Taplótámadás

A taplógomba terjedése nagy számban kialakuló, tovább fertőző szaporító spórákkal történik. A fertőzés gyorsabban terjed minden seben és nyíláson keresztül. Ha a növény sebfelületektől és nyílásoktól mentes, akkor nem jelentkeznek a fertőzések, ugyanis egyetlen taplógomba sem képes megfertőzni egészséges kérget.
A taplógomba termőtestei nem egyszer tányér méretűre is megnőnek. Az apróbb gombák pirosas, vagy fehéres-szürke színűek, sokrétegű párnácskaszerű termőtestei, akár igen nagy számban is előfordulhatnak a fás növények különféle részein. Termőtestük állománya keményen fás és egészen lágy is lehet. Alsó részein pici likacsok (csövecskék) vannak, amelyekben szaporítószervek (spórák) képződnek. A növénybelsőben élő taplógomba jelenlétét csak az árulja el, hogy a fertőzött fás növény lombozata foltokban sárgulni kezd, majd beindul a csúcsszáradás.
Nagyobb veszély fenyegeti a már idős, elöregedett, vagy elhanyagolt fákat. Vannak olyan taplógombák, amelyek csak a kivágott vagy kidőlt, illetve elhalt fákat támadják meg. Az élőket inkább javakorukban fenyegeti veszély. Az ilyeneknek már nagyon sok természetes úton keletkező sérülése, fagyrepedése, fagyfoltja, farágó hernyók által rágott lyuka van. Ezekkel a sérülésekkel út nyílik a taplógombák fertőzéséhez. Először a fertőzőképes spóráit juttatja be valamilyen seben vagy repedésen keresztül a fatestbe, amelyek fonalat bocsátanak ki magukból. Idővel széles kiterjedésű fonálzat alakul ki, amely szívókákat enged a fába, miközben nagy foltokban behálózza azt. A szívókákon keresztül olyan enzimeket bocsát ki, amely még a legkeményebb fatestet is felbontja, így korhadás vagy redvesedés következik be.
A legveszélyeztetettebbek a termő diófák. Állományuk jelentős része már fertőzött a pisztricgombával vagy a pikkelyes taplógombával. Ennek a legyező alakú pikkelyes gombának a kalapja rendkívül nagyra 30-40 cm-re is megnőhet. Színe felül tarka a rozsdabarna és fekete, az alsó részén viszont piszkosfehér. Ritkábban, de előfordulhat mandulafákon is.
A legfontosabb tennivalónk a taplógombák által okozott fertőzések megelőzése. Ezért fontos, hogy a fák már telepítéskor az igényüknek megfelelő helyre kerüljenek és kerüljük a sűrű ültetést is. A fertőzések megelőzése érdekében, mindig kezeljük a fák sebeit, sérüléseit. Sebfedővel borítsuk, míg be nem gyógyulnak.
A már eltaplósodott fát haladéktalanul meg kell tisztítani a gombáktól. Előfordulhat, hogy csonkolásszerű visszavágást kell végrehajtani. Másik megoldás egy erős pengéjű késsel vagy favésővel ki kell faragni a fertőzött részt, de nem csak a porhanyós részét, hanem az alatta lévő egészséges részt is (kb. 2-3 cm), nehogy tovább fertőzzön. Fontos, hogy az így keletkezett sebeket fertőtlenítsük le. Legalább 5%-os töménységű rézgálic oldattal ecseteljük be, vagy permetezzük a védőszert a sérülésre. A már taplógombától menthetetlen fát maradéktalanul ki kell vágni és elégetni, különben a többi egészséges fát átfertőzheti.