Lécrögzítés lambériázáshoz

A legkézenfekvőbbnek a hagyományos dübel alkalmazása tűnik. Először átfúrjuk a párnafa lécet a csavar szárátmérőjénél néhány tizeddel nagyobb átmérőben (természetesen az összes rögzítési ponton), azután a lécet a falra helyezve átjelöljük a furatokat, sőt kissé meg is kezdjük, hogy a fúrás elején el ne tolódjanak. Folytatásként elemeljük a párnafát, kicseréljük a csigafúrót a falnak megfelelően, de mindenképen a dübel átmérőjéhez igazodó méretűre. Elkészítjük a furatokat, behelyezzük a tipliket, majd a lécet felfektetve a csavarokkal nekihúzatjuk a falnak (1).
Nem is olyan egyszerű, de szerencsére ennél sokkal praktikusabb lehetőségek között is válogathatunk. Kezdjük azzal, hogy ha a hagyományos S dübel helyett pl. S-R rögzítődübelt választunk (2), akkor nincs szükségünk a kétlépcsős fúrásra, hanem a falra helyezett lécet és a falat ugyanabban az átmérőben, egyszerre fúrhatjuk át. Ezután a dübelt azonnal a helyére tolhatjuk, és a behajtott csavarral rögzíthetjük (3). Rögtön megjelenik egy járulékos előny is; a párnafát - a szilárd rögzítéshez - nem kell nekihúzatni a falnak, így pl. az alá helyezett szigetelést nem nyomja össze (4).
Ha gyorsítani kívánunk a szerelésen, akkor az előbbi helyett alkalmazhatunk beütődübelt (5) is. A fúrás ennél sem különböző, egy lépésben elvégezhető, de a behelyezett nylondübelbe nem szükséges behajtani a rögzítőcsavart, elég egyszerűen bekalapálni (6). Igen gyors megoldás, és a visszaszerelés lehetősége is megmarad, hiszen a beütőszegnek csavarmenete és kereszthornyos feje van, így szükség esetén kihajtható.
Az S dübelekre jellemző hagyományos fejkialakítású lécrögzítők mellett használhatunk univerzális dübelt is (7). Az érdekes lamellás szerkezet sokkal érzéketlenebb arra, hogy milyen falszerkezetre kívánunk rögzíteni. Ha a lamellák üreget találnak, akkor szétnyílnak benne, ha porózus, vagy viszonylag puha anyagot, akkor belenyomódnak, a kemény (pl. beton) furatfalnak pedig nekiszorulnak (8). A fúrás és a szerelés egyebekben az SR dübelekhez hasonló, egy lépésben történik, a dübel terpesztésére pedig behajtandó csavar szolgál.
Szükségünk lehet arra is (pl. szigetelőanyag elhelyezésekor), hogy a párnafát egy-két cm-rel elemeljük a faltól, sőt burkolótábla rögzítésénél esetleg el is hagyjuk azt. Ilyen célokra találták ki a távtartódübelt (9). Ez a következőképen működik (10): először is elkészítjük a furatokat, amelyek pontos kiosztásához vagy fúrósablont használjunk, vagy sablonként magát a burkolótáblát. A fúrás ebben az esetben is történhet egy lépésben, és a dübel névleges átmérőjében. Szükség esetén lehet süllyesztéket is kialakítani a dübel pereme számára. Ezután vegyük elő a távtartódübeleket és toljuk be őket a burkolat furataiba, majd a belső oldal felől hajtsuk fel a műanyag anyákat a dübel menetes szárrészére, és kézzel húzzuk meg azokat. Tegyük a helyére a burkolótáblát, és a dübeleket minimálisan annyira toljuk a furatokba, hogy a terpesztő zónájuk teljesen a falba kerüljön. A burkolat síkját azonban most kell beállítanunk, hiszen most még a dübelek mozgathatók a furatokban. Ha minden a helyére került, akkor behajthatjuk a rögzítőcsavarokat. Ezek már a burkolat pozícióján nem fognak változtatni, csak elvégzik a dübel terpesztését, rögzítését a falban. A fal anyagától függően hosszabb és rövidebb terpesztőzónájú távtartódübel is létezik (11). Betonfalhoz pl. elegendő a rövidebbet használni, üreges és porózus falazatokhoz inkább a hosszabbat ajánlatos.
A következőkben még néhány érdekes rögzítési lehetőséget mutatunk be, melyet lécek, burkolatok pontos rögzítésekor tudunk jól használni. A beállító dübel, illetve fa alapnál beállító csavar - nevéhez híven - arra szolgál, hogy a léc faltól való távolságát finoman és pontosan beszabályozhassuk a segítségével (12). A fúrás a dübeles változatnál is egy lépésben történhet, majd a beállítócsavar végére felhelyezett dübelt a lécen keresztül a furatba toljuk. Behajtjuk a csavart ütközésig, vagyis a lécet ideiglenesen nekihúzatjuk a falnak, ezalatt a dübel terpesztése és rögzülése megtörténik. Ezután forgásirányt váltunk, és miközben a csavart kifelé hajtjuk, a szár speciálisan kiképzett nyakrésze fokozatosan elemeli a lécet a falról. A faltól való távolság tetszőlegesen, milliméter pontosan szabályozható (13). A dübel nélküli változat működési elve teljesen hasonló. Mindkettőnél fontos, hogy elegendően mély furatot készítsünk az alapba, hogy a dübel terpesztése megmaradjon, illetve a hosszú csavar rögzítési mélysége elegendő legyen a visszahajtás után is. Burkolatrögzítésen kívül ez a megoldás nagyon alkalmas pl. fa korlát egyszerű felerősítésére, a távtartás miatt a korlát könnyen megfogható.
Ugyancsak a burkolat, illetve a párnafa és a fal közötti megfelelő hézagot biztosítja a távtartócsavar, amely dübelhez illetve fa alaphoz önfúró változatban is használható (14). Első ránézésre hasonlít egy fej nélküli beállítócsavarra, de ha jobban megnézzük, akkor ennek a nyakrészén is menetet láthatunk. Ezt a megoldást igen praktikusan használhatjuk akkor, ha a burkolat és a fal között helyet kell hagynunk, pl. csővezetékek, szigetelés stb. számára (15). Az egy lépcsőben történő fúrás után a távtartócsavar behajtása is egy lépcsőben történik. A csavart - a megfelelő hézagot eleve biztosítva - egyszerre hajtjuk át a lécen, és félig becsavarjuk a fa alapba (16), illetve a dübelbe. Itt megállunk, és a szár középső (sima és vékonyabb) részén ki-be tologatva beállítjuk a szükséges távolságot a faltól. Ezután ugyanabban az irányban folytatjuk a csavar behajtását egészen addig, amíg a szár vége el nem tűnik a léc, illetve a burkolat felszíne alatt. Miután a csavarszár elülső és hátsó menetrésze azonos emelkedésű, a rögzítendő anyag faltól mért távolsága már nem fog változni, a csavar az alapban (a tipliben is) és a lécben teljesen együtt mozog.