AL-KO újdonságok

A motoros kaszák hazai választékát idén három készülék jelenti az AL-KO-nál. A TE 1000 TA típusjelűt 1000 W-os elektromotor hajtja, az FRS 251-et pedig egy 24 cm3-es, kétütemű, 0,9 LE-s benzinmotor. Ez utóbbi a 250-es kissé továbbfejlesztett változata.
Erősebb lett a motor és szebben formatervezett, a felső kézre pedig egy további kapcsológombot, egy vészleállítót hoztak ki. Az elektromos és benzinmotoros gép egyaránt hajlított szárral rendelkezik, melyben hajlékony spirál viszi át a meghajtást. Ez a megoldás nagy nyomatékok átvitelére nem alkalmas, ezért az ilyen rendszerű motoros kaszákra csak nylonszálas vágótárcsa szerelhető. Természetesen automatikusan kapcsoló röpsúlyos kuplungja van, amely alapjárat közelében leállítja a vágófejet, a berántózsinór és a kézi szivató azonban megegyezik az elődével.
Az igazi újdonságot ennek a gépnek a Vario változata jelenti. Aki próbálta már motoros kaszáját egy középkategóriájú személyautó csomagterébe bevariálni, az tudja, hogy nem igazán praktikus csomagról van szó. Túlságosan hosszú, és ívesen kanyarodó hajtórúdja még komplikálja a helyzetet. A Vario változat ezt a problémát oldotta meg.
A hajtótengely középtájon egy kar oldásával széthúzható, és az ügyetlen csomag így már egy Trabant csomagterében is elfér. Tulajdonképpen apró változtatás, de nagyon praktikus előrelépés.
Ez a rendszer azonban sokkal több lehetőséget rejt magában. Azt, hogy a meghajtó-motorral és tengellyel más gépfeltéteket hajtsunk meg. Az AL-KO-nál fejlesztés alatt állnak a további tartozékok, amelyek természetesen kompatibilisek lesznek a már meglévő FRS 351 Vario motorjával. Legközelebb az ágyástisztító várható, amelynek egyelőre csak villanymotoros változata van. Ha valaki most vesz egy 351 Variot, annak már csak a feltéteket kell majd megvennie pluszban.
Sokan azt hiszik, hogy a gyepápolás a fűnyírással véget is ér. A szép gyepnek azonban tápanyagra, vízre és levegőre is szüksége van. Ezen kívül arról is gondoskodni kell, hogy a fű egyenletesen, csomómentesen nőjön. Még a rendszeresen nyírt fűnél is egy idő után kialakul az ún. filcesedés, amely elzárja a gyökérzettől a szükséges utánpótlásokat. Ezen segítenek az AL-KO talajlazító gépei; egy 1100 W-os elektromos meghajtású, és egy 3,5 LE-s benzinmotoros kivitelű.
A talajlazítást a speciális formájú késekkel felszerelt késhenger végzi, amely finoman szabályozható fokozatokban mélyeszthető bele a talajba. (A szállítás és könnyebb helyváltoztatás kedvéért a kések teljesen felemelhetők.) Ezek a kések nem élesek, és nem is szabad élesre köszörülni őket. A működési elvük éppen az, hogy a gyári "élezésükkel" az élő, nedves gyökérrészeket átvágják, a száraz, kissé elfásult öreg gyökereket viszont nem, hanem kiszakítják és kiforgatják a talajból. A kitépett növényrészek nagy részét a késhenger - forgásánál fogva - bedobja a gyűjtőkosárba. A fűgyűjtés ennél a gépnél nem azon az elven működik, mint a fűnyíróknál, hogy a forgó kés által keltett légörvény porszívószerűen befújja a levágott füvet a tartóba. Ennél fogva nem is lehet várni tőle, hogy 100%-ban felszedi a fűmaradványokat. Legpraktikusabb, ha a gyepszellőztető - akár fűtartó nélküli - használata után a hagyományos fűnyírót is végigtoljuk a területen, az majd felszedi a maradékot.
A talajlazítót egy évben háromszor praktikus használni. Először tavasszal, a fű megindulása előtt, majd a nyár közepe táján, végül az idény végén, késő ősszel. A nyári használat alkalmas arra is, hogy a gyephiányos területeken elvégezzük az utánvetést. A lazító kései olyan mély barázdákat alakítanak ki a talajban, amibe egyszerűen beszórhatjuk a fűmagot, utána már csak egy lombgereblyével kell elsimítani a talajfelszínt. A barázdák elég mélyek és keskenyek ahhoz, hogy a madarak ne szedhessék össze a magokat.
Az elektromos (Comfort 36 VE) és benzines (Comfort 38 VB) felépítése igen hasonló. A típusszámból kiolvashatóan a benzines munkaszélessége egy árnyalattal nagyobb, így a késhenger sem azonos bennük. A késhenger mélysége mindkettőnél 6 fokozatban állítható. A benzines nagyobb teljesítménye érzékelhető, nincs szükség hálózatra, és a kábelekkel sem kell bajlódni. Viszont vinni kell hozzá az üzemanyagot, és a súlya is tekintélyesebb; az elektromos 22kg-jával szemben 33 kg. Az utóbbit inkább ketten kell beemelni a csomagtartóba.
Az AL-KO az öntözéshez is kirukkolt egy praktikus újdonsággal. Az ún. esővíz szivattyú nem különbözik lényegesen bármelyik merülőszivattyútól (búvárszivattyútól), egyszerűen csak a kialakítása praktikusabb. Az igazi kertészkedő esőcsatornájának kivezetésénél ott áll egy minél nagyobb hordó, amiben gyűjti az értékes csapadékvizet. Innen aztán vagy vödörrel meri ki, vagy búvárszivattyút tesz bele, arra pedig tömlőt kapcsol. Az esővíz szivattyúval viszont egy kerti csapot kap, melyet a szivattyú bekapcsolásával "nyithat" ki. A csap alá vödröt, kannát tehet, de természetesen tömlőt is kapcsolhat rá, hiszen 11 m-es emelőmagasságával (1,1 bar nyomás) alkalmas a tömlős locsoláshoz is. A szivattyú talprészénél egy kiemelhető, kimosható szűrőszivacsot találunk, hogy a szivattyú ne szívja be a leülepedett koszt. Az esővíz szivattyú nyáron tusolásra is alkalmas.
Ha már szivattyúról írtunk röviden megemlítjük még az AL-KO legújabb szennyvízszivattyúját, amely a szállított folyadék mennyiségéről a BVP 19000 típusjelzést kapta. Az Inox sorozattól eltérően ez műanyag házat kapott, és 1000 W-os teljesítménnyel max. 7 méteres bemerítési mélységet, valamint 11 m-es szállítómagasságot tud. Átömlő keresztmetszete 38 mm és alkalmas meleg (max. 50°-os) víz szállítására is. Erősen szennyezett folyadékokhoz - pl. építési munkagödör kiszivattyúzásához - is használható. Vizes szakemberünktől egy érdekes tapasztalatot hallottunk. Téli üzemben, erősen lehűlt szennyvíznél a fémházas zagyszivattyún olyan erős lerakódás keletkezhet, hogy a feltapadt szennyeződés megakadályozza a működését. A műanyag háznál - az eltérő hővezetési tulajdonságok miatt - hasonló elszennyeződés nem tapasztalható.