Változatos formák
Az extrudált sztirolhab anyagú lécek általában
Az ilyen jellegű díszléces változtatásokat általában lakásfestéskor érdemes megvalósítani. Előtte a falakról vagy a mennyezetről célszerű kicsinyített léptékű rajzot készíteni, és azokra berajzolhatók a különféle szegélykeretek, továbbá a falak színezésének a változatait is ajánlott megjeleníteni, akár több variációban is. Ezzel előzetes kép alakulhat ki a változtatások várható látványáról. Az egységesség is megfontolandó, ami különösen az egymásba nyíló lakóhelyiségeknél fontos, pl. a mennyezet keretezésénél, vagy az oldalfalakon végig futó osztólécek elhelyezésénél. Ezzel egységesebb hatás érhető el, amit a falfestés színeinek variálásával lehet helyiségenként eltérővé tenni. Ilyenkor azonban a bútorzatot is kalkuláljuk bele a látványba.
Ezt követheti a kiválasztott fazonú díszlécek és a
speciális, vízbázisú stukkóragasztó beszerzése. A lécekből mindig egy-két
szállal többet érdemes beszerezni, mert a különféle beszabások során mindig
keletkezik leeső hulladék is. A lécek mennyiségének kiszámításakor az
összeadódó hosszúságú darabokat bő ráhagyással kell számolni, majd ezt 2-vel
osztani, mivel a lécek általában
Mivel hosszú távolságokon toldva kell a léceket a falakra ragasztanunk, mégpedig többnyire a magasban, a falakra előbb pontosan fel kell jelölni a helyező vonalakat. Ez vagy csapózsinórral jelölhető fel, vagy kifeszített vékony zsinór használható vezetőként. (Nem beszélve a modern, lézeres szintező készülékekről!) A fal egyenesség sem lényegtelen, mert a kiemelkedő domborulatokat hűen követő lécsáv a padló szintjéről hullámosnak fog látszani. Ilyenkor a lécet „feszítve”, azaz csak érintőlegesen célszerű felragasztani, lentről pedig ellenőrizendő az egyenessége. A hézagokat ragasztóval utólag kikenve lehet eltüntetni, nedvesen besimítani.
A lécek felragasztását valamelyik sarokból kiindulva kell elkezdeni, és ha szükséges, 45 fokban ferdén alávágva toldhatók meg. A sarkok illesztéséhez szükséges darabok gérládában 45 fokban, finomfogú fűrésszel levágva illeszthetők egymáshoz, ám a hegyes végeiket kissé vágjuk le, a felületüket pedig csiszolva érdemes finomítani. A léc hátoldalára ezt követően a kartusból kinyomott ragasztót sűrű S-vonalban, a pasztaszerű anyagot pedig spatulyával középről a szélek felé lehúzva a teljes felületen kell a lécekre jutatni. Az illesztendő felületekre is elég bőségesen jusson ragasztó. A lécet előbb lágyan, majd egyre nagyobb erővel nyomva, a kijelölt vonalra igazítva, nyomva rögzítsük. A toldásoknál az egymáshoz illesztett darabok pontosan csatlakozzanak, a kinyomódott ragasztó pedig még frissiben nedves szivaccsal visszatörölve, elsimítva távolítható el, és így az illesztés helye eltüntethető. A felragasztott szegély egyenessége a padló szintjéről is ellenőrizendő, és ha szükséges még frissiben korrigálható a hiba. Lentről ugyanis még a kis eltérések is jól észlelhetők.
Ha a szegély egyenes vonalvezetése rendben van, akkor a szegély alsó felső éle közötti hézagokat is töltsük fel ragasztóval, ami ujjheggyel elsimítható, közben a felesleges anyag is eltávolítható. A munka a már felrakott lécekhez csatlakozva folytatható. Akár külső, akár belső sarkon kell csatlakoztatnunk a díszléceket, mindig a látható illesztési vonalhoz kell illeszteni a lécdarabokat. A toldások soha ne legyenek lentről észrevehetők, és ha kell, a kisebb szintbeli eltérések csiszolással még csökkenthetők, vagy ragasztó rátöltésével korrigálhatók. Ornamentálisan díszített sarokelemeket csak különleges esetekben, a berendezés stílusához igazodva érdemes használni.
A különféle szélesebb párkányzatok kialakításához használható sarok idomok leszabása és felragasztása még kényesebb feladat, bár ezeknél a ragasztható felület is nagyobb. A mennyezet és az oldalfalak lekerekítetten kialakított sarkát különböző fazonú holker idomokkal lehet lefedni. Ezeket is az oldalfalakra jelölt illesztési vonalhoz igazodva lehet felragasztani, majd a széleik között keletkező hézagokat ragasztóval kikenve lehet eltüntetni. Az összetett jellegű díszítésekhez szükséges darabokat feltétlenül gérládába helyezve szükséges pontos méretre vágni.
A munka befejező része a festés. Minden esetben az oldalfalakat kell előbb lefesteni, majd végül a szegélyidomok felületét ajánlott a kívánt színre festeni. A munkához finomszőrű, keskeny, lapos ecset használata szükséges, és a lécek felületét többször átvonva érhető el a kellően homogén bevonat. Az utolsó simító húzások mindig vízszintes irányúak legyenek. A lécek szélét természetesen fokozott gonddal kell befesteni, mert az egyenetlen vonalú kontúrok eléggé észrevehetők. Ezt keskeny csíkhúzó ecsettel, esetleg vonalzó mellett célszerű elvégezni. Az esetleges túlhúzások nedves ronggyal visszatörölve még frissiben korrigálhatók.
A díszítő szegélyek és párkányok általában fehér színben hatásosak, ám bizonyos esetekben akár erőteljesebb színűre festve is érdekesek, pl. nagyon világos színű falaknál a sötétebbre festett lécek előnyösebbek. A lényeg, hogy kontrasztos színük érvényre juttassa felülettagoló és díszítő hatásukat, hiszen azért kerültek a lakóhelyiségek falára, hogy mívesebbé tegyék az egyébként sivár falfelületeket. A jó érzékkel kiválasztott díszlécek, jó színérzékkel, kreatív formában felragasztva még a puritán, minimál berendezésű lakóhelyiségekben is előnyös hatásúak. A díszlécekkel azonban inkább a konvencionálisabb berendezésű lakószobákban lehet egyedi hatásokat elérni.