Csövek takarásban

Nem kell hozzá más, csak néhány készen megvásárolható sarokvasalat, 15x15 mm-es léc, a csövek helyszükségletéhez igazodó szélességű 10 mm vastag deszka, esetleg MDF lapból levágatott hosszú darab és 5 mm vastag rétegeltlemez, igénytelenebb kivitelhez pedig farostlemez is megfelel.
A csővezetékek helyigényét - némi ráhagyással - előbb mérjük fel, majd a függőlegesen futó csövekhez sarokvasak segítségével csavarozzunk fel két lécet (1). Tetejükre csavarozzuk fel a takaróburkolatot, majd a borítólap szélét gyaluval munkáljuk szintbe a lécek lapjával (2). A felületüket csiszoljuk le, majd a csavarfejek leglettelését követően kenjük be többször falfestékkel. Ha a fal tapétázott, akkor a burkolatot is tapétával vonjuk be.
A fal mentén alul húzódó csővezetékeket is hasonló módon tüntethetjük el, ám ilyen esetekben egy burkolólappal kevesebbre lesz szükségünk, hiszen a csöveket a padló közelében szokták elvezetni. Ilyen esetekben a cső fölé a falra, és eléjük a padlóra kell a burkolatot tartó lécet csavaroznunk (3). A falba és a kerámia padlóba természetesen műanyag dübelekkel lehet csak szilárdan felfogni a támléceket, a fa- és laminált padlókba viszont közvetlenül behajthatjuk a lécrögzítő facsavarokat. A függőleges takarólap olyan széles legyen, hogy felső éle a falra csavarozott léc tetejével kerüljön egy vonalba. Ezt az elemet csavarozzuk először az alsó támléc élére, majd a felső takarólapot is a helyére erősíthetjük (4). Ha a burkolat nagyon elállna a faltól, akkor a felső léc tetejére csavarozzunk 10 mm vastag lécet, elölről pedig rétegeltlemezből levágott csíkkal fedjük le a csöveket. Bizonyos esetekben még ez a kis méretkülönbség is számít. A burkolatot ezt követően vagy a falhoz hasonlóan fessük le, esetleg tapétával burkoljuk be, de akár színtelen lakkal, vagy selyemfényű zománcfestékkel is tisztításra alkalmasabbá tehetjük.