Szúnyogok ellen

Nemcsak csípnek, fertőzhetnek is

A nyári időszakban a vízpartok környékén többnyire irtják a szúnyogokat, ám ez csak időszakos eredményekkel jár. Ennek oka, hogy a levegőből történő irtópermetezés csak a kifejlett szúnyogokat pusztítja el, ám a szúnyoglárvákból kikelő rovarok akár napokon belül pótolhatják az elpusztított vérszívókat. Legalább ilyen hasznos védekezés, ha a környezetünkben fellelhető szúnyoglárváknak a tenyésztőhelyeit szüntetjük meg. A lakóhelyiségeinket, és azok környezetét egyedi megoldásokkal védhetjük meg a szúnyogok támadásai ellen. Számos megoldás van, ezek közül választhat ki-ki a saját lehetőségei szerint.

Elsődlegesen a vízgyűjtő pocsolyákat kell megszüntetni esők után, amelyek nagyon alkalmasak a szúnyog populációk kinevelésére. A nyári hőmérséklet mellett ugyanis már egy hét alatt kifejlődnek a szúnyoglárvák. Néhány decinyi vízben akár több száz szúnyog is.

A szabadban tárolt hulladékban, gumiabroncsokban, vödrökben, talicskában az esővíz összegyűlhet és elég egy szúnyog is, hogy az ilyen állóvizeket „lárva keltetővé” változtassa. Megelőzésként érdemes eső után felderíteni a ház körül kialakult pocsolyákat, vizes foltokat, és azokat mielőbb szét kell seperni vagy homokkal beszórni, hogy a talaj gyorsan kiszáradjon. A kertben már az ültetésnél is érdemes figyelni arra, hogy ne alakuljanak ki később túlzottan nedves, nehezen szellőző növénycsoportok, mert az ilyen helyeken szívesen telepednek meg a szúnyogok. Ezért minden olyan eszközt, amelyik alkalmas az esővíz összegyűjtésére, lefordítva kell tartani. Az állatok itatóvízét is rendszeresen cserélni kell. Az esővíz tároló hordót, víztározót mindig le kell fedni, vagy sűrű hálóval letakarni. Gyakrabban kell tisztítani az elvezető árkokat, ereszcsatornákat is, hogy a víz elfolyását semmi ne akadályozza meg. A takaróponyvákat, mezőgazdasági fóliákat pedig úgy kell tárolni, hogy a víz ne álljon meg rajta. A kertészetekben a virágcserepek alatti tálakban se maradjon hosszabb ideig szabad vízfelület, ezeket hetente cserélni kell.

Az állattartó telepek, istállók, baromfi ólak stb. körül mindig sok a vérszívó rovar, amelyek az állatokat is megbetegíthetik. Az általános és rendszeres kártevőirtás mellett is érdemes az ilyen épületek nyílászáróit szúnyoghálóval védeni. Az előbbiek a kertvárosi környezetben fellelhető hasonló vizes gócokra is vonatkoznak, a védekezés megfelelő módját pedig a terület, illetve a ház tulajdonosának kell megválasztania. Rendezetlen, gazos kertben is elszaporodnak a szúnyogok, rendszeres fűnyírással, a növények ápolásával azonban könnyen kivédhetjük túlzott elszaporodásukat. Több szúnyogfaj a telet úgy vészeli át, hogy ősszel a fagytól védett helyekre húzódik be. A garázsok, pincék, ablakát ezért ősszel érdemes zárva tartani, vagy sűrű szúnyoghálóval védeni a behatoló rovarok ellen.

A lakások védhetők a kellemetlen behatolók ellen, mégpedig a nyílászárókra erősített szúnyoghálókkal. Az ablakra kívülről felerősített szúnyoghálók nem akadályozzák az ablak nyitva tartását, ám az új ablakokat már eleve érdemes beépített szúnyoghálóval megrendelni. Ennek előnye, hogy ha nincs rá szükség, feltolható. Az öntapadó szúnyoghálók szinte bárhova felerősíthetők, de ősszel ezeket le kell szedni, és eleve nem könnyű hézagmentesen felhelyezni a különféle méretű ablakokra.

A mágneses rovarhálókat általában ajtókra szokás felerősíteni. Nagy előnyük, hogy a kétszárnyú hálókat középen könnyen oldható mágnesek fogják össze, így az átjárást nem akadályozzák, és vissza is csukódnak, a rovarokat kirekesztik a lakásból. A léc keretre feszített szúnyoghálók akkor praktikusak, ha a nyílászárókra kívülről szerelik fel. Téli tárolásuk azonban elég helyigényes, különösen, ha több is van belőlük.

A lakótérben elhelyezhetők elektromos szúnyogriasztók is. Ezek egy-egy helyiségre nézve hatásosak, de a különféle párologtató lapkák, folyadékok illata nem mindig kellemes. A lapkás megoldások inkább zárt ablakoknál hatásosak, a folyadékosaknál az ablakot is meg lehet nyitni. Ez utóbbiak nem ölik meg a szúnyogokat, csak féken tartják őket addig, amíg a készülék be van dugva a konnektorba. A lapkás megoldások friss lapkája néhány óráig el is pusztítja a rovarokat, majd utána még 2-3 napig távol tartja őket. Az otthoni helységek szúnyogmentességét a szúnyoghálón kívül egyéb szerek kihelyezésével is biztosítani lehet. Igaz, ezek hatásossága megkérdőjelezhető szúnyog invázió esetén, ám néhány tucatnyi vérszívó berepülését valószínűleg megakadályozhatják.

Számos növény bocsát ki a virágából vagy leveléből olyan illatot, amely távol tartja a vérszívókat. Érdemes például rozmaringot, citromfüvet, zsályát, levendulát, szegfűszeget, körömvirágot, macskamentát, dohányvirágot, barátcserjét vagy kakassarkantyút ültetni a kertbe, illetve cserépben az ablakpárkányra helyezni. A szúnyogok ugyanis nem szeretik az illatukat. Egy-egy hasonló aromájú illóolaj, mécses, vagy gyertya illata is elriaszthatja a zümmögő vérszívókat. Az ún. füstülő spirálok hatása is elég jó, de az illatuk nem mindenki számára kellemes. Ha valaki ódzkodik a füstölők használatától, megoldás lehet a szobában elhelyezett, szegfűszeggel teletűzdelt, félbevágott citrusféle. Egy tálka almaecet magához vonzza a szúnyogokat, ezzel elterelhető a szúnyogok figyelme.

A készen megvásárolható aeroszolos légy és szúnyogirtók is hatásosak, ha a szert a helyiségben körbejárva, legyező mozdulatokkal permetezzük ki. Egy nagyobb helyiségben 5-10 mp-nyi porlasztás is elegendő a szúnyogmentesítéshez.

Személyes védelmünk érdekében tömeges szúnyoginvázió idején testünk nagy részét fedő ruházatot célszerű viselnünk, és a fedetlenül maradt testrészeinkre szúnyog riasztót kell permetezni. Ha naptejet használunk, arra még felszórható a szúnyogriasztó. A bepermetezést fürdés után ajánlott megismételni, mert a víz lemoshatja bőrünkről a szúnyogriasztó „fátyolt”.

Sokak szerint a fokozott fokhagyma fogyasztása is hatásos, mások a „B” vitamin fogyasztására esküsznek, ám ezt a tudomány eddig még nem támasztotta alá. Ha pedig már „megkóstolt” bennünket néhány szúnyog, akkor a csípés helyén keletkező viszkető pontokat gyulladás-gátlók krémekkel lehet kezelni. Az is jó gyógymód, ha a csípések helyét ecetes vízzel mossuk le, erre az almaecet a legjobb. A viszketést csillapítja a frissen összezúzott petrezselyemlevél vagy a vöröshagyma leve is, de csípések helyét krumpli szeletekkel is lehet hűsíteni.

Napjainkban sok rovarölő- és riasztószert kapni, amelyekről viszont nem tudhatjuk, hogy hogyan hatnak és hosszú távon milyen hatásuk van az emberi szervezetre. Ezért is kedveltebbek az ún. házi szerek, mert ezeknek a szervezetünkre nincs káros hatása.

Trópusi szúnyogfajták jelentek meg Magyarországon

Európában az elmúlt két évtizedben több olyan szúnyogfaj jelent meg, melyek korábban nem fordultak elő az európai földrészen. Ezek alapvetően trópusi területeken élő szúnyogfajok. Életmódjuk miatt sikeresen meg tudtak telepedni a legtöbb dél-európai országban, a városi környezet kedvez szaporodásuknak. Az éghajlat szab határt terjedésüknek.

Három olyan behurcolt szúnyogfajt észleltek hazánkban, melyek eredeti élőhelye Délkelet-Ázsia. Az ázsiai bozótszúnyogot és a koreai szúnyogot megtelepedettnek tekintjük, de csak a dél-nyugati országrész egyes területein. Az ázsiai tigrisszúnyogot pedig pontszerűen tudták kimutatni néhány településen, megtelepedése bizonytalan, az időjárás függvénye. Jóllehet az idegenhonos szúnyogfajok elterjedése hazánkban néhány kis területegységre korlátozódik, megjelenésükre a jövőben az ország több területén számítani lehet.

A behurcolt szúnyogfajok képesek lehetnek kórokozók terjesztésére, de ehhez a kórokozónak is jelen kell lenniük az adott területen. Az általuk terjesztett betegségek hazánkban csak ritkán és csak behurcolt esetként fordulnak elő. A fenti szúnyogfajok pedig csak kis számban és kis területen vannak jelen, ezért jelenleg nem jelentenek számottevő járványügyi kockázatot.