Levélcsillag faágdarabon

A legalkalmasabb faág egy - lehetőleg már nem élő fából fűrésszel is levágható - villásan esetleg többfelé szétágazó faágrész legyen. Ha ezt még szép kéreg is fedi, mint a nyírfa esetében, az fokozhatja látványosságát. Kiakaszthatjuk oldalfalra, vagy a mennyezetről alácsüngve függeszthetjük fel. Erre a legalkalmasabb egy spárga, de még jobb, ha horgászdamilt használunk így a felfüggesztés szinte láthatatlan. Miután jó alaposan letisztítottuk, vegyük szemügyre, hogy melyik része a legalkalmasabb a növény telepítésére. Legjobb, ha a szétágazó ágak tövébe helyezzük el a dísznövény gyökérzetét.
A növény kiválasztásnál ügyeljünk a méretarányokra és arra, hogy fára való legyen a választott növény, különben túlnövés vagy pusztulás következhet be. Erre a legalkalmasabb a rejtett virág néven ismert levélcsillag féleség, tudományos néven Cryptanthus.
Formája jellegzetesen csillagszerű és ilyenek a rajtuk kisebb számban kifejlődő sarjak is. Mérete alig pár cm-től a 20-30 cm-ig terjedhet. Alacsony növésű. Levelei leggyakrabban levélrózsában helyezkednek el, amelyek kifejezetten csillagszerűen szétterülők. Tapintásuk durva, szélük hullámos, fogas finoman tövises.
Virágai általában fehérek, aprók, amelyek a levélhónaljban csoportosan és egymás után nyílnak, de virágzása csak kifejlett állapotban szokott megindulni. A párás levegőt kedveli, de a száraz szobalevegőt is elviseli. Kora tavasztól késő őszig szűrt fényt kapjon, viszont a téli időszakban lehetőleg közvetlen érje a napfény. A legjobb talaj számára a rostos tőzeg, amelybe apró hungarocell darabkákat keverve lazíthatjuk a földjét.
Szaporításuk bármely időszakban elvégezhető az apró sarjak leválasztásuk utáni meggyökereztetésével. A legjobb, ha a faágdarabon cserepesen helyezzük el, epifita, bromélia rokonuktól eltérően laza földben. A kis cserepet - az alsó vízkivezető nyílásain keresztül áthurkolva - 2-4, lehetőleg nem rozsdásodó rézhuzallal a felső pereménél kivezetve rögzíthetjük a fadarabhoz.
Mohával boríthatjuk be a tetejét esetleg az egész cserepet, ami egyrészt látványos, másrészt viszont tartja a nedvességet a növény számára. A mohalap rögzítése is vékony huzallal történjen, erre azért van szükség, hogy ne váljon el a cserépről. A moha begyűjtése nagyon egyszerű. Rendszerint erdők és egyéb vizes helyeken fellelhetők, és könnyen lefejthetők.
A páraigényük kielégítésére a legcélszerűbb, ha időnként langyos és lehetőleg lágyított vízzel permetezzük. Öntözése pedig egész évben mérsékelt legyen. Ha még is elkezdene kiszáradni, a legjobb, ha környezetükkel azonos hőmérsékletű tiszta vízbe mártjuk. Táplálásuk kéthetente vagy havonta tápoldatozással történik. Egy liter vízhez 2-3 milliliter tápoldatot, vagy 2-3 milligramm tápsót teszünk, és ezzel öntözgetjük. Az időközbeni méretgyarapodásukkal arányos méretű cserépbe kerüljenek átültetésre.
A kártevők közül a pajzstetvek és a gyökértetvek támadhatják meg, de ezek is csak akkor, ha nagyon száraz, fűtött körülmények között tartjuk a növényt. A túl alacsony hőmérséklet és a nagyon nedves helyen való tartás gyakran tőrohadást és a levelek elhervadását, elhalását idézi elő. Fényszegénység is okozhatja a levelek barnulását és elszáradását, de legtöbbször a kiszáradás, az elégtelen vízellátás okozza a növény elhalását.
Mesterséges megvilágításuk nem csupán látványos, de csodálatos hatást képes kelteni a kis növényen.