Csemegeszőlők

A szőlőnek közel 16 000 fajtája van világszerte

E nagy fajtaváltozatosságot sokrétű felhasználása mellett annak is köszönheti, hogy a világon nagyon sokfelé termesztik. A nagy szemű, ropogós, magszegény, vagy mag nélküli édes csemegeszőlők frissen fogyasztva a legízletesebbek. Színük a sárgástól a sötét bordóig sok féle lehet. A magasabb cukortartalmú borszőlőfajtákból sokféle bor, sherry, valamint borpárlatok és pálinkák készülnek. A szőlőből emellett készülhetnek gyümölcslevek, lekvárok, zselék, de nem szabad kihagyni a mazsolát sem. Szintén a bogyóhoz kapcsolódó termék a szőlő magjából sajtolt olaj, de meg lehet még említeni a salátákat ízesítő vörös- vagy fehér borecet, mely szintén a szőlő sokrétű felhasználásának egyik módja.

A szőlő termesztésének a története szinte egyidős a civilizációnkkal, így nehéz meghatározni, hol kezdték termelni, ki és mikor dolgozta fel először, vagy hol készítették belőle az első bort. Grúzia területéről származnak olyan Kr.e. 7000-5000 közötti időszakból való szőlőmag-leletek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy itt termeszthették először a később mindenütt elterjedt, hazánkban is őshonosként számon tartott ligeti szőlőt (Vitissilvestris). Ebből fejlődött ki később a kerti szőlő (Vitissativa), majd 2000-3000 évvel később a Vitisvinifera, amely bortermő szőlőként vált ismertté. A nemesítéseknek köszönhetően, a különböző éghajlati és talajviszonyokhoz alkalmazkodó, valamint a betegségeknek egyre ellenállóbb fajták elterjedésének hála ma már világszerte sokféle szőlővel lehet találkozni a szinte áttetszően fehér színűtől a mélyfeketéig.

Csemegeszőlős elvárások

A nemesítők céljaikat mindig az adott gazdaság és kultúra fejlődési szintjének megfelelően határozták meg. A konkrét nemesítési célok a csemegeszőlő-fajták javítására időszakonként a következők voltak:

A filoxéravész idején a koraiság, a nagy fürt- és bogyóméretek, a sokféle bogyószín elérése, az íz- és zamatanyagok gazdagítása, és a homoki termeszthetőség voltak a főszempontok. Az két világháború között: a rügyek termékenységének és téltűrésének fokozása, a bogyórothadás csökkentése, és a szállíthatóság növelése került előtérbe.

A II. világháború után a termésbiztonság növelése, a rügyek fagy- és téltűrésének fokozása, a bogyórothadás kiküszöbölése, a szállítási paraméterek (nyomás, szakítás) javítása, a küllemi tulajdonságok (fürt- és bogyóméretek növelése, színvariációk gazdagítása), a beltartalmi értékek (cukor, sav és aromaanyagok) változatosságának a növelése voltak az érdeklődés középpontjában. 1960-tól az előzőekben felsorolt tulajdonságok megtartása mellett a könnyű termeszthetőség és szüretelhetőség, a magvatlanság, a magas szintű lombrezisztencia (gombabetegségekkel szembeni komplex ellenállás) elérése is a célok közé került.

A mennyiségi és minőségi tulajdonságok fokozása is fejlesztendő volt, valamint az érési idő széthúzása. A több időben érő fajtasor nemesítése hasznos gazdasági és munkaszervezési szempontból. A klíma-stressz (fagy, aszály, napsugárzás) tűrése napjaink kihívása. A fogyasztók előnyben részesítik a vegyszermaradvány nélküli magvatlan szőlőket, ezért a nemesítők a rezisztenciát kombinálják a magvatlansággal. (A rezisztens szőlőt nem betegíti meg az a kórokozó, amire rezisztens akkor sem, ha nem permetezik az ellen. A toleráns fajták megbetegedhetnek, de a betegség enyhébb lefolyású lesz.)

Mivel hazánk éghajlata nem kedvező a mazsola készítéséhez, a magvatlan fajták nemesítése sokáig nem volt téma. A Kárpát-medencében gyakoriak a téli fagyok, s a régi magvatlan fajták (pl. Fehér szultánina) nagy fényigényük, fagyérzékenységük miatt csak védett házi kertekben találták meg helyüket. Az új magvatlan fajtáknál elvárás lesz a klímatűrés és a környezetkímélő termeszthetőség.

Kettős hasznosítású fajták: bor és csemege

A csemegeszőlők, vagy kettőshasznosítású szőlőfajták közül a rezisztens fajták különösen alkalmasak házi kerti termesztésre is, mert ezek kevés, 2-4 permetezéssel megvédhetők a peronoszpóra, vagy a lisztharmatfertőzéstől. A hagyományos fajtákkal szemben, melyeknek 6-8 növényvédelmi kezelés szükséges ehhez. Számos jó fagytűrő és gombabetegségekkel (peronoszpóra, lisztharmat) szemben toleráns fajtát (Borostyán, Esther (Eszter), Nero, Palatina, Pölöskei muskotály, Pegazus, Teréz állítottak elő hazai nemesítő műhelyek. A fajta szortiment kialakításakor a folyamatos ellátás érdekében érdemes érési időben egymást követő fajtákat választani. Célszerű továbbá egy stabil, megbízható fajtára alapozni, mely igényeinktől függően (magnélküli, különleges íz, bogyóforma vagy szín stb.) kiegészíthető más választékbővítő fajtákkal. A fajták egy része bor készítésére is alkalmas lehet. Ezekre a csemege és borszőlőnek is alkalmas fajtákra általában a nagyobb cukor- és savtartalom jellemző. Az alacsony cukor és savtartalommal rendelkező fajtákból – még ha a termésük frissen fogyasztva finom ízű, fűszeres, avagy muskotályos is, (pl. Afuz Ali, Cardinal, Itália stb.) nem készíthető jó élvezeti értékű, jól eltartható bor.

Különbségek a borszőlők és a csemege fajták között

Bár vannak fajták, melyek többféle felhasználásra is alkalmasak, ennek ellenére a többség vagy bornak való, vagy csemegeszőlő, friss fogyasztási célra. Az étkezési szőlők héja általában sokkal vékonyabb, ez előnyös tulajdonság a fogyasztásuk során, hiszen nem annyira rágósak. A borkészítésre tartott szőlők héja – főleg a kékszőlőké – vastagabb. A vastag héjú fajták általában ellenállóbbak a betegségekkel és környezeti hatásokkal szemben. A borszőlőknek magasabb a cukortartalmuk, azok az édesebbek. Erre szükség is van ahhoz, hogy az élesztő táplálkozni tudjon, és a folyamat során idővel alkohollá alakítsa azt. A borszőlő magasabb cukortartalma fajtatulajdonság is, de a szüret minél későbbre tolásával is fokozható a cukortartalom. A később leszedett csemegeszőlő is édesebb, mint az érési idő elején szüretelt. A borszőlő bogyók általában kisebbek ízük koncentráltabb, arányaiban kevesebb vizet tartalmaznak. A csemegeszőlők nagyobb szeműek az esetek többségében, bár vannak köztük kisebb méretű, mégis nagyon ízletes fajták.

Kihívás és fajtaváltás az időjárási szélsőségek miatt

Az utóbbi évek tapasztalataiból leszűrhető, hogy egyre gyakoribbak a váratlan és szélsőséges események az időjárásban. Az éves átlaghőmérséklet a legutóbbi a télen 12,6 °C volt, az ezt megelőző évtizedekben szokásos 10-11 °C-hoz képest ez jelentős melegedés. Mindebből leszűrhető, hogy olyan szőlőfajták nemesítése és alkalmazása indokolt a jövőben, amelyeknél már a kiemelkedő fagytűrés kevésbé fontos, mint korábban. Ám a szárazság és hőségtűrés annál inkább lényeges, csakúgy, mint a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, és a piaci igényekhez igazodó íz. A csemegeszőlők esetén is egyre fejlettebb fajtákkal találkozhatunk. A Fanny például egy vastag héjú típus. Ez fogyasztásakor hátrány, ám a termesztésben előny. A Borostyán fajta permetezés nélkül is jól termeszthető. A Csépi muskotály is nagyon jó ellenálló képességű, de bogyói zöldek maradnak, nem szépen színeződik. Nem reped a bogyó, a vastag héj egyes fogyasztóknál nem szimpatikus tulajdonság, ám ettől eltekintve egy nagyon finom muskotályos ízt élvezhetünk. A Venus egy magnélküli csemegefajta, nagyon szép kék bogyókkal, melyek lekvárnak és mazsolának is alkalmasak. Ennek a fajtának is idén várható az állami elismerése. A Moldova könnyen termeszthető késői érésű csemegeszőlő, október végén is szüretelhető, és hosszú ideig eltartható. Az egyre jobb új fajták miatt a Teréz lassan a múlté lesz neutrális íze és kocsonyás gyümölcshúsa miatt. Érdemes nem csak szőlőből, hanem más haszonnövényekből is érési sornak megfelelő fajtaválasztékot ültetni, így hosszú ideig van betakarítható termés, nem pedig egy rövid idő alatt érik be nagy mennyiség, ami az értékesítést vagy a házi tartósítást is nehezíti.