Sokan a fűtési szezonhoz kötik ezeket az eseteket
Holott több háztartásban egész évben gázüzemű, fali vízmelegítővel, kazánnal állítják elő a meleg vizet, így a szén-monoxid-mérgezés veszélye egész évben fenyeget. Fontos, hogy klímát, páraelszívót vagy beépített szagelszívó-ventilátort szakember telepítsen, hiszen ezek együttes használata is befolyásolja a lakás légáramlását. Visszaáramláshoz vezethet egy karbantartatlan gázkészülék is, de leggyakrabban az előbbi háztartási eszközök, amelyek működésük közben megváltoztathatják a lakásban uralkodó nyomásviszonyokat. Ezeket a készülékeket nem szabad a tüzelőberendezéssel egyidejűleg használni!
A nyári melegben lecsökkenhet a kémény huzathatása, így fokozott a veszélye annak, hogy visszaáramlik a szén-monoxid a lakótérbe. Nyílt égésterű készülékek esetében az égéstermék hőmérséklete és a lakáson kívüli, környezeti hőmérséklet különbségéből adódó nyomáskülönbség befolyásolhatja a kémény huzathatását. Minél magasabb a külső hőmérséklet, annál kisebb a nyomáskülönbség, ami gyengíti a kémény huzatát.
A mérgező gáz leggyakrabban a kis légterű helyiségekben, főleg a fürdőszobákban üzemelő kombi gázkészülékből, illetve az átfolyós rendszerű vízmelegítőkből kerül ki. Ezek – ha nem kapnak utánpótlást – működés közben gyakorlatilag elhasználják a helyiségben lévő levegőt. Ha pedig a szükséges légmennyiség nem jut el a készülékekhez, akkor az égés tökéletlenné válik, korom képződik, megemelkedik a szén-monoxid-tartalom, mindez végső soron gazdaságtalan üzemhez, de főleg balesethez vezet.
Vannak más épületgépészeti berendezések is, amelyek a tüzelő-, fűtőberendezéssel párhuzamosan működtetve jelentősen rontják utóbbiak levegőellátását és az égéstermék elvezetésének hatékonyságát. A fentebb már említetteken kívül ilyenek a mellékhelyiségek elszívói, a központi porszívó, a szárítós mosógép. Ezek ugyancsak képesek megfordítani a kéményekben az áramlás irányát, az égéstermék nem tud távozni, és a berendezés közelében feldúsul a szén-monoxid. A veszélyt tovább növeli, ha a lakásban nem biztosított a természetes szellőzés, mert például energiagazdaságossági okokból minimális légáteresztő képességű nyílászárókat építettek be, résszellőzés nélkül.
A katasztrófavédelem hatósági szakemberei az ellenőrzések során gyakran tapasztalták azt, hogy a vegyes tüzelésű kályhák kéménye a benne lerakódott koromtól, behullott tégladarabtól, vakolattól, vagy más idegen tárgytól leszűkült, ez vezetett szén-monoxid-mérgezéshez, hiszen az égéstermék egy része vagy egésze visszaáramlott a helyiségbe. Ilyenkor rövid idő alatt drasztikusan megemelkedik a lakás levegőjének szén-monoxid-koncentrációja. Ilyenkor életmentő lehet a lakásban elhelyezett szénmonoxid érzékelő, ami még alvás közben is riasztja a veszélyeztetett lakókat.
Egy-egy kémény megfelelő működéséhez az is fontos, hogy olyan tüzelő-fűtő berendezést csatlakoztassanak rá, amelynek teljesítménye illeszkedik a füstelvezetőhöz. A megfelelő méretezés biztosítja a szükséges huzatot az égéstermékek biztos szállításához. Ehhez természetesen az is kell, hogy a kémény szerkezetében ne legyenek repedések, a fugázás, a kéménycsövek illesztése ne legyen sérült vagy hiányos, a kéménytisztító nyílás pedig nyitott legyen.