Amatőr meteorológiai állomások

Az időjárás változásait minden egyes ember másképpen éli meg. Bármilyen technikai fejlődésen is megy keresztül az emberiség, az időjárás mindig is részese lesz az életünknek. Az utóbbi években, főként az internet nagyarányú elterjedésének köszönhetően nagy lendületet kapott a hazai amatőr meteorológia, egymásra találtak a légkör csodáit otthonról folyamatosan megfigyelő, olykor csodabogárnak tartott emberek, idősebbek és fiatalok egyaránt. Az ő megfigyeléseik pedig igen nagy mértékben segítik a profi meteorológusok mindennapi munkáját, és hozzájárulnak ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a hazánkban előforduló időjárási jelenségekről.

Az időjárás a légköri állapot rövidebb idő alatt bekövetkező változásainak az összessége. Ez a rövidebb idő lehet néhány óra, de akár több nap, esetleg néhány hét is. Az időjárás-előrejelzés tipikusan ezekre az időszakokra vonatkozhat, de amikor visszatekintünk egy nap, hónap vagy esetleg egy évszak időjárására, szintén erről a fogalomról van szó. Ezzel szemben az éghajlat a légkörnek azon állapotai és folyamatai, amelyek hosszabb időtartam alatt jellemzik. Ez általában statisztikai eszközök használatával történik.

Hőmérséklet, légnyomás, légnedvesség, szél

A levegő hőmérséklete a levegő belső energiáját jellemzi. A hőmérsékletet mindig közvetlen napsugárzástól védett helyen mérik, mert a sugárzás torzítja a mérést. A hőmérséklet mérése ezért olyan hőmérőházban vagy árnyékolóban történik, amely biztosítja a napsugárzás-mentes környezetet és a levegő zavartalan áramlását is. Ebből az is következik, hogy az árnyékoló nélküli, „napon mért” hőmérséklet meteorológiai értelemben teljesen használhatatlan, mert a hőmérő sajátságai (színe, anyaga) jobban befolyásolja az értékét, mint a levegőkörnyezet valódi hatása, amire a mérés irányult.

A légnyomás a mérési pont feletti légoszlop súlya. Értéke természetesen erősen függ a tengerszint feletti magasságtól és a felettünk elhelyezkedő levegő hőmérsékletétől. Mértékegysége a fizikában megszokott Pascal (Pa), gyakorlati okokból a meteorológiában ennek százszorosát, a hektopascal-t (hPa) használják. Minél magasabban vagyunk, annál kisebb ez a súly, ezért felfelé haladva a légnyomás is kisebb. Annak érdekében, hogy a magasság okozta eltérést kiküszöböljék, a légnyomást tengerszintre számolják át, így az egyes állomások értékei összehasonlíthatóvá válnak, és a különbségek már csak a légkör állapotának különbségeiből, eltéréseiből adódnak.

A légnedvesség értéke a levegő vízgőztartalmát mutatja. Közvetlenül nem mérhető, de számos közvetett módszer létezik, amellyel meg lehet határozni. Régebben a nedves hőmérséklet meghatározásával, vagy hajszálas higrométerrel mérték, ma már digitális szenzorok sokasága áll rendelkezésre. A légnedvesség vagy abszolút nedvesség az egységnyi térfogatú levegőben lévő vízgőz mennyisége (g/m3). Ezen kívül még jellemezhető a harmatponttal is. Ez az a hőmérséklet, amelyen az adott mennyiségű vizet tartalmazó levegő eléri a telített állapotot (azaz több vízgőzt már nem képes felvenni). Szintén a légnedvesség jellemzésére szolgál a relatív nedvesség is, de ez nem csak a vízgőz mennyiségétől, hanem az aktuális hőmérséklettől is függ.

Szélnek a levegő molekulái által végzett vízszintes mozgás irányát nevezzük. A szélirány megnevezésénél mindig azt az irányt jelezzük, ahonnan a szél fúj. Így tehát az északi szél észak felől fúj. A szélsebességet nem csak mérni, hanem becsülni is lehet a fák mozgása, a tengeren pedig a hullámok viselkedése alapján (Beaufort-skála). A szélsebességen általában valamilyen (többnyire 10 perces) átlagsebességet értünk, amely jól jellemzi ezt a változékony elemet. Így értelmezhető a széllökés is, amely ezen az intervallumon mért sebesség maximuma. Akkor hívjuk a szelet lökésesnek, ha a szélsebesség maximuma és átlaga egymástól jelentősen eltér.

A hőmérséklet és harmatpont (légnedvesség) mérését a meteorológiai gyakorlatban 2 m-es felszín feletti magasságban, nyílt füves területen, tökéletes árnyékolást biztosító úgynevezett Stevenson-féle hőmérőházikóban mérik. A 2 m-es magasságnak köszönhetően a talaj kisugárzási viszonyai már nem szólnak bele közvetlenül a mérésbe. A hőmérő telepítésekor törekedjünk a természetes talaj feletti mérésre, a legideálisabb a vágott gyepes felület feletti mérés. A mérés során ügyeljünk arra, hogy az árnyékolás biztosítva legyen (hőmérőház vagy árnyékoló használatával). Ha ez nem megoldható, akkor a mérés szempontjából minimális követelmény, hogy mind a közvetlen, mind a szórt napfény ellen védeni kell az érzékelőt, és mindemellett biztosítani kell a megfelelő szellőzést is

Készülékek és árak

Amatőr és professzionális időjárás állomások pár ezertől a sok tízezer forintos árig kaphatók. Az igényekkel együtt a kínálat is széles, mondhatjuk, hogy a készülékek árának határa a csillagos ég, vagy éppen a pénztárcánk. Akkor sem könnyű a helyzet, ha jól behatárolható összeget szánunk a termékre, mert árkategórián belül is széles a választék.

A kapható időjárás állomások zömmel egy bázis készülékekből és egy jeladóból (külső hőmérőből) állnak. A kültérre helyezett jeladó küldi a beltéren elhelyezett bázis készülékre az adatokat, ahol leolvashatjuk, kiértékelhetjük őket. A belső- és a külső hőmérsékleten kívül még számos további funkció áll rendelkezésre.

A bázis készülékek kijelzője általában LCD (folyadékkristályos képernyő). Szinte mindegyik báziskészülék és a jeladó is elemmel működik. A beállításokat nyomógombok segítségével végezhetjük el, a készülékeket pedig (mind a beltérit, mind a kültérit) felállíthatjuk, vagy falra akaszthatjuk.

Az időjárás állomások jellemzően családi házas környezetben működnek jól (de persze lehet lakás is): a bázis állomást a házban tartjuk, a jeladót pedig az ablak melletti külső falon, vagy esetleg a garázsban. A jeladó rádiójel segítségével (433 MHz, 868 MHz) továbbítja a külső hőmérsékleti és külső páratartalom adatokat a bázis készülékre.

A hatótávolság felettébb érdekes lehet, ha nem közvetlenül az ablak mellé szeretnénk elhelyezni a jeladót, hanem egy például egy szomszédos épület külső falára. A gyártók általában a készülék szabadtéri hatótávolságát adják meg; ez egy rendkívül ideális állapot, amikor az időjárás állomás és a jeladó között sem épület, sem növény nem található. Természetesen ez a gyakorlatban egyáltalán nem (vagy nagyon ritka esetben) fordul elő. Tehát nem érdemes bosszankodni, ha a leírás 30-50-80 vagy akár 100 m hatótávolságot ír, és a jeladónk pár háztömbbel arrébbról már nem szolgáltatja az adatokat megfelelően.

Forrás: Az észlelő amatőr meteorológus kézikönyve