Öntözés a növények kedve szerint

A hőmérséklet emelkedésével, a napsütéses órák számának növekedésével fokozódik a növények anyagcseréje, így már mostanában is akadhatnak olyan időszakok, amikor a természetes csapadékvíz pótlására van szükség. Ez nyárra csak fokozódik, hiszen az aszályos időszakok is gyakoriak a július-augusztusi hónapokban. Mivel most van a pázsit felújításának, felülvetésének az ideje, ezért is aktuális az öntözés kérdése.
A növények vízigénye függ a fajuktól, fajtájuktól, életkoruktól. Méretüktől a hőmérsékleti-, és fényviszonyoktól, valamint attól is, hogy milyen növekedési fázisban vannak: lombot nevelnek, virágoznak, vagy épp termést érlelnek.

Öntözési módszerek

Más-más módot kell választanunk a zöldséges, gyümölcsös, valamint a díszkert öntözésekor, utóbbinál kiemelve a pázsitot. A lényeg, hogy a kijuttatott víz eljusson az adott növénykultúra gyökérzónájába, és ott minél jobban képes legyen hasznosulni.
Az árasztásos öntözés viszonylag vízpazarló módszer, de a leggyakrabban alkalmazott esőztető öntözés kiegészítéseként szükséges alkalmaznunk. Mint arról már korábban szó esett, egy milliméter vastagságban a talajra juttatott víz, egy centiméteres vastagságban nedvesíti át a talajt. Ezzel a módszerrel kiszámítható, hogy mennyi vizet kell kijuttatni ahhoz, hogy a gyökérzónában a talajt átnedvesíthessük.
Mivel a fűfélék viszonylag sekélyen gyökereznek, az esőztető vízutánpótlás elegendő számukra, ám a pázsitba ültetett cserjék-, és fák - lévén hogy jóval mélyebben gyökereznek - emellett alkalmanként árasztó öntözést is igényelnek. Ezért kell köréjük földből "tányért készíteni". Ez egyrészt megakadályozza a víz oldal irányú elfolyását, másrészt - mivel a tányér fűmentes - a kisebb adagú öntözésnél is jut víz a gyökérzónába, azt "nem isszák el" a felszínen levő fűfélék a bokor elől.
Az öntözés idejének megválasztása is lényeges. Az esti vagy hajnali órák a legmegfelelőbbek, hiszen ekkor a növények nincsenek felhevülve, a rájuk hulló hideg vízzel nem okozunk olyan nagy hőmérsékletkülönbséget. A két időpont közül a késő esti annyival jobb, hogy éjszaka hosszabb idő áll rendelkezésre az öntözővíz hasznosítására a növényeknek, míg a reggeli öntözéssel a gyorsan fokozódó délelőtti hőmérséklet miatt nagyobb lesz a párolgás miatti vízveszteség.

Szórásképek

Az esőztető öntözést végezhetjük automata öntözőrendszerrel, vagy öntözőfejekkel ellátott tömlővel, amelyet könnyen mozgathatunk a területen. Ezek nagyban megkönnyítik a kertészkedő dolgát, hiszen nem kell órákig az öntözést felügyelni, a tömlős módszernél elegendő csak alkalmanként az öntözési területet változtatni.
Az automata öntözésben alkalmazott szórófejek a rotoros és a spray típusok. Mindkettő a szórófej központjából kiinduló kör alakzat beöntözésére képes, illetve különböző méretű körcikkek öntözését is beállíthatjuk. Így viszonylag egyszerűen, a szórófej helyét és a szórásképet figyelembe véve, sokféle öntözési alakzatot kialakíthatunk kertünk adottságaihoz igazodva.
A vízsugár hossza függ a nyomástól, és attól is, hogy milyen fúvókát használunk a szórófejen. Minél kisebb a fúvóka résátmérője, annál messzebb fogja kijuttatni a vizet a szerkezet. Automata öntözésnél a rotoros szórófej forog, és egyszerre csak egy vonalat öntöz be. Ez a típus 360°-ot, tehát egy teljes kört is képes beöntözni, illetve azon belül az öntözendő körcikkek szöge fokozatmentesen állítható (nagysága pedig a fúvókák cseréjével fokozatokban szabályozható). A spray típus egyszerre öntözi a beállított felület minden részét (nem forog), és ennél is fokozatmentesen állítható a szög.
Az öntözőtömlőre szerelhető szórófejeknél is hasonló a helyzet: itt azonban a kör szórásképű típusok mellett a téglalap alakot beöntözők is gyakoriak.
Beszerezhetők már az öntözőcső és a kerti csap közé beszerelhető elemmel működő öntözőkapcsolók is. Ezeken beállíthatjuk úgy is, hogy az éjszakai órákban öntözzenek, így a részbeni automatizálásnak köszönhetően mindössze az a feladatunk marad, hogy a szórófejeket alkalmanként áthelyezzük a még öntözetlen területekre.

Figyeljünk az átfedésre és a szélekre

Az öntözés beállításakor a leggyakoribb hiba, ha nem hagyunk az öntözésekkor szakaszolt területek között átfedést. Ebben az esetben e területek határvonalain hamarosan jelentkezni fognak a növényeken a vízhiány tünetei. Tehát ha sávokban tapasztalunk lankadást, vagy a pázsit sárgulását, akkor valószínűleg ez a gond.
A széleknél, azaz a pázsit-járóút határvonalaknál is hasonló a helyzet. Az ilyen határvonalaknál számítsunk rá, hogy a növényeknek több öntözővízre van szükségük. Ennek oka, hogy e beton, vagy kőfelületek gyorsan és nagymértékben felmelegednek, így az oda kijuttatott öntözővíz hamar elpárolog, azt a növények csak kis mértékben tudják hasznosítani. Ha a fűfélékkel a betonos részek mellett probléma van, akkor próbáljuk meg az oda kijuttatott vízadagot növelni, esetleg azt a részt gyakrabban öntözni, de forró napokon már az is jó hatású lehet, ha a betont hűtjük vízzel, ezzel csökkentve az azzal érintkező talaj gyors kiszáradását.