsal. A cementet még ekkor is időnként permetezzük vízzel. Ezután tovább díszíthetjük más színekkel, itt például zölddel, ami a sziklák közé nőtt mohát láttatja.

A kész műszikla meder elemeket sziloplaszttal ragasszuk a helyére. Alul vághatunk bele nútot, amiben a szivattyú vízszállító csövét rejthetjük. Száradás után esetleg lelakkozhatjuk az egész alkotást. Használhatunk spray lakkot, de jó a szalvéta technikához való ecsettel felkenhető változat is. Ezzel teljesen vízállóvá tesszük a hátterünket, medrünket.