Szobrok, kisplasztikák drótokból

Kis és közepes méretű munkáik ma már több webes áruház kínálatát bővítik, 5-1200 eurós árakon. Az egyedi készítésű, művészi kivitelű drótszobrok persze sokkal többe kerülnek! Ám aki ki szeretné magát próbálni e szokatlan területen, annak – kóstolóként – ajánljuk alábbi képeinket és huzalformázó tippjeinket. A módszer nem ördöngösség.

Az első, ami e tevékenységhez alapvetően szükséges, az a különféle anyagú, vastagságú és kikészítésű huzalok beszerzése, mégpedig kis tételekben. Nos, ez nem is könnyű feladat, ám vannak ilyen lehetőségek barkácsáruházakban és egyéb, vezetékeket forgalmazó kis üzletekben. Használhatók e célra még a különféle egyeres villanyszerelési huzalok, de a sodrott szálúak is szóba jöhetnek. A méretüket attól függően kell meghatározni, hogy milyen és mekkora formához lesznek felhasználva.

A legegyszerűbbek a síkban alakra hajlított kontúr formációk, amelyekhez 1-2-3 mm vastagságú alumínium, sárga- vagy vörösréz, esetleg horganyzott acél huzalok szükségesek. A formatartás érdekében a lágy vagy félkemény kikészítésű drótok a megfelelők. Magától értetődő, hogy a drót vastagságát a forma mérete is meghatározza. A nagyobb és részletesebb alkotásokhoz 1 mm vastagság alatti huzalokat is lehet használni, ám ez már mondhatni „magasiskolai” szint. Az ilyen szobrok kialakításához elengedhetetlen a jó térarány érzék és a formai kreativitás. Ami pedig a szerszámokat illeti, a sima pofájú kerekcsőrű- és laposfogón kívül egy nagyon éles csípőfogó elég a drótszobrászathoz.

Bármilyen szobor készítése a feladat, ahhoz mindig kiegyenesített és hosszú huzaldarab szükséges. Ez legegyszerűbben pl. satu pofái közé szorított huzal erős meghúzásával akár 2 m hosszú szálnál is elérhető. Ha kontúr vagy sziluett forma a cél, akkor a kartonra rajzolt minta nagy segítség, erről ugyanis jól lemérhetők az egyes részekhez szükséges távolságok, és ez a hajlítások ellenőrzésénél is nagy segítség. A hajlításokra azonban mindig rá kell hagyni néhány mm-t, ezért csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni a formához szükséges huzal hosszát. A karakteres sík sziluett formák jobban mutatnak képtáblára erősítve, mint talpazatba rögzítve, és így kevésbé sérülékenyek is. Az összetettebb vonalvezetésű munkáknál csak vékonyabb, 1 mm-es huzalok használhatók, mert csak így érhető el a készített forma kellően finom és míves kontúrja. Ráadásul az egysíkú formáknál a drót folytonossága miatt szükséges aláhajtott részletek is jobban elrejthetők. A téma, és annak a mérete tehát nagyon is meghatározza a használható huzal vastagságát. Ha viszont térbeli forma a cél, akkor a 2-3 mm-es huzal is jó, feltéve, hogy a hajlítások során a visszahajtásoknál nem sérült meg a drót felszíne. Ilyen esetekben a lágy alumínium huzal előnyös, mert kis sugarú ívbe is könnyen hajlítható, és felhasználás előtt fényesre polírozható.

Az összetettebb síkbeli drót reliefeknél, pl. arcképnél, fotóról készült fénymásolat mintaként is használható. A filctollal bejelölt karakteres vonások kiemelésével lehet „rásegíteni” az alkotói kézügyességre. Ám már ilyenkor kell gondolni a huzalrészletek kapcsolódására is, illetve a finomabb részletekhez szükséges vékonyabb huzalok formába integrálásának módjára. Ez lehet ráhurkolás vagy más, esetleg pillanatragasztós kötés. Ilyenkor hosszú szakaszon kell a huzalvégeket a főszálhoz fogatni, lehetőleg a hátoldal felől. Ez már sokkal nehezebb feladat, mint az egyszálas kompozíciók készítése, de finomabb rajzú képet is ad. Különösen akkor, ha jó érzékkel lesz kiválasztva a finomabb részeket alkotó huzalok vastagsága. Az ilyen finom rajzú ábrázolásokhoz még akár a vékony, színes műanyag burkolatú bekötő vezetékek is használhatók karton képtáblára erősítve.

Különféle térformációk

Erősebb galvánozott acélhuzalok szükségesek. A méretüktől függően ezekhez akár a 2-3 mm vastagságú drótok is megfelelőek, mivel ezek külön elemekből lesznek térben összeerősítve. Az egyes elemek kialakításához ugyan elég a perspektivikus rajz, ám a térbeli formát csak ezt követően lehet összeállítani az elemekből. Ezeket forrasztva vagy kemény forrasztva lehet egy szilárd térformává egyesíteni. A fényes huzalok ezek után e helyeken utópolírozást igényelnek, hogy a csatlakozások helyei ne legyenek zavaróak.

Elektronikai bekötőhuzalokat is lehet használni a kisebb-nagyobb térbeli figurák megalkotásához. Ezek – színes szigetelő burkolatuk lefejtése nélkül használva –, érdekes színes szobrok készítését teszik lehetővé. A váz akár 2 mm-es alumínium huzal is lehet, amire ezt követően különféle vastagságú és színű huzalokat csévélve alakíthatók ki a különféle formai részek. Az így megformált „mintabogár” ugyan alig haladja meg a 10 cm-t, ám színpompás látvány, dekoratív dísszé teszi. Ez alapján különféle állatfigurák is készíthetők, ha van hozzá karakteres alakrajz.

A fákról készült drótszobrok többnyire meglepően valósághűnek hatnak. E szobrok anyaga sodrott villanyvezetékekből kinyert vékony szálak, 0,5-1 mm vastagságú alumínium-, sárga- és vörösréz vagy fekete acél kötözőhuzal. Az összesodrott szálkötegekből a törzset úgy kell megformálni, hogy ebből a fa gyökérzete, illetve az ágak koronája is kialakítható legyen. Térben és síkban is jól megformálhatók, akár egy kő- vagy szikladarabra is felerősíthetők, vagy síkban fakeretbe is rögzíthetők.

A vékony szálú huzalokkal még a mozgás illúziója is megteremthető. A vastagabb huzalokból kialakított vázra többszörösen rácsévélve, egy irányba igazítva, az alak szinte mozgónak tűnik. Az ehhez hasonló drótszobrok azonban nagyon sérülékenyek, ezért talpazat helyett a jól sikerült művet üvegezett és mélyített képkeretbe, képtáblára erősítve ajánlott közszemlére tenni. A képkeretes elhelyezés a közepes méretű, szorosan csévélt testű alakos szobroknál is hatásos. A keretet ugyanis részévé lehet tenni a kompozíciónak, és ezzel a hatása is meghökkentőbb lesz.

Minta és gondolat ébresztőként, íme még néhány szobor képe, amelyek ösztönzőleg hathatnak a kreatív szobrászkodókra. Egyiket sem könnyű elsőre utánozni, ám érdemes megpróbálni. Képeink tárgyait ugyan rutinos kézművesek és drótszobrászok alkották, ám ez nem jelenti azt, hogy megismételhetetlenek. Lehet, hogy az első próbálkozások sikertelenek lesznek, ám aki ráérez e lehetőségek „ízére”, addig próbálkozik, amíg sikert nem ér el.