Gyors szerelés műanyag vízcsövekkel

Manapság már kevesen használnak acél vízvezetékcsöveket, a vörösrézcsövek megnyerték a csatát. Vagy mégsem? Bár egyre többen erre esküdnek, ám a műanyagcsövek térhódítása is egyre jelentősebb. A rézcsövek előnyei közismertek, könnyű a megmunkálásuk, alakításuk, előnyösek a méreteik, s a hozzávaló csőkötő idomok minden igényt kielégítenek. Akinek azonban nincsen az összeforrasztásukhoz gázforrasztója, az vagy talpal a speciális, forrasztás nélküli réz fittingek után, vagy más, pl. a műanyag csövekből kiépíthető rendszer felé orientálódik. A jól informáltak szerint ehhez szinte csak egy fűrész, villáskulcsok és egy maréknyi menetes fitting szükséges, és máris szerelhetjük az új vezetéket. Erre magunk is kíváncsiak voltunk, ezért kipróbáltuk a rendszert, s tapasztalatainkról szólnak az alábbiak.
Több hasonló rendszer is létezik, (pl. Unipipe, Geberit Mepla), mi Tiemme gyártmányú fittingeket és Laser Multi Dalpex műanyagcsövet használtunk fel egy új csővezeték szakasz kiépítéséhez. E rendszer fittingjeinek a szereléséhez ugyanis semmiféle speciális szerszámra nincs szükség, ami különösen a kis volumenű szerelési munkák esetén nagyon előnyös.

A helyszín

A "munkatér" egy régi lakóépületben levő fürdőszoba volt. Mivel az élemedett korú bojler már megérett a cserére, a hozzá vezető - anno költségkímélőn - falon kívüli vízvezeték szakasz úgyszintén (1). A csempeburkolat avítt, ám egyébként ép, így talán érthető, hogy a tulajdonost az új vezeték falba fektetésének még a gondolatától is kirázta a hideg. Maradt a korszerűtlen falon kívüli szerelés, de korszerű, többrétegű műanyagcsőből - vízvezeték szerelő közreműködése nélküli - kialakítása. Ennek hátránya, hogy a falon kívüli vezetékek nem esztétikusak, viszont bármikor falbontás nélkül javíthatók, bővíthetők.
Először is új vezetékterv készült, ami egy kádtöltő csapteleppel és a mosógéphez menő csőleágazással is kibővült. A FÉG öreg "Hévíz" bojlere ugyanis közvetlen kifolyású volt, az új bojlert pedig kádtöltő csapra kellett kötni. Betértünk tehát egy épületgépészeti szaküzletbe, s előadtuk a terv szerinti kívánságlistánkat. Perceken belül minden fitting előttünk sorakozott a pulton, a 3 m-es, 1/2"-os műanyagcsövet pedig karikába tekerve kaptuk kézhez.

A szükséges anyagok

Az LMD Pex-Al-Pex többrétegű műanyag cső, belsejében a gyártás közben térhálósított vastag falú PE csőhéj van, amely kiválóan ellenáll a korróziónak és a vegyi anyagoknak. A cső középső rétege nyomásálló, homogén alumíniumcső, amely az oxigéndiffúziónak is ellenáll. A csövet kívülről ugyancsak korrózióálló PE anyagú héj fedi. A többrétegű cső monolitikus szerkezetű, s 10 bar nyomásnak is ellenállnak. Kézzel is könnyen hajlíthatók, de csak az átmérőjüknél kb. 10-szer nagyobb sugár mentén. A Pex-Al-Pex műanyag csövek +95 fokig hőállók és ivóvíz vezetékek kiépítésére is használhatók.
Szerelésükhöz különleges csőkötő idomok szükségesek, amelyeket vagy speciális készülékkel préselnek rá a csődarabokra, vagy hollandi-anya meghúzásával egy ferdén felréselt gyűrű szorít a fitting két gumi tömítő gyűrűvel ellátott szárára. Számunkra - s a hasonló munkákra maguk vállalkozóknak is - ez utóbbi megoldás az ideális, mivel csupán villáskulcs szükséges a szereléshez (2).
A fittingek speciális, mélyített pereme alján levő tömítésre fekszik fel a csővezeték vége, melyet az anya meghúzásával a felréselt, lecsapott élű szorítógyűrű présel a fitting peremének aljára. Közben az anya és a présgyűrű a cső palástját is a csatlakozó nyakára szorítja, melyen két tömítőgyűrű nyomásálló csatlakoztatást biztosít (3). A kötések oldhatóak, így a vezetékszakaszokat gyorsan lehet kiépíteni. Ám a csövek megfelelő hosszúságúra szabásakor mindenkor figyelembe kell venni az idomok peremébe illeszkedő részeket is. A 1/2"-os fittingeknél ez esetünkben 4-4 mm ráhagyást jelentett. Nagyobb méretű csöveknél ez változik.

Le a régit, fel az újat

Első teendő - a víz elzárása után - a régi vezeték eltávolítása, ami eleinte kissé bonyolult műveletnek tűnt. A régi - kóccal, faggyúval tömített - karmantyúk és toldó idomok ugyanis igen szilárd és megbonthatatlan egységet alkottak, csupán egy hollandi anyás kötést sikerült meglazítani a bojlernél, de ez csak részmegoldás volt. Végül két "huszáros" vágással egy külső saroknál és a sarokcsapnál fűrésszel vágtuk szét az öreg vezetéket, amely ezt követően megadta magát a sorsának. A csap nyakát már könnyű volt lehajtani a falból kiálló vízcsőről. A csőbilincseket is gyorsan leszereltük, és most már szabad volt a terep, jöhetett az új vezeték kiépítése.
Először is csatlakozási problémánk adódott az új sarokcsapnál. Ide ugyanis hiányzott egy menetes hüvely, amelyhez az első T-elágazó csőkötő elemet csatlakoztathattuk (4). Tömítésként teflon szalagot használtunk, s amint behajtottuk a hüvelybe, rájöttünk, hogy alaposan át kell gondolnunk a csövek beerősítésének a sorrendjét. Előbb kimértük a csaptelep helyét, majd rögzítettük a falra csavarozható könyök idomokat (5). Mivel a hideg víznek a bojler előtt a csaphoz is el kell jutni, a könyök fölé rövid csőtoldat közbeiktatásával újabb T-idom került (6). Magasságát a vízszintesen futó vezeték határozta meg, amit a csempén behúzott vonallal elég könnyen meghatározhattunk. Ennek segítségével határoztuk meg a toldócső hosszát, és szorítottuk a fittingekbe.
A felszálló ág függőlegesen futott tovább, ám a csaphoz vezető melegvíz vezeték pontos helye - az új vízmelegítő ugyanis még nem volt a helyén - nyitott kérdés volt. A csaptól felfelé vezető vezeték fittingjeit szorosra húztuk, majd egy könyökidomba bő ráhagyással levágott műanyagcsöveket szorítottunk. A falhoz illesztve először a bojler felőli ág pontos hosszát határoztuk meg, s levágása után a helyére erősítettük, majd a másik cső hosszát is meghatároztuk, s méretre vágása után ezt is a helyére szorítottuk. A mosógéphez vezető cső bekötése már könnyen ment. A csaptelepbe csatlakozó melegvíz vezetéket a lehető legközelebb szerettük volna a másik csőhöz közelíteni, ezt sarokidom és egy ugyancsak rövid cső közbeiktatásával sikerült megoldani.
Azután helyére került az új bojler, s azonnal kiderült, hogy ennek flexibilis bekötőcsöveit célszerűbb vízszintesen csatlakoztatni a vízcsövekhez, ami újabb két könyökidom, és rövid csőtoldatok felszerelését vonta maga után. Így viszont sikerült elérnünk azt, hogy a bekötővezetékek a bojler burkolata alá kerülve eltűntek (7), és a csövek is egyenesen, törés nélkül vezetnek a bojlerhez.
Mivel az egész csővezetéket - a gázcsővel együtt - később egy csempével burkolt függönyfal takarja majd el, a vezetékek vonalvezetése mondhatni lényegtelen, viszont kimondottan élvezetes volt a csőhajlítgatás nélküli, gyors szerelő munka. A falon kívüli vezetékek ugyan nem esztétikusak, de a régi csöveknél sokkal elviselhetőbbek. A szerelési munka viszont gyorsan, piszok és kőművesmunka nélkül alig 5 óra alatt kényelmesen készült el, és ez volt a lényeg. A tervezett későbbi burkolási munka után pedig a fehér csöveknek majd nyomuk sem lesz.