...és a jó öreg fémcsatornák

A csatornák összegyűjtik a fedélhéjazatról lefolyó csapadékvizet, és a lefolyókhoz vezetik. Csatorna nélkül a tetőről közvetlenül a falak mellé csorgó, az eséstől becsapódó esőcseppek hamarosan átáztatják a talajt. A nedvesség alapfalakhoz szivárog, s a talajról visszafreccsenve a szigetelés fölött éri a vakolatot. Rövidesen megjelenik, és egyre feljebb jut a jellegzetes nedvességfolt az épület lábazatán, idővel mállik a vakolat, később akár a bútorok is nedvesedhetnek.
A csatornákat alakjuk szerint csoportosítva megkülönböztetünk félkörszelvényű (1), négyszögszelvényű (2), ill. a tetősíkok találkozásánál kialakuló hajlat- vagy vápacsatornát, de alkalmaznak ötszögszelvényű, és tagozott szelvényű párkánycsatornát is. Rögzítésmódját tekintve leggyakoribb a függő ereszcsatorna (3), de használatos a fekvő- (4), a támasztott- (5), a süllyesztett (6), és a párkányon ülő (7) csatorna is.
A tetőcsatorna elemeket síklemezből hajlítják. A kiinduló sávméret csak olyan lehet, ami az 1000x2000 mm-es lemeztáblából hulladék nélkül szabható. Szabvány szerint 250, 333, 400, és 500 mm széles sávból készíthető csatorna. A csatornaszelvény jele a kiterített méret centiméterben kifejezett értéke, így 25-ös, 33-as, 40-es, és 50-es csatornaszelvény ismert.
A függő ereszcsatorna a legelterjedtebb csatornafajta. Az összes csatornatípusok közül a leggazdaságosabb, meghibásodása esetén nem áztatja az épületet és karbantartása a legegyszerűbb.
A fekvő ereszcsatorna ma már ritkán használt csatornafajta. A fekvő csatornát általában fémlemez ereszszegélyre fektetve (8) helyezték el. Előfordul azonban, hogy az ereszt a csatorna alatt cseréppel vagy palával fedik. Ezt a megoldást lehetőleg kerülni kell, mert a csatorna felszerelése vagy tisztítása közben a cserép vagy a pala könnyen eltörhet. A törött darab kicserélése viszont csak a csatorna megbontásával lehetséges. Régebben különösen manzárdtetőkön alkalmazták, de megtaláljuk egyszerű nyeregtetőkön is. Készítése a többi csatornáénál lényegesen több anyagot igényel.
A párkányon ülő csatornához (9) kevesebb anyag szükséges, mint a fekvőhöz, ezért gazdaságosabb megoldás, de a függő ereszcsatornánál jelentősen drágább. Alkalmazását ugyanaz indokolja, mint a fekvő ereszcsatornáét, vagyis hogy az eresz-, ill. párkányvonalat nem zavarja az úttestről látható csatorna, melyet homloklemez felszerelésével "takarunk el". Ez a csatorna széléhez ill. a párkányszegélyhez rögzíthető.
Ismert, de egyre ritkábban használt és alkalmazott csatornafajta az attikacsatorna. Az attikafal vagy pártafal az épület főpárkánya fölött levő mellvédfal. Célja a tető elrejtése. A mögé helyezett csatornát nevezzük attikacsatornának (10). Az attikacsatorna szelvényét meg kell tervezni. Tervezésekor követelmény, hogy a tetőfelületre felfekvő rész felső éle legalább 100 mm-rel magasabb legyen az attikafalra felvezetett részen kialakított túlfolyó felső élénél, továbbá a csatorna szemben levő két oldala ne legyen párhuzamos egymással. Szélesedő szelvény esetén ugyanis az esetleg keletkező jég feszítő hatása nem érvényesül.
Nem a klasszikus értelemben vett csatornafajta, mégis itt kell említeni a vápa-, vagy hajlatcsatornát, mely a tetősíkok összemetsződésénél (11) keletkező zugnak - vápának - a vízelvezetést szolgáló fémlemezes kibélelése.
A fém ereszcsatornák anyaga leggyakrabban 0,5...0,55 mm vastagságú horganyzott acéllemez. Gyakran készül horganylemezből (cink lemez), melynek vastagsága szabvány szerint 0,65...0,75 mm, de 0,7 mm vastag alumínium lemez lemezből is készül csatorna (pl. Metalloglobus). A vörösrézből (lemezvastagság; 0,55-0,6 mm) készített csatornák is egyre gyakoribbak, elterjedésüket nagymértékben befolyásolja magas költségigényük.
Az "idő vasfoga", no meg az időjárásé a fém csatornákat sem kíméli. A csatorna is időnként festésre, karbantartásra szorul. A festés főképp a horganyzott lemezből készült csatornák esetében fontos, de az egyre nagyobb légszennyezettség miatti savas kémhatású esők a más fémből készült ereszeket is megtámadják.
Ezeket a "hátrányokat" próbálják kiküszöbölni a szakosodott vállalatok. Olyan komplett ereszcsatorna- és lefolyócső rendszereket készítenek, melyeknek minden eleme négyrétegű műanyag bevonattal (12) ellátott tűzihorganyzott acéllemezből készül. Ez az anyagkombináció garantálja a hosszú élettartamot, a színek tartósságát, a karbantartást nem igénylő használatot mind fagyban, mind forróságban. Erős rozsdavédelmet, esztétikus megjelenést és hosszú élettartamot biztosít szakszerű szerelés esetén. Nagyfokú szilárdsága miatt hőtágulása elhanyagolható. A kiváló minőséggel természetesen együtt jár a látványos és korszerű külső megjelenés. Alapanyaga miatt bármely éghajlati viszony mellett is egyedi, könnyen szerelhető tetővíz-elvezető rendszer, ami azt is jelenti, hogy tartós időjárásálló, nagymértékű hó- és jégterhet is könnyen elvisel. Évente egyszer-kétszer ajánlatos a faleveleket és egyéb szemetet eltávolítani a csatornából.
A "hagyományos" csatornával szemben óriási előnye, hogy szereléséhez nincs szükség komoly felszerelésre. Ragasztóanyag, gitt vagy egyéb tömítőanyag nélkül könnyen és gyorsan szerelhető a toldásoknál és a végeken beépíthető gumitömítések segítségével. Amire szükség van a szerelésnél, az néhány szerszám csupán: vasfűrész, csavarhúzó, kalapács és mérőszalag.
A Lindab cég komplett ereszcsatorna és lefolyócső rendszere ill. azok tartozékai három méretben, félkör-, és négyszögszelvényű kivitelben, tíz különböző színben készülnek, de gyártanak vörösréz lemezből is csatornát (13).
A Rannila ereszcsatorna rendszerek félkör alakú profilban, kétféle méretben, öt színben állnak rendelkezésre (14).
Mindkét cég gyárt műanyag bevonatú síklemezt (15) is, amely falak és tetőzetek tábla-, és szalagfedésén túl alkalmas vápák, fekvő ereszcsatornák vagy attikacsatorna készítésére is. E lemezek acélmagja különösen lágy minőségű, ezáltal egyszerűvé válik a kézi vagy gépi megmunkálásuk.
A fém csatornarendszerek elemei és szerelvényei megegyeznek a műanyag csatornarendszerek elemeivel (16), ezért erre nem térünk ki. A fém csatornák szerelése alapvetően azonos a korábban ismertetett műanyag csatornák szerelésével. Vásárláskor részletes tájékoztatót és szerelési útmutatót adnak, melyet gondosan át kell tanulmányozni. Amennyiben a saját kezű munka mellett döntünk, tervezzük meg, mérjük fel gondosan a szükséges anyagokat.
Ne feledkezzünk meg a balesetvédelemről sem. Biztosítani kell a magasból való leesés elleni védelmet. Ezt megfelelő állvány használatával érhetjük el. Ha erre nincs mód, használjunk biztonsági övet-, vagy kötelet, melyet szilárd, teherbíró szerkezethez kell kikötni. A biztonsági öv kötele olyan hosszú legyen, hogy leesés esetén 1,5 m-nél többet ne zuhanhassunk! Csak biztonságosan megerősített létrán dolgozzunk! Ha a munka olyan helyen folyik, amely alatt közlekednek (pl. járda), a területet el kell keríteni, és a veszélyre figyelmeztető táblát kell elhelyezni. A tetőn csak a szarufa közelében vagy felette lépjünk rá a lécekre.