Társasházi vegyes gyűjtőkémény

2020-05-11 17:53:15 | Módosítva: 2020-05-18 14:57:00

Korábban a társasházi gyűjtőkémények sok problémát nem jelentettek. A kéményfal elöregedése ugyan olykor balesetet, akár mérgezést is okozott, de az akkori szabályokat nem volt nehéz betartani. Aztán jöttek a bélelt kémények, melybe később turbós kazánokat kötöttek. Ezzel kapcsolatban már szigorodtak az előírások, és azokat számon is kérték. Majd az új ErP rendelet már a turbós kazánokat is kiszorította a piacról, és ma már csak kondenzációs kazánokat lehet kapni, melyekre más szabályok vonatkoznak, és természetesen más kéményt igényelnek.


Futunk a pénzünk után

A legnagyobb problémát az okozza, hogy egy társasházi gyűjtőkéményre akár 6-8 lakás fűtőberendezése van rácsatlakozva. Addig persze nincs baj, amíg a turbós kazánokhoz készült gyűjtőkéményre csupa turbós kazán dolgozik. De mi történik akkor, ha az egyik fűtőkészülék megadja magát, már nem javítható, és turbós kazán már nem is kapható, hanem csak az ErP-nek megfelelő kondenzációs. Az új készüléket azonban biztosan nem lehet csak úgy bekötni a régi helyére, aminek számtalan oka van, ezért az előírások nagyon szigorúak ezzel kapcsolatban.

Tervezői felelősség

Az egyik legfontosabb dolog, hogy bár készülékcserénél általában a gázrendszerben nem történik változás, a gyűjtőkéményeknél nem teljesülnek az „egyszerűsített készülékcsere” követelményei, így a készülékcsere a 11/2013. NGM rendelet alapján tervköteles. Ez a kémény/gázterv tervezői felelősség alapján, egy felkért, kamarai tagsággal és felelősségbiztosítással rendelkező épületgépészeti tervező által készítendő. A kivitelezést követő műszaki ellenőrzést részben a gépészeti tervező végzi, de a teljes kéményrendszer vonatkozásában kéményseprői átvétel is szükséges. Sőt, a készüléket üzembe helyező szakember, a gépészeti kivitelező, a társasházi közösség, és ezen belül az adott kéménnyel „megáldott” lakások részközösségének teljes együttműködése szükséges. A törvény tehát meglehetősen nagy felelősséget tesz a tervező vállára, de némi lehetőséget is ad neki arra, hogy a szabályokat ne mechanikusan alkalmazza.

Műszaki problémák

Nézzük a műszaki problémát is. Az eddigi turbós kazánok égésterméke meglehetősen magas hőmérsékleten távozott a kéményen keresztül, és így az égéstermékben lévő agresszív anyagokat is elgőzölögve magukkal vitte. Emiatt a turbós kéménynél fontos szempont volt, hogy hőálló legyen, de az nem, hogy agresszív savaknak is ellenálljon. A kondenzációs kazánok működési elvéből következik, hogy a forró füstgázok erősen visszahűtve távoznak a kéményen, így a kéménybélésnek nem szükséges hőállónak lennie (akár műanyagból is készülhet), viszont a visszahűtött füstből agresszív savak csapódnak ki, melyek a kéményen belül visszacsurognak. Ezek egy részt szétmarják a nem saválló kéménybélést, ráadásul – ha nem gondoskodunk az elvezetéséről, nem vezetjük be a csatornába –, akkor még minden mást is a kémény alján.

A korszerű kémények nagy része ma már a hőállósági és a korróziós követelményeknek egyszerre megfelel, de mivel korábban ez jelentős többletköltséggel járt, a turbós kémények – ezzel együtt a turbós gyűjtőkémények jelentős része is – csak a hőállóságnak felel meg, a savak károsítják az anyagukat. Most képzeljük el, hogy egy ilyen társasházi gyűjtőkéménybe egy valaki a turbós kazánok mellé beszerel – persze engedély és a többi lakó tudta nélkül – egy új kondenzációs kazánt. Annak a füstgázából kicsapódó agresszív savak hamarosan széteszik a közös kéményt, és az egész társasháznak milliós kárt okoz.


A másik, és nagyon komoly kérdés, hogy mi lesz azzal az üzemszerűen nagyobb mennyiségben megjelenő vízzel, amely a kéményben a kondenzáció miatt keletkezik? Előfordulhat-e a kémény kitorkolásának környezetében jég képződése? Visszafolyhat-e víz valamelyik turbós kazánba, amelyben ez komoly károkat okozhat? Nincs-e olyan repedés a kéményfalon, ami miatt a víz ellenőrizhetetlenül kilép, és beázást okozhat? Ki van-e egyáltalán alakítva jelenleg a kémény alsó kondenzátum-kivezetése, és annak a csatornába való bekötése? Ezek ma is fontos kérdések, mert lassan hozzá kell szoknunk a több hetes mérsékelt, de folyamatos esőzésekhez, így kondenzációs kazán nélkül is ugyanazok megtörténhetnek a vízzel, mint most a kondenzációs kazánok kapcsán. A különbség annyi, hogy a kondenzátum a szén-dioxid miatt savas, savasabb, mint a savas esők, és sokkal több kerül a kondenzátumból a kéménybe, mint az esőből.

A fentiek mellett azonban más műszaki követelmények és problémák is jelentkeznek. A teljes égéstermék-elvezető rendszerben (minden kazán után, a füstcsőben és a kéményben) megfelelő nyomásoknak szabad csak kialakulnia bármely valószínű üzemállapot esetében. Ez a turbós gyűjtőkéményeknél azt jelenti, hogy nem szabad túlnyomásnak lennie a kéményben, mert ellenkező esetben a kazánok egymásra hatása miatt egyes kazánok hibaüzenettel leállhatnak, másrészt a kémény tervezett üzemmódjának másként nem felelünk meg, és a kisebb repedéseken az égéstermék akár a lakásokba is kijuthat.


Sajnos ez a turbós kémények 20-30%-nál eleve nem teljesül ma sem, mert az építés időszakában az árverseny miatt a kémények keresztmetszete alulméretezett lett. Az ilyen kéményeknél tehát csak a kémény átalakítása után szabad készüléket cserélni. Csak komoly műszaki vizsgálatok, és számítások után mondható meg, hogy ez az átalakítás milyen mértékű, és mennyibe kerül. Szintén kimondható sajnos, hogy az esetek 99,9%-ban át kell alakítani a kéményt, ha a teljes készülékállomány cserére kerül. Tehát ha véletlenül egy-két készülékcsere nem is lesz esetleg nagyon drága, végül biztosan kell egy költséges és komoly átalakítás, amely természetesen az összes lakást fogja érinteni.

Komoly költségek

A gépész tervező mérnökre tehát igen komoly munka vár. A cserére kényszerült lakás nem adhat meg csak egyszerűen egy kazánt, hogy ezt szeretné. Kell a mérnöki szabadság, hogy a számítás során a kéményt és a kazánt egymáshoz illeszthesse. Kell egy kis kompromisszum-készség, hogy méretben, árban, márkában lehessen választani. Ezt követően jön egy-két napnyi mérnöki munka, amelyben a kéményre vonatkozó „ítélet” megszületik. Sajnos előre nem lehet az eredményt megjósolni. Vagy mehet a dolog, vagy csak kisebb nagyobb átalakításokkal.

Ha szerencsésen működhet a csere, és minden érintett szakember (tervező, kéményseprő, készülék üzembe-helyező) meri vállalni ezért a felelősséget, akkor a kivitelezési rész sem lesz gondoktól mentes. Ha ugyanis felmerül bármilyen gyanú, hogy a rendszerben lehet olyan kazán, amelynek csatlakozása rizikót okoz, akkor idegen lakásba is be kell jutni, a füstcsövezést szét kell szedni, az ezzel járó vakolat-hullással együtt. Majd a műszaki átvételkor szintén minden lakásba be kell jutnia a kéményseprőnek is és a tervezőnek is.

Keressük az optimális megoldást

Felmerül a kérdés mindezek után, hogy ha egy turbós kazánokkal, ezekhez kialakított gyűjtőkémény-rendszerrel működő társasházban az egyik lakó kazánját cserélni kell, akkor van-e más lehetőség, mint az egész „strang” teljes kéményét és az összes lakás kazánját kicserélni. Remélhetőleg a fentiekből kiderül, hogy nem biztos, de lehet, hogy van!

A hatályos ErP rendelet ugyanis nem azt írja elő, hogy a gyűjtőkémény re csatlakozott valamennyi kazánnak turbós üzemmódban működő, turbós kazánnak kell lennie, hanem azt határozza meg, hogy az úgynevezett turbós gyűjtőkéményeken csak a megfelelő szezonális hatásfokkal és káros-anyag kibocsátással rendelkező kazánok helyezhetők üzembe. A tervezői felelősség alapján viszont bármely gyártó, bármely kondenzációs kazánja alkalmazható csereként, ha a számítások azt mutatják, hogy a teljes rendszer a csere után is megfelelő lesz.


Egyes szakvélemények szerint a követelményeknek csak és kizárólag a kondenzációs kazánok felelnek meg, míg más szakértők szerint vannak olyan kazánok – és a kereskedelemben ma is kaphatók ilyenek –, melyek a megfelelő tervezői számítások mellett beköthetők a turbós gyűjtőkéménybe. Akár azért, mert ezek valójában nem kondenzációs kazánok, akár azért, mert a hatásfokból feláldozva nem kondenzációs kazánként működnek, de mindenképpen teljesítik az ErP rendelet 86% feletti hatásfok értékét. Nincs olyan mennyiségű savas kondenzátum az égéstermékükben, ami károsíthatná a turbós gyűjtőkéményt, és képesek a gyűjtőkémény működéséhez szükséges értékeken üzemelni.

De, akkor még további kétségek merülnek fel. Lehet, hogy a gyűjtőkéménybe egy kondenzációs kazánt még be lehet kötni, mert a többi turbós kazán magas hőmérsékletű égésterméke megoldja a keletkező problémákat. És vajon a későbbiekben egy másodikat, vagy egy harmadikat is be lehet? Ha nem, akkor ki felel a korábban már beüzemelt kondenzációs kazánért, és ki viseli a mégis csak szükségessé váló kémény-átalakítás költségeit? Ezzel kapcsolatban szakcégek szakembereinek véleményét kértük ki, melyet az áprilisi számunkban teszünk közzé.


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Kialakulhat a kazánok feketepiaca

Fekete kazánpiacot hozhat létre és a balesetek elszaporodását is okozhatja a törvénnyel kikényszerített technológiaváltás– írja a VGF . Mindeközben elképesztő vita alakult ki az EU-s rendelet...


KREA kéményrendszerek

A Magyar Kéménygyártó Kft. olyan kéményeket tervez és gyárt,amelyek egyedülállóak a piacon.