Téli növényvédelem: takarni vagy nem takarni?

Minden növényfajnak megvan a saját, genetikailag kódolt fagytűrő képessége. Még a fajokon belül is egyes fajták jobban alkalmazkodtak a hideghez, mások kevésbé. Az élettani folyamatok is sokat számítanak. A növények képesek bizonyos mértékig felkészülni a télre. Ilyenkor például csökkentik a vízmennyiséget a sejtjeikben, és növelik a fagyálló anyagok (pl. cukrok) koncentrációját. A hőmérséklet mellett más tényezők is befolyásolják a növények fagytűrését, mint például a talaj nedvességtartalma, a napsütés, a szél és a levegő páratartalma. A növények általános kondíciója is kihat a fagytűrő képességükre, például az idei nagyon aszályos nyár nem tett jót a növényeknek, így vélhetően nem jönne most jól egy szokásosnál hidegebb tél számukra, ilyen előzmények után.

Zónabesorolások a növények fagytűrésére

A növények fagytűrését különböző zónabesorolásokkal jellemzik. Ezek a besorolások a téli átlaghőmérséklet alapján határozzák meg, hogy mely növények képesek megélni egy adott területen. A legelterjedtebb zónabesorolás az USDA (United States Department of Agriculture) által kidolgozott rendszer. Az USDA zónák számokkal vannak jelölve, és minél nagyobb a szám, annál melegebb az adott zóna. Magyarországon például több zóna is előfordul, mivel az ország éghajlata változatos. Minden egyes növénynél meghatározták azt a télállósági zónát, ahová az adott fajt vagy fajtát még biztonságosan ajánlják. A zónák meghatározásához több évtizedes meteorológiai adatokat használtak föl, ami egy adott terület átlagos évi abszolút minimum hőmérsékletén alapszik. A zónák számozása 1-10-ig terjed: leghidegebb az 1-es számú (átlagos abszolút minimum hőmérséklet -40 °C), míg a legmelegebb a 10-es zóna (átlagos abszolút minimum hőmérséklet +5-10 °C). A zónák 10 fahrenheit - fokonként (kb.5,5 °C) változnak. Mivel ez az érték még mindig meglehetősen nagy különbségeket foglalhat magában, minden egyes zónát még két alzónára („a” és „b” alzóna) osztottak, melyek közül az „a” alzóna a hidegebb, a „b” pedig az enyhébb.

Védekezés a téli hideg ellen

Ha csak mérsékelten fagyálló növényeket szeretnénk a kertünkben tartani, néhány egyszerű trükkel segíthetünk nekik átvészelni a telet. Ültessük a csak korlátozottan fagytűrő növényeket védett helyre, például falak mellé déli fekvésbe, kerítések mögé vagy fák alá. A téli hónapokban takarjuk be a növényeket levelekkel, ágakkal, vagy speciális védőtakarókkal. Ezek segítik a növény körüli magasabb hőmérséklet tartását, a nem szellőző, például műanyag fóliák nem alkalmasak ilyen célra. Alattuk rothadásnak indulhat a növény, penészedés is felléphet, és túl nagy ez alatt a hőmérsékletkülönbség: nappal, ha rásüt a nap, nagyon felmelegszik. A talaj mulcsozása segít megőrizni a talaj nedvességét és hőmérsékletét, így védve a növények gyökereit.

A száraz időszakokban öntözzük meg a növényeket, de kerüljük a túlöntözést. A növények jó általános kondíciója is hozzájárul ahhoz, hogy fagytűrésük optimális legyen saját fajuk kereteihez viszonyítva. Késő nyáron és ősszel már ne adjunk a növényeknek tápanyagokat, mert ennek köszönhetően a növekedésük leáll, a vesszők elkezdenek beérni, befásodni, erősebbnek és ellenállóbbak lesznek a tél beköszöntével. Ültessük a növényeket a megfelelő mélységbe, hogy a gyökérzetük biztonságban legyen. Megéri ősszel a töveket földdel vagy mulccsal felkupacolni (de ezt tavasszal ne felejtsük el lebontani), mert ha elfagyna a föld feletti rész, így még a gyökérnyaki rügyekből újra hajthat, regenerálódhat a növény.

A leanderek például korábban teleltetést igénylő fajnak számítottak, ám ma már országszerte sok helyen kint telelnek, mert egyre enyhébbek a telek. A lombvédelem érdekében érdemes fátyolfóliával körbe tekerni a fagyérzékeny, de örökzöld növényeket, ami valójában nem fólia, inkább egy átlátszó textilanyag, ami a fényt átengedi, és 2-3 fokkal magasabb hőmérséklet van alatta. A növények fagytűrése nemcsak a fajtától, hanem az adott növény egyedi állapotától is függ. Egy gyenge, beteg növény sokkal érzékenyebb a hidegre, mint egy egészséges példány.

Amikor jön a nagy fagy…

Egy állandóan lakott ház kertjében lehetőségünk van gyorsan reagálni a megváltozó téli időjárási viszonyokhoz, ami igen szerencsés a növények szempontjából. Egy teleltetésre bevitt dézsás növényt könnyebben támadnak meg pajzstetvek, valamint penészek és más gombás fertőzések a kis légmozgás, szellőzetlenség miatt. És az élettani folyamatok szabályozása is nehézkes. Amennyiben a kelleténél magasabb a teleltetési hőmérséklet, és öntözünk – amit néha még télen is kell – növekedésnek indulhatnak a növények, de a hajtások erőtlenek, megnyúltak lesznek a fényhiány miatt. Ezért sok mérsékelten fagytűrő dézsás növény esetén jobb, ha kint tartjuk őket - mondjuk egy déli házfal mellett -, és csak akkor visszük be, amikor komolyabb éjszakai fagyok várhatók.

A teleltetés előtt érdemes a növényeket bakteriális, gombás betegségek és rovarkártevők elleni permetszerrel is kezelni, megelőzésképpen. Emellett is legalább hetente nézzünk rájuk, figyeljük az állapotukat, és ha kell, avatkozzunk be, hogy minél jobb „bőrben” tudjuk majd tavasszal e példányokat.