A talaj nedvességtartalma már most alacsony

Általános öntözési elvek

A konyhakert és a díszkert öntözésének általános irányelvei eltérőek lehetnek a növények igényei, a talaj típusa és az éghajlati viszonyok miatt, de van néhány általános szempont, amit érdemes figyelembe venni mindkét kerttípusnál. A túlzott öntözés káros lehet a növényekre, gyökérrothadást okozhat. Inkább ritkábban, de akkor alaposan öntözzünk, hogy a víz a teljes gyökérzónába eljusson. A napszak helyes megválasztása is lényeges. A legjobb a reggeli vagy a késő esti öntözés, amikor a párolgás alacsonyabb, így a víz hatékonyabban jut a növényekhez. A nappali, tűző napsütésben történő öntözés a levelek megégéséhez vezethet.

Mielőtt öntöznénk, ellenőrizzük a talaj nedvességtartalmát. Dugjunk be az ujjunkat néhány centiméter mélyre a talajba. Ha száraznak érezzük, akkor itt az ideje öntözni. Használjunk mulcsot a talaj felszínén, hogy csökkentsük a párolgást és hosszabb ideig megőrizzük a nedvességet. Az esővízgyűjtés is egy környezetbarát és költséghatékony megoldás lehet. A növények – amiket lehet – a tövénél öntözzünk: kerüljük a levelek és a virágok közvetlen öntözését, különösen este, mert ez elősegítheti a gombás betegségek kialakulását. Egy gyep esetén ez természetesen nem kivitelezhető. Vegyük figyelembe a talaj típusát az öntözéskor. A homokos talaj gyorsabban elvezeti a vizet, így gyakrabban lehet szükség öntözésre, míg a kötött, agyagos talaj hosszabb ideig tartja a nedvességet.

Van némi különbség a konyhakert és a díszkert öntözésével kapcsolatban. A zöldségféléknek általában egyenletesebb vízellátásra és több vízre lehet szükségük, különösen a termésfejlődés időszakában. A sekély gyökérzetű zöldségeket (pl. saláta, spenót) gyakrabban, de kisebb mennyiségű vízzel öntözzük. A mélyebbre hatoló gyökérzetű zöldségeket (pl. paradicsom, paprika) ritkábban, de alaposabban öntözzük. A csepegtető öntözés különösen előnyös lehet a konyhakertben, mivel közvetlenül a gyökerekhez juttatja a vizet, minimalizálva a párolgást és a betegségek terjedésének a kockázatát, amit a más öntözési módoknál jellemző nedves levelek okoznának.

A dísznövények vízigénye fajonként-fajtánként jelentősen eltérhet. A fák és cserjék mélyebben található gyökérzettel rendelkeznek, ezért ritkábban, de alaposabban kell őket öntözni, különösen az ültetés utáni első években és száraz időszakokban. A virágágyások és a gyep öntözése az adott növények és a fű fajtájától függ. A gyep általában heti 1-2 alkalommal, alapos öntözést igényel a vegetációs időszak során, amikor nincs elegendő csapadék. Jellemzően az évelő virágok gyakran jobban tűrik a szárazabb időszakokat, mint az egynyáriak. Mind a konyhakertben, mind a díszkertben fontos a növények egyedi igényeinek figyelembevétele. A rendszeres megfigyelés és a talajnedvesség ellenőrzése segít abban, hogy a megfelelő időben és mennyiségben öntözzünk, ezzel biztosítva a növények egészséges növekedését és fejlődését.

Az öntözővíz tulajdonságai befolyásolják a hatását

Hazánkban azért is van szükség öntözésre, mert az év során lehulló csapadék mennyisége kevés, és az eloszlása sem kedvező. Míg 20-30 éve még volt, amit lehetett öntözés nélkül termeszteni, ma már nem igazán tudunk olyan klasszikus zöldséget, ami öntözés nélkül jó termést adna hazánkban. Termesztési szempontból az öntözővíznek fontos az ásványisó-tartalma, keménysége, hőmérséklete, szennyezettsége. A víz sótartalmát főként eredete határozza meg. Hazánk bizonyos részein az ásott és fúrt kutak ásványisó-tartalma magas, ezek közül a nátriumsók jelenléte fokozottan káros. A nátriumsós vízzel való öntözés a talajt elszikesíti, és terméketlenné teszi. A nagy sótartalmú öntözővíz károsító hatása kötött talajokon megnő, laza, vízáteresztő talajokon kisebb.

A vízkeménységet a kalcium- és magnézium sók okozzák. A kemény víz oldóképessége kisebb, a leveleken pedig az elpárolgó víz nyomán fehér só kiválás keletkezik. Ez nem is szép, és árnyékolja is a növényt. A kevés Ca és Mg sót tartalmazó víz a lágy víz, ami öntözésre kiváló. Ebben jobban oldódik, és jobban hasznosul a kijuttatott lombtrágya és a növényvédő szerek is. Az öntözővíz hőmérséklete is lényeges, akkor a legjobb, ha megegyezik a növény hőmérsékleti optimumával, vagy a környezet éppen aktuális hőmérsékletével. Ez hidegtűrő növényeknél 13-20 °C, melegigényesek esetén 20-25 °C között van. A növények növekedését csak az igényüknél lényegesen (8-10 °C-kal) hidegebb, illetve a 40 °C-nál melegebb víz gátolja. A 45-50 °C-os öntözővíz (pl. kihűlő termálvíz) a növény pusztulását okozhatja, hiszen ilyen hőmérsékleten a növényi fehérjék visszafordíthatatlanul károsodnak, denaturálódnak.

Az öntözővíz szennyezettségén a vegyszerekkel történt keveredést értjük. Háztartási vagy mezőgazdasági, nem oda való vegyi anyagok sok kárt okozhatnak. Egy gyomirtás után nem megfelelően kimosott permetezőgépben például a következő használatkor (párásító öntözéskor) kis dózisban ott lesz a gyomirtó maradéka, ami torz növekedést, fejlődés-visszaesést eredményezhet. A folyók vize lágy, elvileg jó lenne öntözésre, de legtöbbször iszapot is tartalmaz, ez a szivattyúknak nem tesz jót. Hőfoka a tenyészidő folyamán változik, kora tavasszal még túl hideg. A patak- és forrásvíz összetételét tekintve jó, nem szennyezett, de a hőmérséklete mindig alacsony. Öntözésre – különösen víztárolóba gyűjtve és ott hagyva felmelegedni – jól megfelel.

A kútvíz fogalomkörébe többféle vízforrás vize sorolható. Vízminőség alapján is elkülöníthető az ásott, az artézi és a csőkút vize. Az ásott kút a talajvízből nyeri vizét, a házi kertek öntözésére gyakran használt vízforrás. Összetétele változatos, nitrát tartalma sokszor nagy, ami – növényi tápanyagokról lévén szó – az öntözésben hasznos, egy bizonyos mértékig. A 10 méternél mélyebbről szivattyúval felhozott víz hideg. A csapadékvíz lágy, meleg, sókat és vegyszerszennyezéseket általában nem tartalmaz. Öntözésre kiváló, érdemes összegyűjteni. Bár a nyár az öntözések fő szezonja, egyes öntözési módok alkalmazására már most, tavasszal szükség lehet.