Öntözési ötletek

Honnan szerezzünk vizet

Kertünk öntözéséhez többféle forrásból juthatunk vízhez. Legideálisabb a természetes csapadék, hiszen az térben egyenletesen öntöz a kertben. A szépséghibája, hogy időbeni eloszlása nem ideális: a tavasz és az ősz csapadékosabb, nyáron azonban nem számíthatunk elegendő csapadékra, és a mennyisége sem elegendő a mi éghajlatunkon.
Másik lehetőséget az öntözésre a természetes felszíni vizek adják, de keveseknek adatik meg, hogy egy patak, folyó, vagy öntözőcsatorna mellett legyen a kertjük.
Lehetőségként adott még az esővíz összegyűjtése, ami kiegészítő öntözésnek kiváló, hiszen az egyszerre lehulló, nagy mennyiségű csapadéknak csak kis hányada hasznosul. Míg ha ezt összegyűjtjük, akkor időbeni elosztását optimalizálhatjuk: egyszerre csak annyit juttatunk ki belőle, amennyire szüksége van a növényeknek, és akkor, amikor szükségük van rá. Az esővízgyűjtés hátránya a tárolásban rejlik, hiszen nagyméretű tartályra van ahhoz szükség, hogy megfelelő mennyiséget tartalékolhassunk, ehhez pedig hely kell. A fúrt kút létesítése annyival jobb, hogy itt a vizet a föld alatt a természet tárolja nekünk, és a megfelelő időpontban termelhetjük azt ki onnan.

Öntözési módok

Növényi kultúránként eltérő lehet, hogy milyen öntözési módot igényelnek az adott időszakban. Egy gyümölcsösben például az árasztó jellegű, egyedenkénti öntézés a legideálisabb, hiszen a fák gyökérzónája mélyen van, lényeges, hogy a víz lejusson odáig, így nagy mennyiségre van szükség. A csepegtető öntözés is ehhez hasonló, csak itt a hosszabb öntözési idő miatt egyszerre kisebb vízadagot juttatunk ki, ami lassabban szivárog le a talajban, így jól hasznosul cserjék, évelő virágágyások öntözése esetén.
A gyepek öntözésére az esőztető megoldás a legjobb, hiszen egységnyi területre viszonylag kis vízadaggal öntözünk, de nagy területtel kell számolni. Az esőztető öntözésnél nagy párolgási veszteséggel kell kalkulálnunk, de még így is ez a leghatékonyabb megoldás a gyepek vízutánpótlására, hiszen például ha gyepet árasztva öntöznénk, akkor még nagyobb veszteséget könyvelhetnénk el a párolgáshoz viszonyítva, mert nagy mennyiség szivárogna mélyen a talajba, ami a fűfélék gyökérzónájának a szintje alatt már nem hasznosul.

Öntözési módok és a szivattyú paraméterei

A kútból leggyakrabban lamellás szivattyúkkal, míg felszíni vizekből búvárszivattyúkkal szokás a vizet kiemelni, és a felhasználás helyére juttatni. Mielőtt szivattyút választunk több paraméterét érdemes megvizsgálnunk, hogy kiderüljön megfelelnek-e a felhasználás céljára.
Árasztó öntözésnél például elegendő, hogy a víz csak kifolyjon az öntözőcső végén, ezen túl különösebb nyomásigénye nincs a folyamatnak. Ha a kutunk például 6-10 méter mély, akkor egy hasonló emelőmagassággal bíró szivattyú épp csak a felszínre hozza a vizet, másra is használható nyomást ne nagyon várjunk tőle. Egy 30-50 méteres emelőmagasságú szivattyú az ugyancsak 10 méteres kútból - amellett, hogy felhozza a vizet - 2-4 bar nyomást is képes produkálni. A gyepek öntözésére használt rotoros és spray szórófejeknek a nyomásigényéhez ez megfelelő.
Mielőtt szivattyút vásárolunk, érdemes részletes számításokat végezni annak érdekében, hogy a szerkezet maradéktalanul képes legyen majd ellátni feladatát. Az emelőmagasság csak egy a sok közül, ami végül befolyásolja majd a folyamatot. Lényeges még a vízszállítás teljesítménye (liter/óra), és a szállítási távolság, hiszen nem mindegy, hogy a kúttól 10, vagy 100 méterre szeretnénk felhasználni a vizet, mivel annak nyomása, a csőben való mozgásakor is változik a távolság és a cső keresztmetszetének függvényében. Az öntözőrendszer elemeinek összehangolásakor fontos még az előbb említetteken kívül, hogy hány szórófejet kell elbírnia a rendszernek.