Csempét egy életre

Oly nehéz a választás

A fentiek miatt már a burkolóanyagok kiválasztásánál nagyon megfontoltnak kell lennünk. Vannak divat trendek, amiket igyekszünk követni, és van az egyéni ízlés – szín, forma, felületi struktúra tekintetében. Vannak az egyéni adottságok lakásunkra vonatkozóan; nem mindegy egy adott helyiség mérete, a bevilágítása és a szomszédos helyiségekkel való kapcsolata. Mindezeket figyelembe véve nem árt elképzelésünket kipróbálni! A különböző fürdőszoba és konyha szalonokban már 3D számítógépes programok mutatják meg nekünk az összképet, mely sokat segít, hogy elképzelésünket láthassuk is, de ez még mindig nem a teljes valóság, hiszen más a monitor mérete, és megint más lesz majd a kész konyha, fürdőszoba.

Természetesen sokunkat befolyásolnak az árak. Könnyen rámutatunk az első szimpatikus csempére, és utána jövünk rá, hogy ugyanebből az árból lett volna olyan csempe, ami sokkal jobban tetszett volna. Érdemes tehát rászánni az időt, és előzetesen inspirálódni kicsit.

Az apró mozaikcsempéktől az egészen nagyméretű lapokig rengeteg méret közül választhatunk. A kisebb méretű lapok előnye, hogy könnyebben korrigálhatóak velük az aljzat egyenetlenségei, jobban le lehet velük követni a szintkülönbségeket. A nagyobb méretű járólapok ezzel szemben letisztultabbak, sokkal jobban illenek a manapság népszerű minimalista stílushoz. Megfigyelhetjük, hogy a nyújtott téglalap formájú csempék ma divatosabbak, mint a négyzethez közeliek, talán a burkolónak is könnyebb az előbbivel dolgoznia. De azért a divatok is változhatnak! Nagyobb lapokat csak akkor rendeljünk, ha biztosak vagyunk benne, hogy a burkolandó felület egy szintben van, tökéletesen sima. A nagyméretű burkolatoknál számítsunk arra, hogy a csempét vágni is kell. Egyes csempék egészen kemények, így nehezen vághatók, a burkolónak is meggyűlhet vele a baja, ha nincs korszerű vágó felszerelése.

Természetesen nem mindegy, mennyiért szerezzük be a csempét. A gyanúsan olcsó csempével óvatosnak kell lennünk; az olcsó lapokkal sokszor csak a gond van, például mert sok a gyártási hibás lap a megrendelésben és nagy a méretszórás. Persze szűkösebb büdzséből is vásárolhatunk jó minőségű termékeket, ebben az esetben érdemes utána olvasni a különböző gyártóknak, esetleg megkérdezni hozzáértő ismerőst, hogy ár-érték arányban melyik termékek érik meg a legjobban.

Mindig valamivel több csempét érdemes berendelni, mint amennyi lefedi a burkolandó felületet: nemcsak a csempe vágásakor eltört darabokat tudjuk így pótolni, hanem az esetleges későbbi javításoknál sem kell aggódni, hogy esetleg már nem gyártják az adott terméket. Az eladóval előre meg kell beszélni, hogy ha túl sokat vásárolnánk egy fajtából, a bontatlan, fel nem használt csomagokat visszaveszi.

A megfelelő szín és textúra kiválasztásánál fontos észben tartani a lakás többi részének színeit, illetve a helyiségek benapozottságát is. Sötét helyiségbe például nem jó ötlet a sötét csempe, hacsak nincs nagyon jól megvilágítva a helyiség. A világosabb terekbe bátran vásárolhatunk színes, sötét és matt textúrájú csempét is. A manapság egyre népszerűbb kézműves csempék pedig egészen egyedi stílust kölcsönözhetnek otthonunknak, ha hajlandók vagyunk kicsit mélyebben a zsebünkbe nyúlni.

Fontos szempont, hogy hová szánjuk a kerámia burkolatot. Ha például a teraszt szeretnénk burkolni, mindenképpen vásároljunk fagyásálló járólapokat, és persze a ragasztónak és a fugázónak is időjárásállónak, flexibilisnek kell lennie. A nagyobb forgalmú helyiségekbe nagyobb kopásállóságú kerámiát kell választanunk. Míg a fürdőszobában, illetve a falakon kisebb igénybevételnek vannak kitéve a csempék, az előszoba és a konyha járólapjait folyamatosan koptatja a sok cipő- és papucstalp. Arról nem is beszélve, hogy ha egy üveg leesik a konyhában, könnyebben összetörheti a járólapot, ha az nem elég tartós anyagból készült.

És akkor még néhány szó a kivitelezésről. A jó hidegburkoló manapság kincset ér, míg közepes és kókler kivitelezőből van bőven. Nagy a baj, ha ez csak az után derül ki, amikor már félig vagy teljesen „elkészült” a munkával. Miután letakarítottuk a felületet, akkor látjuk csak, hogy a sík nem sík, a fugák kacskaringóznak és egyenlőtlen szélesek, a kritikus részeket kinyomta a „mester” fugázó anyaggal. Ilyenkor már futhatunk a pénzünk után. Törekedjünk tehát a megfelelő referencia beszerzésére, nézzük meg, hogy korábban hogy dolgozott a burkoló – lehetőleg annál, aki ajánlotta nekünk. Jobb egy kicsit többet várni az igazi mesterre, mint évtizedekig nézni a silány munka eredményét.