Polimerbeton

A cement legáltalánosabb jelentése; olyan kötőanyag, amely önmaga is képes megszilárdulni, de más anyagokat vagy adalékanyagokat is képes összekötni. A cement elnevezés a római időkig nyúlik vissza, amikor az opus caementitium kifejezést az olyan (a betonhoz hasonló) falazott szerkezetekre használták, amelyek kőzúzalékból és az azt összetartó égetett mészből készültek. A cement építőanyagként való felhasználása lényegében tehát a rómaiaktól datálódik.
A korszerű cementgyártás során az őrölt mészkövet, agyagot és az adalékanyagokat, 1450 °C-ra hevítik, hogy klinker képződjön belőlük, amelyből őrlés és gipsz hozzáadása után lesz a portlandcement.
A beton készítése során vízzel keverjük össze a cementet és az adalékanyagokat, ebből egy képlékeny massza keletkezik, amit tetszőleges helyre és formában kiönthetünk. A képlékeny beton itt 1-2 nap alatt megszilárdul, végleges szilárdságát pedig 2-3 hét alatt éri el. Ha a képlékeny betonba a szilárdságát növelendő acélszerkezeteket (betonvasat) helyezünk, akkor vasbetonszerkezetről beszélünk. Jelenleg rengeteg szerkezet, épület, híd, útpálya stb. készül betonból.
A betonszerkezeteket azonban az agresszív talajvizek, a levegő savtartalma károsítja. Azokban komoly korróziót okozva a teherbírásukat, szilárdságukat lecsökkenti. Különösen hamar károsodik a kész beton levegővel érintkező felülete. Repedések, fészkesedések keletkeznek rajta, idővel az egész felület tönkremegy. Így kátyúsodnak a beton útfelületek is.
A porosodó betonfelületek védelmére különféle felületkezelő anyagokat alkalmaznak. Több cement adagolásával erősebb, simább felületet (glett) képeztek. Fémreszelék, üvegtörmelék belekeverésével keményítették a felületet.
Újszerű megoldásként azonban a polimer-műgyanta rétegnek a felhordásával tették vízzáróvá és kopásállóvá a sík betonfelületeket. Továbblépésként nem a kész betonfelületet vonták be utólag, hanem a polimer-műgyantát a felső szerkezeti réteghez adagolva képezték ki a betonfelületeket. Ezen alapulnak a SEAL-all polimeradalékkal készült betonok.

Betonfelület-javító polimer diszperzió

A SEAL-ALL-lal készült beton már vékony rétegben is nagy szilárdságot biztosít. Az elkészült felület kemény, vízzáró, kopásálló. Néhány milliméteres, de több centiméter vastagságban is felhordható lepattogzás, leválás, repedezés, felfagyás veszélye nélkül.
A polimeradalékkal készült betonok jól használhatók térbetonok, utak, járdák, felfagyott, kiverődött felületeinek vékony rétegű javítására, ipari padozatok készítésére, vékony, időtálló újraburkolására, lépcsők, teraszok javításához. Betonozási munkáknál munkahézag esetén tapadóhíd képezhető vele. Ragasztó habarcsként is alkalmazható fa, fém, üveg, stb. ragasztására, illetve fajansz, csempe, kerámia, falburkoló lap, márvány, stb. ragasztására, falra, kandallóra, hideg és meleg helyekre egyaránt.
Ezután már csak egy kis lépés volt a polimer-műgyanta beton létrehozása. Polimerbetonnak a kőszerűen szilárd, tisztán polimer kötőanyagú, szilárd adalékanyagot (homokos-kavics, kőzetzúzalék stb.) ill. segédanyagot tartalmazó, friss állapotban, formázható anyagrendszert nevezzük. Nemzetközi rövidítése PC. A PC-k két fő csoportba sorolhatók: A tényleges polimerbetonokra, amelyek nem tartalmaznak cementet, és a polimerrel módosított hagyományos betonokra.
A polimerbetonok kötőanyaga a beépítést követően térhálós polimer, amely a tervezett használati hőmérséklettartományban üvegesen rideg állapotú. Nem tekinthető polimerbetonnak a hőre lágyuló anyagokból PE, PP stb. készült termék. A polimer természetes és mesterséges eredetű is lehet (gyanták, műgyanták). Az adalékanyag fajtája nem meghatározott; lehet természetes vagy mesterséges kőhalmaz, fém, szilárd hulladék anyag stb. Az adalékanyag szemcseméret-eloszlása és szemcsealakja sem meghatározott; a finomszemcsés, pl. csak homokkal készült, anyagrendszert is betonnak nevezzük.
A polimerbetonok elektromos- és hővezetési tulajdonságait szükség szerint vezetőképes adalékanyagokkal állítják be. A nemzetközi előírások szerint azok a polimerbetonok elfogadottak, amelyek nem tartalmaznak oldószert. A polimerbetonnak sok esetben nagy előnye a pórusmentesség, mert ez a vízszigetelési, szerkezetvédelmi feladatokat is megfelelőképpen látja el. Ez hátrány is lehet akkor, ha a szerkezet nem tud más úton szellőzni, mert a polimerbeton lezárja a páravándorlás útját, alatta víztelítetté válhat a rendszer.
Másik hátránya a viszonylag nagy hőtágulási képesség. Amíg az épületek cementes, keramikus stb. részei általában 10-6 1/(C hőtágulási együtthatójúak, addig a PC rendszerek általában 10-5 1/(C értékkel jellemezhetők. Ezt a szerkezetek tervezésénél figyelembe kell venni. Megfelelő adalékokkal a különbségeket csökkenteni lehet.
A polimerbetonból készült szerkezetek szilárdsága, rugalmassági modulusa miatt sokkal karcsúbb, filigrán szerkezetek készülhetnek. Vegyszerállósága a cementkötésű betonokhoz viszonyítva jobb, és megfelelő módon tervezhető. Kedvező környezeti tulajdonságuk továbbá, hogy helyesen tervezve az élettartamuk sokszorosa a szokványos betonokénak.
Más szerkezeti anyaggal nem helyettesíthető egyedi tulajdonságaik miatt számítanunk kell a polimer betonok elterjedésével.